Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

260 Az országgyűlés képviselőházának 26í get kimondani? (Igen!) A Ház többsége a sürgősséget kimondta. , Ember Sándor képviselő úr, anint a (közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a külügyi együttes •bizottság' előadója kíván jelentést tenni. Ember Sándor előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint külügyi bizottságának együttes jelentését a Budapesten 1937. évi március hó 22. napján kelt magyarbrit légiforgalmi egyezmény becikkelyezésérő] szóló 519. számú törvényjavaslat tárgyában. Kérem a képviselőházat, hogy a jelentés kinyoniatását és szétosztását elrendelni, valamint a tárgyalásra nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Az előadó úr a jelentés tárgyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatnak-e ahhoz hozzájárulni'? (Igen! Nem!) Akik a sürgősséget kimondani kívánják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a sürgősséget kimondta. Visszatérve a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalására, Petrovácz Gyula képviselő úr következik szólásra. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársam azzal fejezte be beszédét, hogy (megérdemelte volna a zavartalanságot ennek az ünnepi törvényjavaslatnak az előterjesztése. Magam részéről a zavartalansághoz elsősorban azzal kívánok hozzájárulni, hogy a Nemzeti Színház működésére vonatkozó kritikát ezúttal mellőzöm, hiszen a képviselőháznak alkalma van a költségvetés tárgyalásakor kritikai megjegyzéseit a Nemzeti Színházzal szemben megtenni. Ezzel a joggal és kötelességgel a képviselőház bőségesen szokott is élni a kultusztárca tárgyalásánál. Nem helyes és nem indokolt tehát, hogy ennél mégis csak ünneplésre alkalmat adni kívánó törvényjavaslatnál térjünk ki ennek a résznek a kritikájára. Maradjon ez a törvényjavaslat kizárólag elvi alapon, ia, Nemzeti Színház múltja méltatásának és a Nemzeti Színház jövőjéről való gondoskodásnak a törvényjavaslata, amely gondolatokban bőven találunk olyan részleteket, amelyeket a törvényjavaslat helyes vagy szerintünk helytelen intencióinak megvilágítására elmondhatunk a nélkül, hogy magának a Nemzeti Színház jelenlegi működésének kritikájába volnánk kénytelenek (belebocsátkozni. Magam részéről nagy sajnálattal állapítom meg, hogy a Nemzeti Színház ezt a jubiláris esztendőt még mindig nem a saját házában tartotta meg és a Nemzeti Színház elhelyezéséről annyi esztendőn keresztül még mindig nem történhetett érdembevágó gon doskodás. A Nemzeti Színház ideiglenes jellegű épületekben tartotta előadásait körülbelül majdnem az egész száz esztendő alatt, mert hiszen az első épületet már ideiglenesnek tervezték, az átépítés után pedig csakhamar kiderült, hogy abban véglegesen berendezkedni nem lehet. Az új Nemzeti Színház építésének gondolata már körülbelül 50 esztendős a magyar közéletben és a Nemzeti Színház végül is albérletben, a főváros színházának bérletében kénytelen jubileumát ünnepelni. I)e ez körülbelül egyezik annak a nemzeti törzsl ülése 19S7 december 9-én, csütörtökön. közönségnek sorsával, amely a Nemzeti Színháznak közönsége volt mindig, annak a középosztálynak sorsavai, amely szintén tönkrement, amely azelőtt úriszobát tartott, most pedig szobaurat kénytelen tartani és amely a maga lecsúszásában nem kívánnatja, hogy kedvenc színháza, a Nemzeti Színház ne kövesse őt ebben a sorsában. En szomorúnak tartom ezt a jubileumi esztendőt azért is, mert ez a szinház által megszentelt telek ma vásári bódé, a város egyik szégyenfoltja, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) a város fejlesztés-ének egy olyan pontja, amelytől az ember eltanácsolja az idegent és amely már két évtized óta méltatlan úgy, ahogy ott áll. Én a városrendezési törvényjavaslat tárgyalásánál voltam bátor azt mondani, hogy annak a javaslatnak büntetőszankcióit legelsősorban ezzel a nemzetiszínházi telekkel szemben kellene alkalmazni, hiszen e törvény szerint a telektulajdonost kötelezhetik arra, hogy telkét három esztendőn belül építse be. Mondom, ez a vásári bódékkal telerakott ideiglenes épület, amelynek életét a főváros az ideiglenes jellegre való tekintettel öt évről öt évre meghosszabbítja, olyan szomorú emlék, amely ezen a kegyeletes helyen arra mutat, hogy ennek a színháznak a történelmi múltját nem becsülik meg kellőképpen azok, akik ennek megbecsülésére hivatottak. Profanizálva van ez a telek kegyelettelen módon és itt a legfőbb ideje annak, hogy ezen a kérdésen organikusan segítsünk és hogy ezt a telket — nézetem ezerint — visszaadjuk annak a rendeltetésnek, amelyre kegyeletes gondolkodású férfiak annakidején szánták. (Helyeslés balfelől.) Hogy kinek hibájából van ez a telek ilyen szomorú és a Nemzeti Színházhoz nem méltó állapotban, ezen vitatkozni sem lehet. Ez egy elhamarkodott kormányintézkedés következménye, annak következménye, hogy Jankovich volt közoktatásügyi miniszter úr lebontatta a Nemzeti Színházat azon a címen, hogy tűzveszélyes, de lebontatta ezen a címen a hozzátartozó bérházépületet is, amely egyáltalában nem volt tűzveszélyes. A Nemzeti Színház bérháza ezidőszerint a XIV. kerületben, a Eónautca és Bosnyák-utca sarkán áll fenn, mert hiszen oda ugyanúgy átvitték és felépítették, ahelyett, hogy még mindig itt állana. Ez mutatja azt, hogy egy-egy miniszter elhamarkodott intézkedése és az a gondolat, hogy ő örökké helyén marad, micsoda szomorú következményekkel járhat egy városra nézve, mert a miniszter már nincs helyén, de az általa tett intézkedés szomorú eredménye még most is, egy negyedszázaddal később is helyén van, mindnyájunk szomorúságára és mindenkinek megbotránkozására. (\áry Albert: Ez mutatja, hogy milyen nagy dolog egy miniszterbukás! — Rassay Károly: Minisztert könnyen lehet újat kapui, de új Nemzeti Színházat, amint látjuk, annál nehezebb! — Malasits Géza: De szép épület volt!) Az én felszólalásomnak két témája van. Az egyik; megállapítása a főváros szerepének a Nemzeti Színház múltjában és a másik: megállapítása a főváros esetleges • szerepének a Nemzeti Színház épületének jövőjére vonatkozólag. Ha a Nemzeti Színház múltját kutatjuk és a Nemzeti Színház múltjáról gondolkozunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a székesfőváros akkori elődje, Pest város száz esztendő; vei ezelőtt nemes gesztust mutatott a Nemzeti