Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-262
250 Az országgyűlés képviselőházának 262. vagy nem.. Etikai szempontból azért, mert azt hiszem, a helyes eljárás az, ha megvizsgáljuik azt a kérdést, vájjon eléggé megalapozott-e a törvényjavaslat annyiban, hogy tételes törvényes rendelkezések hiányában a megváltozott körülmények teremthetnek-e olyan jogalapot, amelyeknek figyelembevételével ezt a telket, amelyet a nagylelkű adományozó, Grassalkovics herceg a Nemzeti Színház telkéül adományozott, értékesíteni lehet a Nemzeti Színház céljaira. A tradicionális szempont figyelembevételére pedig azért van szükség, mert — amiint előttem szólott t. képviselőtársain, akinek szavaihoz csatlakozom, kifejtette — egy százéves kultúrintézmény további fejlődéséről vani szó, amikor a Nemzeti Színház felépítésének kérdésével foglalkozunk. Ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kérek az igen t. miniszter úrtól, az európai hírű tudóstói, akiben különösképpen meg kell lennie a nagy előrelátásnak, amikor ilyen fonr tos kérdésben hoz a Ház elé egy törvényjavaslatot. Arra, hogy ezt elmondtam, főképpen az késztetett, hogy az előadó úr azt mondotta, nem gondol arra, hogy ezen a telken építsék fel a Nemzeti Színházat, mert az erre a célra alkalmatlan. Én inkább arra gondolok, amit kassay t. képviselőtársam közbeszólás formájában mondott, hogy nem állnak olyan nagy Összegek rendelkezésünkre. (Kassay Károly: Ügy van! Honnan! Miből?) Elégedjünk meg a mai időkben szerényebb méretű épületnek a Nemzeti Színház céljaira való felépítésével. Ha tehát még bizonyos jogi akadályok is felmerülhetnek ebben a kérdésben, akkor én nem keresnek más helyet, hanem ezen a helyen építeném fel, az állam és a viáros szűkös viszonyaihoz mérten, azt a hajlékot, amely még szerényebb keretek mellett méltó lehet a magyar kultúra fejlesztésére, (vitéz Somogy vár y Gyula: Közlekedési szempontból nem lehet ott felépíten!) Igen t. képviselőtársam, a közlekedési és egyéb városfejlesztési szempontokat még mindig lehet másképpen formálni, de — egy esetleges jogigény támasztásának esetében — az állam ne kockáztasson milliókat. (Kassay Károly: Ügy van!) Vannak első- és másodrendű érdekek. Nekünk gazdasági elesettségünkben ma e'lsőbbrendű érdekünk az, hogy ne dobjunk ki esetleg —- hangsúlyozom: esetleg < — milliókat, másodsorban pedig ne irritáljuk az e nagyszerű művészeti intézmény iránt egyöntetűen megnyilvánult hangulatot azzal, hogy esetleg kellemetlen fejlemények következhessenek be, > '—. mondjuk a perek lavinája —• ami a képviselőháznak, de magának a kultuszminiszter úrnak az elgondolásaival sem férne össze. A javaslat indokolásában a kultuszkormány hivatkozik az örökhagyónak, illetőleg az adományozónak arra a kikötésére, amely szószerint a következőket mondja (olvassa): »... ha netalán a Magyar Theatrum felépítése valamely akadályok miatt vagy most nem sikerülhetne, vagy azon fundust jövendőben akármely más célra és nem a mostani általam kívánt magyar színház építésére és fenntartására akarnák > fordítani, akkoron azon fundusról további és dologba való beszólásomat magamnak ós successorimnak lénntartoin«\ Én rendkívül labilisnak találom azt az indokolást, amellyel az örökhagyó feltehető szándékával szemben egy évszázaddal később magyarázzák azt, hogy Ő mit gondolt, így kívánják a jogos utódok esetleges igényét mégsem- ' ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. misíteni és nagyon labilisnak tartom, ha őket előnyös viárományosi helyzetükből e törvény javaslattal akarnók kizárni. En a kérdés jogi vonatkozásával egyébként hosszasabban foglalkozni nem kívánok, mert őszintén megvallom, ehhez nem ertek eléggé, de felteszem a kérdést, vájjon a kuituszkormány gondolt-e arra, hogy szembehelyezkedik-e ebben a törvényjavaslatban az adományi évéi ben foglaltakkal. En azt hiszem, hogy a kormány igenis szembehelyezkedik, mert hiszen az előadó úr szavai szerint is az adományozólevélben megjelölt telket nem tartja a Nemzeti Színház céljaira alkalmasnak, holott az adományozólevél expressis verbis a mostani telket jelöli ki erre a célra, de ezenfelül a kormány az utódok haramlási jogát is kétségbe vonja, ami legalább is vitatott jogi kérdés. Azt hiszem, a kormány helyesebben cselekedett volna, ha ezzel a törvényjavaslattal egy-két héttel (később jött volna a Ház elé (Helyeslés bal felől.) és előzőleg ezeket a függő kérdéseket tisztázta volna, mert ezekből még súlyos nehézségek beáramolhatnak a kormányra. Én a kormány intézkedéseit e téren már akikor elhamarkodottnak tartottam, amikor a Nemzeti Színház müemlékszámba menő régi épületét lebontották. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Szerintem ezt nem lett volna szaban lebontani, (Müller Antal: A tűzveszélyességet kellett volna megszüntetni!) ennek az épületnek állni kellett volna, (Ügy van! balfelől.) talán kicsinyméretű lett volna, akkor még mindig lehetséges lett volna külön felépíteni az új Nemzeti Színházat és itt elhelyezni a Nemzeti Színház (kamaraszínházát. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) En egyébként a kultúra megsértésének tartom azt, hogy a lebontott régi épület területén üzletházakat csináltak. Ezzel kapcsolatban arra a kérdésre szeretnék választ kapni a kultuszminiszter úrtúl, — mert ebben az esetben ez a lelaacsonyítás (kisebb mértékű volna — vájjon az üzletházakból évtizedek óta 'befolyt pénzek arra a célra fordíttattak-e, hogy majdan a nemzeti teátrum — mint a javaslat mondja — ezen a telken építtessék fel, vagy esetleg — szerintem helytelenül —• másutt építtessék fel? T. Ház! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem volt valami nagy előrelátás a mai időkben, ilyen viszonyok között, ezt a törvényjavaslatot idehozni. Szerintem az adományozó iránti kegyeletet súrolja a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely kizárja a jogutódokat a háramlási jogból. Azt kérem a kormánytól, hogy a 3. §-t méltóztassék módosítani úgy, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között a Nemzeti Színház szerényebb keretekben a mostani telken épüljön fel, (Kassay Károly: Nagyon helyes!) vagy pedig, ha ez lehetetlenség volna, akikor a kormány lépjen érintkezésbe azokkal a jogutódokkal, aikik^ a lapok szerint a kultuszkormánynak egyességi ajánlatukat megtették. Én el tudom képzelni azt, hogy bizonyos ingatlanokra az állam ráteszi a kezét. Ügy tudom azonban, hogy ebben az esetben is fennáll a kártérítési kötelezettség. Ennek mellőzéséről csak hazafiatlanság esetében lehet szó. A jelen esetben tehát a hazafiatlanság indokát kellene felhozni ahhoz, hogy az állam rátehesse kezét erre az ingatlanra. Már pedig az itt szóban lévő nagynevű családokkal szemben nem lehet rásütni a hazafiatlanság bélyegét,