Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. Színház iránt akkor, amikor egyik legszebb telkét a Dumaparton, az új, építendő Lánchíd melletti telkét ajánlotta fel a Nemzeti Színház céljaira és amikor ezen dunaparti telken hajlandónak mutatkozott 1834 április 12-én tartott közgyűlésében arra is, hogy magát a Nemzeti Színházat felépítse. A várost akkor kegyeieti szempontok vezették, mert a régi Rondellának — amely annakidején színjátszás céljaira használtatott— közelében akarta a magyar nemzeti színjátszás alapjait megvetni és kegyeletes _ szempontokat követő érzés vezette akkor, amikor ezt a helyet ajánlotta fel. Azonkívül a főváros egyik legszebb telkét ajánlotta fei, amelyen jelenleg a Tudományos Akadémia épülete áll és készséget mutatott arra is, hogy a Nemzeti Színház felépítését is saját áldozatkészségéből el fogja végezni, A főváros szebb és jobb megoldást akart, mint amilyen megoldással a Nemzeti Színházat később felépítették ós odaadta fenntartás nélkül, minden klauzula nélkül; kevésbbé volt óvatos, mint Grassaikovich, annakidején. A törvényhozás törvénybe iktatta a főváros akkori ajánlata iránti elismerését és elfogadta ezt a telket, amelyet a Nemzeti Színház céljaira használtak volna fel, de íme, nem (használták fel azt a Nemzeti Színház cél jajra. A főváros építeni is akart, de természetesen nagyobbszabású, monumentálisabb és jobban megalapozott épületet, olyan épületet, amely mindenesetre fennállana még mia is, és lehet, hogy mi egy-két esztendővel később jubiláltunk volna, de aiz bizonyos, hogy gondjaink a Nemzeti Színház elhelyezése tárgyában ma nem lennének, mert ezeket a gondokat Pest város .akkori határozatának végrehajtása teljesen eliminálta volna. Igaz, hogy az akkori nemzeti közvélemény türelmetlen volt és féltékeny volt a fővárossal szemben és a vármegyék türelmet és azonnal tenni akairó fiatalsága szinte félretolta az útból a fővárost, amely a legjobb akarattal közeledett ehhez a témához. Valahogy akkor is úgy volt már, hogy a főváros gesztióival szemben a kormányhatalom sohasem viseltetett kellő megértéssel. Ma is megtartják ezt a tradíciót: a főváros felajánlásait sohasem fogadják úgy, ahogy azokat a főváros tenni szokta, mindig diktálni akarnak a fővárosnak egy ellenkező megoldást, mint amilyent a főváros jónak lát és ennek szomorú követkeizményeit még^ ma, száz év múlva, is ugyanúgy érezzük, mint érezte akkor <a főváros, amely kénytelen volt az építéstől félreállni és átengedni azt a vármegyéiknek, amelyek azután ezen a Grassaikovich-féle telken egy az akkori viszonyokhoz miérten is szerény és színjátszás céljaira meglehetősen alkalmatlan épületet emeltek, amelyet már pár esztendő múlva át kellett valamikép építeni és ez az átépítés ott azon a bezárt területien, — amelynek csak egy utcai homlokzata volt, holott a Dunaparton három utcai homlokzattal rendelkező telket bocsátottak rendelkezésére — sohasem sikerülhetett úgy, ahogy az a későbbi tűzbiztonsági követelményeknek megfelelhetett volna. Állítom és vallom azonban azt, hogy ez a színház még akkor sem volt a tűzveszélynek olyan stádiumában, amikor lebontották, hogy azt el kellett volna pusztítani, hiszen egy átépítés az akkor már derengő vasbeton-technika későbbi vívmányaival lehetővé tette volna azt, hogy ezt a színházat, ha nem is végleges Nemzeti Színház céljaira, hanem egy kamara-színülése 1937 december 9-én, csütörtökön. 261 ház céljaira fenntartsák, örök vétek, hogy nem tartották fenn erre a célra és én tetemre hívom a törvényhozás termében Jankovioh akkori miniszter urat, akinek rendelkezéséből ez a vandalizmus és ez a brutalitás történt, tetemre hívom egy ilyen elhibázott, kegyelettelén intézkedés végrehajtásáért, mert azt, hogy ma a Nemzeti Színháznak ezek a megszentelt és tradicionális falai nem állanak a fővárosban, és mi nem mutogathatjuk az idegeneknek azt, hogy íme, száz esztendővel ezelőtt a biedermeier-fővárosban már ilyen kultúrtemploma állt a magyarságnak, a magyar nyelvnek, azt ennek az elsietett, elhibázott és kegyeletnélküli intézkedésnek tulajdoníthatjuk csupán! Mélyen t. Képviselőház! Ott e pillanatban kétmillió pengő fekszik parlagon — ennek ugyanis gazdasági vonatkozásai is vannak — és ha volna miniszteri felelősség, akkor ennek a törvényhozásnak— felelősségre kellene vonnia az akkori minisztert ezért az intézkedésért, mert egy kétmilliópengős teleknek használatlanul vagy kevésbé kihasználva feküdnie a város szívében, ez gazdasági szempontból is megengedhetetlen és olyan nemzeti kár, amelyért a felelősséget valakinek viselnie kell. Méltóztatnak tehát látni, hogy milyen súlyos és kardinális hibák történtek a múltban a Nemzeti Színház korai, időelőtti építésével és annak korai és időeiőtti lebontásával. Ez eggyel több ok arra,, hogy most, amikor egy új kép előtt állunk, amikor azt a régi épületet vissza akarjuk állítani, intézkedéseinkben az óvatosságnak és a gondoskodásnak legalább azt a mértékét áruljuk el, amelyet annak idején a nagy Széchenyi ajánlott a türelmetlen nemzetnek és a türelmetlen vármegyéknek. Széchenyi azt mondotta, hogy addig nem szabad a színház építéséhez hozzáfogni, amíg nemcsak az egész építési tőke, hanem a fenntartáshoz szüksége

0 eszközök is rendelkezésre nem állanak a nemzetnek. Széchenyi óvatossága és bölcsessége akkor is a mellett a megoldás mellett foglalt állást,, amely mellett a fővárosnak, Pest városának az elgondolása is szólott. Igenis, Széchenyi is a dunaparti megoldás, a főváros által ajánlott megoldás mellett foglalt állást, sajnos, azonban vannak idők, amikor a bölcsek előrelátása nem érvényesül és a fiatalok türelmetlensége és rövidlátása szabja meg az irányokat, amely irányoknak azután száz esztendő' múlva olyan siralmas eredménvei vannak, amint azt a Nemzeti Színház esetében látjuk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt a néhány elégikus hangot azért használtam, mélyen t- Képviselőház, hogy rámutassak arra, hogy a székesfővárost ezekben a kérdésekben mellőzni vagy kellőképpen meg nem hallgatni, a főváros aggodalmait megfelelőképpen nem honorálni, nem helyes és nem a cél sikere érdekében követett eljárás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt azt látom, mélyen t. Képviselőház, hogy ismét arról van szó, hogy a székesfőváros javaslatai és aggodalmai egyáltalán nem honoráitattak azzal a komolysággal, amellyel a székesfőváros azokat megtette. Mert igen helyesen állapította meg Bassay igen t. képvi^ selőtársam, hogy nemcsak az az egy megoldás áll rendelkezésre a Nemzeti Színház építése cellából, amely mellett a törvényjavaslat 3- §-a lándzsát tör, amely 3. § nem azt mondja, hogy a Nemzeti Színház felépítése tárgyában kell intézkedéseket tenni, hanem csak a telek 41*