Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25U. Egészen más lenne, ha választott elemekből alakulna a másik kamara, mert akkor -már a választottak nem tolhatnák át a született törvényhozókra az ódiumot, akkor nem mentegethetné magát az a választott méltóságos úr azzal, hogy: »Kérem, hiszen nem. tehetünk róla, kisebbségben voltunk, a főrendek, hivatalnokok, egyháznagyok megszavazták«, hanem akkor egészen homogén választott testület állana — de felelősséggel! — választóival szemben, és már csak azon múlnék, hogy az a másik kamara is azonos legyen az első kamarával, vagyis mindenben a nemzet akaratát képviselje, hogy egy tisztességes választási rendszer építtessék fel, hogy a vármegye maga is demokratizáltassék és a demokratizált vármegye küldje be és ellenőrizze, bizalmával jutalmazza vagy megbuktassa a maga választottjait. Lehet, hogy akkor előállana — sőt bizonyosan előáll ana -aza helyzet, hogy az egyik Ház csak kópiája lenne a másiknak. De ebből baj nem lenne, mert egyet akarván, a nemzet jövendőjét csak jó irányba terelhetnék, mivel mindkét kamara teljes tisztelettel, alázattal, lebomlással csak egyet tenne: a magyar népmilliók érdekeit szolgálná. Erre talán azért, is szükség volna, merthiszen a született (

tagokból álló másik kamara, a mágnások, a főrangúak. a nagyvagyonúak, a vármegyéből jövő kismágnások kamarája még azt is megkockáztathat ja, hogy a népképviselet és az államfő együttesen se tudják előmozdítani a nemzet érdekeit, illetőleg biztosítani a nemzet igaz akaratának érvényesülését, helyes reformok létesítését. Suttogják is, hogy ne beszéljünk a másik ^kamara ellen, mert aiz esetleg adott esetben az 11 állam .fő; ellen is jó garancia lesz. Bocsánatot kérek, ilyesmiből nem kérünk. Megtörtént a múltban is — csakugyan erre is van precedens —, hogy a főrendek akadályozták meg a nemesség és a király találkozását bizonyos kérdésekben, ; . bizonyos reformokkal kapcsolatban és elgáncsolták a reformot, noha azt az államfő is akarta. Erre nincs szükség. Tlven titkos hátsó gondolattal sem kell nekünk ez, az intézmény és 'azért sem kell, mert a képviselőháznak, a nemzeti akarat képviseletének és az államfő viszonyának kérdése kellőképpen szabályoztatván, ebben a kölcsönös és 'íldásos összeműködés mindkét alkotmányos tényező javára, adva van. Bocsánatot kérek, teljesen komolytalan és nem 'őszinte mindaz az érvelés, amellyel itt a felsőház jogkörének kiterjesztésével kapcsolatban szemben állunk, mert erre komoly szükség nincsen: sem a nép, sem az államfő, sem az alkotmány folytonossága, sem pedig a régi alkotmány helyreállítása szempontjából. Történelmi és logikai képtelenség is ilyenről ma, különösen ma beszélni, mivel az államfőnek olyan jog, olyan hatalom áll rendelkezésére közjogi téren, melynél fogva, ha az alsókamarában netalán valamilyen veszélyes irányzat keletkeznék is, akkor az ilyen akarat és minden túlzás, túlságos radikalizmus lehetetlenné válnék. Az államfő kétszer is feloszlathatja a Házat, ha,nem tetszik neki, kétszer is visszaküldheti a javaslatokat. Méltóztassanak csak elképzelni. milyen könnyű elképzelni: az az alsóház, amelyet feloszlatás veszélye fenyeget, milyen meghunyászkodva szavazná le a fent esetleg nem tetsző javaslatot, vagy szavazná! meg, ami tetszik, hiszen eleget láttuk a múltban is. Olyan javaslatok, amelyek ellen az államfőnek kifogása van, nem is kerülnek elénk. De egyébülése 1987 november 17-én, szerdán. 13 I ként is meg nem érthető lebecsülése az államfő ] erkölcsi befolyásának a javaslat, mert az államfőnek az erkölcsi befolyása is megvan és az olyan nagy, hogy az alsóház vagy a mostani jog körében, meghagyott felsőház semmíI féleképpen a nemzet rovására, ha túlzásról volna szó, sehol sem tévedhet. Tehát úgylátszik, hogy mellékes és hátsó célja van ennek a javaslatnak azzal, hogy a régi főrendiház helyreállíttassék, mert sem az államfő, sem a népképviselet szempontjából — amely két tényező kell, hogy együtt haladjon, mert ez a biztosítéka mindennek — semmiképpen sem tudom megérteni, hogy erre az intézményre az említett főintézményekkel, ezekkel a nélkülözhetetlen közjogi tényezőkkel, ezeknek rendezett viszonyával szemben szükség legyen. Egyre lehet talán szükség. Ha az államfő egyetért a képviselőházzal, nem oszlatja fel és akkor felmegy a megszavazott javaslat, a felsőháznak azonban nem kell, az államfőnek is ellenállni akar és vétót mond. Elnök: A képviselő úr beszédideje leiárt. Rupert Rezső: Tisztelettel kérem, méltóztassék egy félórai meghosszabbítást adni. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulnit (írjén!) A meghosszabbítást a Ház megadta. Rupert Rezső: Egyélbtként a főrendiház soha sem jut, vagy juthat ahhjsz a szerephez. hogy másban féknek bizonyuljon, mert mielőtt ilyen megakadályozó tevékenységhez hozzájutna, az. államfő már gondoskodik arról, hogy ilyen konfliktus elé ne is kerüljünk. Demissionálja a kormányt. De tudjuk azt is, hogy egyáltalában az államfő előzetes hozzájárulása vált alkotmányos gyakorlattá abban a vonatkozásban, hogy ilyen, vagy olyan törvényjavaslat egyáltalában előterjesztessék-e. A fölösleges új javaslat csak megbontása az államfő és a népképviselet közölt lévő viszonynak is, már pedig történelmünk további olyasa szempontjából fontos, hogy e/ zavartalan maradjon. Népképviselet és államfő együtt mindent megtehessenek, fölöttük vétó ne legyen. T, Képviselőház! Itt van éppen a kezdeményezési jog is. Teljesen felesleges, üres dolgokat csinálunk. Lényegében nem fontos, hogy ki kezdeményez, de sem lélektani szempontból, sem multunk szempontjából nem indokolt, hagy a felsőház kezdeményező^ tényező lehessen. Rossz ez az 1926-os törvényben is. Történelmünkben soha nem is volt szokásban hogy a főrendiház kezdeményezzen. Megpróbálták t'öbbek közt aiz 1830-as évek törvényhozása ban is a főrendek, hogy üzenetekben kezdeményeztek. Akkor például Pázmándy képviselő indítványára az alsóház ' elhatározta: „A főrendeknek pedig az a kötelességük, hogy amit mi átküldünk hozzájuk, azt megvizsgálják, dt nekünk kezdeményező üzeneteket ne küldjt

5nek« Általában nem fontos, mondom, de lélektani szempontból talán mégis fontos, ki kezdeményez, mert lehet, hogy a felsőház kezdeményez bizonyos lépéseket, de azokat az alsóház gyanúsaknak találja, nem fogadja rokonszenvvel, noha esetleg tárgyilag véve helye-* dolgok volnának. Tehát csak megnehezítőd'l: a'/>. hogy esetleg egy helyes kezdeményezés iy célhoz jusson. A leggyengébb és legmulatságosabb oldala ni javaslat indokolásának az, amikor azt mondja, hogy külföldön is így van

v Nem mondja meg. azonban, amikor a külföldi szenátusokra hivatkozik, —• mi is elfogadnék, le-