Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

M Az országgyűlés képviselőházának 25. gyen úgy — hogy a második kamarák ott mindenütt választott kamarák. Egyetlen analógpélda, amelyre hivatkozik, az angol példa. Ezzel kapcsolatban még mulatságosabb az indokolás, látszik, hogy milyen komolyan veszik a<z országot és.a mi értelmi képességünket, amikor azt mondják: természetes az, ami Angliában történt, hogy elvették m abszolút vétójogot a lordok házától az. 1911. évi Parii áment Act-ben, mert ott száz esztendőnél is több ideje, hogy az abszolút-vétó nem volt meg, naert az angol lordok belátták, hogy nem illik &

r nemzet, a többség akaratának törvénnyévá lását megakadályozni. Az angol lordokat azért, mert ők százi éven keresztül tisztességesen viselkedtek, tisztelettel voltak a nép ' akarata iránt, megbüntették azzal, hogy formálisan is elvették a vétójogukat, nálunk pedig meg akarják jutalmazni azokat, akiknél, még a mai napig sem akar keresztültörni az a belátás, hogy tényleg a legjobb volna megmaradni a mai állapotban, bölcs tanácsadónak lenni, konzultatív társ-testülete maradni aa alsóháznak, de egyébként nem provokálni a végzetet, hanem lehetővé tenni azt, hogy a nemzeti akarat, a többségi akarat minden további gátlás . nélkül érvényesülhessen. Ha. a javaslat — mint említettem már — elő tekintélyekre hivatkozik, akkor hadd hivatkozzam én is egy önök előtt létező legnagyobb tekintélyre, akiről Martsekényi t. képviselőtársam tegnap is megállapította, hogy a kormány száz, százalékig átvette a progrEimmját. Hát mindnyájunk előtt ismeretes, hogy Gömbös Gyulának, akire most már én is mint tekintélyre hivatkozom, esze ágában sem volt ilyen úgynevezett egyenrangú főrendiházat felállítani, sőt sokunk előtt, önök előtt is ismeretes, azzal mentette, hogy a választójogi reformmal ígérete dacára még nem tudott előjönni, hogy akkor kénytelen lenne nyomásra a felsőházra vonatkozó reformmal is előállani, a felsőháznak egyenjogúságot adni, ami pedig azt jelentené, hogy ez a felsőház minden reformját elbuktatná. Ezért mondotta, hogy megpróbálja először a reformokat keresztülvinni. Tehát perhorreszkált minden egyenjogúsítást. Ha pedig ez így van, akkor hogyan lehet száz százalékos programmátvételről beszélni, hogyan lehet az, hogy Gömbös Gyula felfogása ellrmére — akit önök vatesznek tekintettek és tekintenek ma is •— csak azért> mert most már nem él, nem, tudom miféle hátmögötti mozgalom befolyására kormányunk kényszerítve érzi magát, hogy ilyen tökéletesen felesleges, indokolatlan, sőt következményeiben káros javaslattal jöjjön a Ház elé, T. Képviselőház! Beszélt az előadó úr ar ról is, hogy az egyenjogúsítással alkotmányosságunkat állítjuk vissza. Az alkotmányosság visszaállításának bűvös varázsszavát senki sem érti, mert hiszen alkotmányosságunk helyre van állítva. Hiába mondják, hogy a felsőház esetleges túlsúlyával szemben megvan a korrektívum, mert hiszen például a költségvetés törvényerőre emelkedését a felsőház nem akadályozhatja meg. Hát ezt köszönöm szépen, ele én szívesen átadnám a felsőháznak a költségvetés megszavazásának a jogát, hogy a felsőház nyomja rá az adóterheket annak a majdnem 9 millió embernek a vállára, akik szembenállnak vele, de viszont engedjék meg, hogy az áldásos szociális reformokat, mi akadályok nélkül megvalósíthassuk. Ezzel szemben azonban azt engedik '/-. ülése 1987 november 17-én, szerdán. * meg, hogy mi terheljük meg a népet az aclóI terhekkel és azt nem engedik meg, hogy az I áldásthozó szociális reformokat szabadon megvalósíthassuk. Sőt úgylátszik, még azt sem akarják megengedni, hogy tisztességesi választójogot alkothassunk, mert amint látom, a javaslat háta mögött áll egy spiritus reetor, gróf Bethlen István, akinek, úgylátszik, nagy része van abban, hogy ez a javaslat idekerült, ő az új egyenjogúsított felsőházzal akarja elgáncsoltatni a imiár régen beígért választójogi reformot is. Mert hallottuk tőle már a bizottságban, hogy_ már a választójogi reformnál féknek akarja az új felsőházat. Pedig a tisztesség is azt parancsolja, hogy ne felejtsük el azt, hogy annak idején az államfői jogkör kiterjesztése . és a felsőház kérdése azzal kapcsolatban kerüli szőnyegre, hogy igenis meg lesz alkotva az általános egyenlő titkos választójognak s a becsületes, tiszta választásoknak reformja is, ennek azonban fék kell, tudniillik a másik két alkotmányos tényezőnek megfelelő lehetőséget kell adni arra, hogy jogkörük kiterjesztésével korrektivumként (szerepeljenek. De egyszer csak elkezdtek beszélni róla, hogy ez nem lehetséges, a junktim-gondolat sértő s egyéb, különféle frázisok talapján most igyekeznek feloldani magúikat a régi Ígéreteik alól, amelyek a kapcsolatra vonatkoztak. Kifejtik, hogy az erkölcsi szempontnál, stb.-nél fogva, amelyek figyelembe veendők, nem volna erkölcsös ilyen kapcsolatot emlegetni. Végeredményben odajutunk, hogy elvégzik a t. miniszter urak a megrendszabályozást, elveszik a nép önkormányzatát az úgynevezett »fékek« ürügyével ós ami fékeznivalót ellenértékül kellett volna már előre megkapni a népnek, azt nem kapja meg. Felhasználják erre a nemzet letargikus állapotát. Csakugyan hosszú hónapok óta, mintha csak tervszerű, programmszerű lett volna az egész, reánk zúdították a különféle zavaros eszimék kalandorait. Engedték, hogy itt terrorhangulat terjedjen el, megmérgezték -az atmoszférát, elgyengítették az ország idegeit, egyáltalán bizonytalanná, veszélyessé, kényelmetlenné tették az egész helyzetet, engedték a jogbiztonságot problematikussá tenni. Most a nemzet letört, letargikus állapotában jönnek, hogy -amikor már nincs meg a nemzet kellő ellenálló ereje, a lélekjelenléte arra, hogy kivédje az ellene tervezett támadást, ezt az atmoszférát jogai elvételére használják fel. tlgylátszik, azért kellett a nyomasztó atmoszférát reánk árasztani, hogy ezeket a javaslatokat keresztül hajthassák. Majd aztán nézhetik a kalandorok is, akik eddig szabadon paekázhattak velünk, — akiket mumusoknak felhasználtak, hogy amikor meglesznek a népellenes rendszabályok, amikor a nemzet önkormányzatát már letörték — amikor sajtószabadságunkat is már gúzsba kötötték, iáikkor majd hogyan teszik félre őket is: a mór megtette kötelességét, mehet. Itt maradnak azonban azok a rendszabályok, amelyeket azzal az ürüggyel hoztak, amelyet maguk állítottak elő, hogy itt szélsőséges elemek mozgalmától kell félni. Ügylátszik, az egész rendezésnek ez az egész erkölcsi alapja. T. Ház! Milyen gyermekes dolgokkal akarnak bennünket áltatni, vigasztalni! Mert megint csak az értelem ellen elkövetett merénylet azt mondani, hogy majd a két ház együtt ülésezik, ott majd lehet szavazni titkosan s ez bizosítja az alsóház egyensúlyát. Ez sem nem