Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. ellenkezőleg, ezek ama régi családok közé tartoznak, amelyek a kultuszkormánytól legalább annyit megérdemeltek volna, hogy velük szóba álljon és kérje tőlük a magyar nemzeti kultúra iránti készségüket. Rövid felszólalásomat azzal vagyok bátor befejezni, hogy nem tudok egyetérteni a bizottsági jelentésnek azzal a kijelentésével, hogy »ezeknek az igényeknek tudatában« a bizottság egyhangú lelkesedéssel mind általánosságban, mind részleteiben változatlanul elfogadta a jelentést. A magam részéről általánosságban elfogadom a javaslatot, de a t. kultuszkormány és az egész kormány figyelmét felhívom arra, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között a Nemzeti Színházat leghelyesebb az eddigi helyén felépíteni, ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor ne alkosson a jövőre nézve olyan súlyos precedensét, amely rendkívül diktatórikus színezetben tünteti fel a kormányt abból az elgondolásból kiindulva, hogy a magyar kultúra háza nem építhető fel a meglévő telken, a jogos igénylőktől akarja elvonni az igen nemes célra, talán a legszebb célra, a magyar kultúra egyik legelső hajlékának céljaira adományozott területet. Az új Nemzeti Színház nem építhető fel ilyen bizonytalan talajra, annak fundamentuma éppoly biztos kell, bogy legyen, mint maga a magyar kultúra, amelyet ebben a hajlékban a kormány elgondolása szerint is és mindannyiunk elgondolása szerint is további magaslatokra kell emelni. A törvényjavaslatot tehát általánosságban elfogadom, de azzal, hogy a kultuszkormány nekünk ilyen irányban felvilágosítást ad és megtett megfelelő intézkedéseiről be fog számolni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Képviselőház! Az előttem szólt t. képviselőtársam beszédében az előttünk fekvő törvényjavaslatnak főképpen 3. §-ával foglalkozott. Egyik legfontosabb pontja a javaslatnak ez a szakasz, mint ahogy mind a három szakasz rendkívül fontos intézkedéseket tartalmaz. T. képviselőtársán^ észrevételeire és fejtegetéseire magam is kitérni szándékozom, előbb azonban a t. előadó úr beszédébe szeretnék bekapcsolódni, aki részletes előadást tartott nekünk a száz év előtti helyzetről és arról, hogy hogyan alakult meg, hogyan épült fel a Nemzeti Színház. Engedje meg a t. Ház, hogy az ő fejtegetéseit kiegészítsem Bíró Lajosnak egy könyvével, aki azzal kezdi okoskodásait, hogy egy közintézmény története nem az illető intézmény megépítésével kezdődik. A magyar Nemzeti Színház története is évtizedekre visszamenőleg távolabbi időkre nyúlik vissza, attól az időtől számítva, amikor az építés gondolatát felvetették. A legelső gondolat a Nemzeti Színház megalapítására 1779-ben egy idegen nyelvű röpirat nyomán támadt, amikor először vetették fel azt a gondolatot, hogy a magyar nemzeti színházra szükség van. Ez a gondolat az évtizedek során fokozatosan terjedt el és évtizedek multak el, amíg akadt mindig egy-egy férfiú, így egy latin nyelvű újságíró, aki propagálta az eszmét. Majd jött gróf Széchenyi István a maga könyvével 1832-ben az első Magyar Játékszínről, míg végül elérkezett 1835 szeptember 27-ike, amikor Földváry Gábor véget vetett az egész vitának és letette a Nemzeti Színház alapkövét. Tényleg érdekesek ezek a dolgok; ha a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI, ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. 251 történelem lapjait nézi az ember, azt látja, hogy abban az időben tulajdonképpen három tényező versengett azért, hogy magyar nemzeti színházat építsen. Az egyik volt Pest városa, a másik párt volt Földváry Gábor vármegyei pártja, a harmadik pedig gróf Széchenyi országos pártja. A három közül Pest városa könnyen elállt attól, hogy a maga erejéből építse meg a színházat, hiszen akikor Pestnek és Budának együttvéve csak 120000 lakosa volt. így azután a vármegyei tábor fejének, Földváry Gábor alispánnak hosszas huza-vona és alkudozások, tárgyalások után sikerült végre fait a complit teremtenie a Nemzeti Színház történelmében és megindította az építést, amely két esztendő alatt be is fejeződött. Kétségtelen, hogy az akkori időben a Nemzeti Színház megalapításának elsőrendű nemzeti érdekek voltak az indítóokai. Ha szemügyre vesszük a száz év előtti magyar ^helyzetet, amikor a magyar nemzet szellemi fővárosa nem Pest-Buda, hanem Pozsony, vagy Kassa, vagy Debrecen, egyszóval a vidéki városok voltak, akkor feltétlen szükségszerűségnek mutatkozott az, hogy amikor a vidéki városokban már voltak magyar színházak, végre az ország szívében is építsenek a már meglévő idegen nyelvű színház mellé magyar nyelven előadó színházat is. Így került azután sor 1837 augusztusában a Magyar Nemzeti Színháznak a most üres teliken, a Grassalkovich-telken való megnyitására. Akkoriban, akik a helyet kifogásolták, azt mondták, hogy télen sártenger, nyáron porfellegek közt kell kimenni a Nemzeti Színházhoz, ezért rossz a hely, ma pedig, száz esztendő múlva a felett folyik a vita, hogy ez a terület nagyon bent van a középpontban és nem azért merülnek fel akadályok abban a tekintetben, hogy a Nemzeti Színház ugyanazon a helyen épüljön fel, mert távol van a központtói, hanem éppen azért, mert túlságosan a forgalom központjában van. Szerény megítélésem szerint csak igazat tudok adni Homonnay Tivadar képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy bűn volt a tradíciók mellőzésével lebontani azt a színházat. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Nálunk azonban már valóságos elv az, hogy a régi épületeket, amikor azok már elavultak, lebontjuk és építünk helyettük újakat, moderneket. Ez az elv végigvonul nálunk az egész városfejlesztés történetén. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez ellen mi nem tudunk már semmit sem tenni, ez megtörtént, a multakon pedig kár keseregni, de meg kell állapítanom, hogy annak a Nemzeti Színháznak tényleg az lett volna a hivatása, hogy örök emlékezetül álljon azon a helyen. Meg lettek volna a technikai eszközök ahhoz, hogy megfelelő módon kijavítsák és így mégis fennmaradt volna az első magyar Nemzeti Színház, mint kamaraszínház, vagy Pestnek egy kisebb színháza. Méltóztassanak megengedni, t. Képviselőház, hogy itt a javaslat tárgyalása kapcsán felvessem azt a gondolatot, amely valamikor száz évvel ezelőtt is felvetődött, mint általános gondolat, vájjon van-e egyáltalán szükség Nemzeti Színházra. A felelet száz évvel ezelőtt is unisono az volt, hogy szükség van rá. Ma is az a felelet, de akkor még inkább az volt, mert vannak egykorú iratok, amelyek szerint a templom, az iskola és a színház: ez a három nagy intézmény volt akkor a magyar nyelv 40*
