Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. 253 ez a döntő kérdés ennél a javaslatnál, bármennyire nincs is gyakorlati megoldásokkal vagy tervekkel alátámasztva: a Nemzeti Színház épületének, jövő hajlékának a sorsaŐszintén meg kell mondanom, nekem ebben a tekintetben súlyos aggodalmaim vannak és az ügyet ikívánom szolgálni, amikor ezeknek az aggodalmaknak kifejezést adok. (Halljuk! Halljuk!) Megkönnyítette helyzetemet Homonnay t. képviselőtársam, aki szintén azokról a várható, fenyegető nehézségekről szólott, amely nehézségek a Nemzeti Színház új, méltó hajlékának megteremtését elodázhatják és veszélyeztethetik. A Nemzeti Színház új épületének, a Nemzeti Színház új hajlékának a problémájánál hárosm megoldás kínálkozik. Az egyik megoldás az, hogy a Nemzeti Színház a volt Népszínház hajlékában kapjon méltó —

r megfelelő reformok útján — megfelelő elhelyezést. Kérem, ne méltóztassék ezt az ötletet sem lekicsinyelni. Az én meggyőződésem szerint ez a megoldás a mi gazdasági viszonyaink között igenis, komoly megfontolást igényel. Én el tudom képzelni, hogy ebbe a díszes környezetbe, épületbe talán nem lehet beállítani a modern színművészeti technika összes vívmányait, laikus vagyolk, de az elmondottakhoz kapcsolódva, azokra gondolva, azt kell mondanom, hogy a Nemzeti Színház végeredményben nem azt a célt szolgálja, hogy revűszínház legyen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A Nemzeti Színház nem a reflektoroknak és a forgó színpadoknak, hanem az igazi irodalomnak, az igazi művészetnek és tehetségnek kell helyet adni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én tehát el tudom képzelni azt a megoldást, hogy a Nemzeti Színház új hajlékául a jelenlegi népszínházi épületet jelöljük ki és áldozatkészséggel ezt az épületet alakíttassuk át olyanná, hogy ezt a nagy célt el tudjuk vele érni. Végeredményben be kell látnunk, hogy nem ugyanaz a helyzet ma, mint ami volt száz évvel ezelőtt. Száz évvel ezelőtt a magyar szónak, a magyar színművészetnek akartaik hajléktalan volt ebben a hazában. Ma cl Z cl helyzet, hogy azóta új színházaik keletkeztek; azoknak zet, hogy új színházak keletkeztek; azoknak megítélése tekintetében lehet véleménykülönbség, de hogy azok mégis a magyar nyelvet, a magyar művészetet szolgálják, az iránt nem lehet kétség közöttünk. Ha én Budapest színházviszonyaira gondolok, akkor még sem hunyhatok szemet azelőtt, hogy a Tisza^ Kálmán-téren ott van már a Városi Színház, amely a legnagyobb gondot okozza a főváros vezetőségének, hogy miképpen tartsa üzemben, miképpen hasznosítsa. Ha most ez az új Nemzeti Színház fel fog épülni, akkor már lesz két ilyen színháza a fővárosnak, amely rendelkezésre áll, de a haszj nosítás, a fenntartás, a cél szolgálatába való állítás rendkívüli feladatok elé fogja állítani a fővárost. Ez a célunk? Lehet ez helyes úti Azt hiszem, nem szabad végleges, definitív megoldást még körvonalozni sem ebben a törvényben. Elég, ha ennek a törvénynek feladata kimerül abban, hogy mi egyfelől a kegyelet megemlékezésének teszünk eleget, másfelől annak a törvényhozási szándékunknak adunk kifejezést, nogy a Nemzeti Színház megfelelő hajlékot kapjon. Ennek gyakorlati megoldása, különféle szempontok összeegyeztetéséből, nem utoljára a pénzügyi szempontok mérlegeléséből kell, hogy valamikép megteremtődjék. A másik megoldás volna az, hogy a Nemzeti Színházat az eredeti alapító levél értelmében az eredeti helyén építenék fel. Az igen t. előadó úr, de maga a törvényjavaslat is egyszerűen napirendre tér e felett a megoldás felett azzal, hogy ez a megoldás városrendezési, közlekedési és műszaki szempontokból nem jöhet figyelembe. Bocsánatot kérek, engem nagyon lekötelezett volna a mélyen t. miniszter úr, ha ezt a megállapítását a szakértői vélemények előterjesztésével alátámasztotta volna, mert e nélkül, mint laikus kénytelen vagyok csak azokra a véleményekre támaszkodni, amely véleményeket ebben a kérdésben igen előkelő helyről hallottunk, amely vélemények abban csúcsosodnak ki, (Petrovácz Gyula: A tervező építészek véleménye!) hogy ezen a helyen tökéletesen megoldható az új Nemzeti Színház. És ha 'már itt vagyok, azt kell mondanom, hogy azzal is lekötelezett volna a miniszter úr, ha ezen ideális megállapítások helyett felvázolta volna csak úgy gorombán ennek az általa elgondolt tervnek az anyagi vonatkozásait is; mert mi kimondunk itt a törvényben bizonyos ideális kívánságokat, de fof almunk sincs arról, hogy ez hány millióba og kerülni, már pedig ez nem kicsinyes anyagi kérdés, ezen fog eldőlni^ egyáltalában az a kérdés, hogy a Nemzeti Színháznak méltó hajlékot tudunk-e és mikor emelni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert ideális célkitűzéseket megfogalmazni nagyon könnyű, azonban, ha azokat komolyan gyakorlati szempontból is mérlegeljük, akkor alá kell támasztani a megfelelő anya,gi, műszaki és tervezési elgondolásokat. Ennél a kérdésnél, hogy nem azon a helyen lesz felépítve az új Nemzeti Színház, — mert ezt a törvényjavaslat 3. §-ának rendelkezése és a hozzáfűzött indokolások, mint befejezett tényt állítják elő — önkénytelenül felmerülnek azok a kérdések, amelyeket Homonnay t. képviselőtársam felvetett. Felmerül az a kérdés, hogy vájjon ennek a teleknek eredeti rendeltetésétől való elvonása milyen jogi konzekvenciákkal és milyen anyagi konzekvenciákkal fog járni. Mert ha kiderül, hogy pusztán az az ötlet, hogy nem azon a telken építjük fel az új színházat, amelyen a régi Nemzeti Színház állott, önmagában .véve két, esetleg két és félmillió kártérítést fog eredményezni, akkor meg kell gondolnunk, hogy szabad-e megterhelnünk az új Nemzeti Színház építésének tervét, elgondolását már az indulásnál olyan horribilis összeggel, amelyhez egészen természetesen kapcsolódik a másik kiszámíthatatlan tétel, az új telek 'megszerzésének költsége, mert ha nem a régi helyen építik és ha nem a jelenlegi Népszínházat fogják átalakítani a Nemzeti Színház céljára, akkor az új épület számára új telekről kell gondoskodni! Én hallottam különféle fantasztikus városrendezési kérdésekkel kapcsolatos terveket, amelyek meggyőződésem szerint az új Nemzeti Színház építésének költségvetését minimum 3—4—5 millió pengővel fogják megterhelni. Bocsánatot kérek, indulni azzal, hogy esetleg két, két és félmillió pengő kártérítési költséget vállalok mag-amra, az új telek megszerzésére pedig, mondjuk, 3—4 millió pengőt fog kitenni, ami összesen 6 millió pengő: ezzel a 6 millió pengővel leterheltem annak az ideális gondolatnak a megvalósítását a gyakorlatét)*