Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

254 Az országgyűlés képviselőházának 262, ban, amelyet ez a törvény megvalósítani kíván. Már most az a kérdés, hogy jogilag hogyan áll a helyzet. A törvényjavaslat indokolása is foglalkozik a suceessorok kérdésével. Ezt azonban nem annyira jogi argumentumokkal, mint inkább retrospektív gondolatolvasással kívánja megoldani. (Derültség baljeléi.) Kétségtelen, hogy a jelenlegi Nemzeti Színház telkének jelentékeny, túlnyomó része 944 négyszögöl, donációból ered, amelyet néhai Grassalkovich herceg teljesített, adott a vármegye, majd az állam számára. Ennek a donációs levélnek van egy kikötése és ez a kikötés, amint azt a törvényjavaslat indokolása iá idézi, szószerint így szól: »ha netalán a Ma gyár Iheatrum felépítése valamely akadályok miatt, vagy most nem sikerülhetne, vagy azon fundust jövedőben akármely más célra és nem a mostani általam kívánt magyar színház építésére és fenntartására« — hangsúlyozom ezeket a szavakat, amelyeknek értelmét a továbbiakban leszek bátor kifejteni — »akarnák fordítani, akkoron azon fundusról további és dologba való beszólásomat magamnak és successorimnak fenntartom«. Itt a magyar magánjogban jól ismert, meghagyással kapcsolatos adománnyal állunk szemben, latinul donatio sub modo-val, amelynek az a lényeges kelléke, hogy az ajándékozás mellett önálló jogi életet fut maga a meghagyás, amely mint felbontó feltétel is minősíthető. A jelenlegi helyzet az, hogy a kormány megállapítja, hogy a mai viszonyok között az ő felfogása szerint közlekedési, városrendezési szempontból ez a telek nem alkalmas az új Nemzeti Színház felépítésére. Erre felmerül a kérdés, hogy tehát mi lesz ennek jogi konzekvenciája. Azt hiszem, hogy' azok, akik jogászilag gondolkodnak, ismerik a bírói gyakorlatot és ismerik az azokban az előzetes perekben történt ' bírói megállapításokat, amelyek 1916-ban már ebben a kérdésben eldöntettek, kimondattak, azok előtt nem kérdéses, hogy ennek a teleknek az eredeti rendeltetésétől való elvonása eredményezni fogja azt a jogi konzekvenciát, hogy ezt a telket a suceessoroknak vissza kell adni, vagy kártérítést kell fizetni. Van egy jogi felfogás, amely azt mondja, hogy ez a konzekvencia nem következik be, mert hiszen a vármegye, majd a vármegye utódja, az állam, eleget tett kötelezettségének, felépítette a színházat, ezzel tehát végeredményben konszuxnálódott ez a kikötés, és hogy a továbbiak során .mi történik, ez nem érintheti az alapintézkedé^t. Bocsánatot kérek, nem merem jogilag vasalni a felelősséget ennek a felfogásnak korrektségéért, mert elteik intve az értelmezés kérdésétől, az adománylevélben expressis verő is benne van, hogy »építésére és fenntartásá,ra« adja ezt a telket a néhai adományozó. (Horváth Zoltán: Ez világos!) A másik álláspont azt mondja, hogy lehetetlenné vált a Nemzeti Színháznak azon a helyen való felépítése, ezzel tehát elesett az a kikötés is, amelyet a néhai 'adományozó az adományozói évéiben kikötött. Bocsánatot kérek, a kérdés elsősorban az, hogy lehetetlenné váH-e vagy sem. Mint tudjuk, ebben a tekintetben egészen megoszlanak a vélemények. De fogadjuk el, hogy lehetetlenné vált városrendezési szempontból. Akkor a restitució álláspontjára kell helyezkedni és jogilag másra nem lehet helyezkedni: az adományozással a cél meg nem ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. valósítható, a meghagyást nem lehet teljesíteni, ennélfogva újra beáll az a jogi helyzet, hogy erre a telekre az adományozó kiikötött, határozott akaratnyilvánítása alapján nemcsak az ő. hanem utódjainak rendelkezési joga is feléled. (Czirják Antal: Jó volna ezt a miniszter úrnak is hallani! — Bródy Ernő: Ingyenes jogi tanács!) Amikor ezeket elmondom, nem az általam nemismert tiszteletreméltó suceessorok szempontjai vezetnek, bár, őszintén megmondom, erkölcsileg vallom azt az elvet, hogy a törvényhozás sohasem térhet arra az útra hogy törvénnyel nullifikáljon megszerzett és meglévő magánjogokat, mert ezen az úton nincsen megállás, de vezet engemet az a szempont, hogy világosan látom azokat a nehéz jogi problémákat, amelyeknek előzetes elrendezése és megoldása hiányában maga az. ideálisan elgondolt cél megvalósítása hosszú-hosszii időre ki fog tolódni, vagy esetleg meg fo,g semmisülni. Súlyosbítja ezt a helyzetet az is, hogy ha az eddig megindított perekben a Kúriának az volt az álláspontja, hogy a jogi helyzetet tisztázta, de érdemleges ítéletbe nem ment bele, ez a helyzet megváltozik a törvényjavaslat elfogadása után, mert azáltal, hogy 1913-ban lebontották a Nemzeti Színház régi épületét, de nyitvahagyták a kérdést, hogy az új Nemzeti Színházat hová építik majd fel, természetesen az örökösök kereshetőségi joga is függővé lett, mert hiszen ez a kérdés még nem lett eldöntve. így történt, hogy ezekben a perekben a törvényszék, a tábla és a királyi Kúria csak elvi megállapításokat mondott ki, de ezek az elvi megállapítások nagyon súlyosan esnek latba a jövőre nézve és majdnem res judicata jellegével bírnak A Kúria 1915-ben kimondotta, helybehagyván a törvényszék és a tábla azonos ítéleteit, hogy ha a telek az adományozó által meghatározott^ rendeltetésiétől elvonatnék, ez esetben az ajándékozólevél értelmében az ajándékozó örökösei az ott körülírt jogaikat keresettel érvényesíthetik, mert a használt (kifejezésekből kétségtelen, hogy néhai Grassalkovich herceg adományozó csupán korlátolt tulajdonjogot adott, azzal a korlátozással, hogy az másra, mint a Nemzeti Színház céljaira fel nem használható. T. Ház! Ezekkela megállapításokkal szemben nekem kötelességem az ig*en t. kultuszmiminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogy ha ez a törvényjavaslat változatlanul ezzel a szöveggel fogadtatik majd el, az azt jelenti, hogy az örökösök kereshetőségi joga azonnal feléled, mert kormányintézkedésen túlmenőleg törvényhozási intézkedéssel (kimondatott, hogy a Nemzeti Színház arra a helyre, amelyen állt és amelyen az adományozó szerint építendő és fenntartandó, fel nem építhető, hanem más helyen kell, hogy felépítsék. Ez a törvényhozási kijelentés abban a pillanatban, amint hatályra emelkedik, jogi alapot fog adni a kereset megindítására. Ezért vagyok bátor az igen t. kultuszminiszter úr figyelmét ezekre a nehézségekre felhívni és kérni tőle, hogy a törvényjavaslat idevonatkozó szövegét akként méltóztassék módosítani, hogy az egyrészt a végleges elhelyezés kérdését függőben tartsa, hogy ebben a kérdésben a különféle szempontok még összeegyeztethetők legyenek, másrészről ne teremtsen egy olyan jogi helyzetet, amelynek az első konzekvenciája az lesz,, hogy az államot igen