Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

244 Az országgyűlés képviselőházának 262. mek sikeres megvívása után elértek. De meg kell még emlékeznünk ebben ,a törvényjavaslatban mindazokról is, akik a Nemzeti Színház fennállása óta ennek az intézménynek keretében működtek és akik ezzel a nemzeti kultúra szolgálatában soha el nem múló érdemeket szereztek. Meg kell emlékeznünk ebben a törvényjavaslatban ezenfelül a Nemzeti Színház végleges hajlékának megteremtéséről is,

f annak^ jövőbeni elhelyezéséről, amely hoszszú idők óta foglalkoztatja a hivatalos köröket és a társadalmat is, de amelyet a közbejött világháború folytán nem sikerült megoldanunk és ez a kérdés, sajnos, még mai is bizonytalan időkig nyitva áll előttünk. (Rassay Károly: Nagyzási mániába ne essünk, ez a fontos!) Végül ugyanebben a törvényjavaslatban néhány belső kérdést is kellett a Nemzeti Színház ügyeivel kapcsolatban rendeznünk, amelyek szervezeti kérdések és amelyekről voltaképpen csak most derült ki a közvélemény előtt, hogy ezek mind a mai napig tételes törvényben, miniszteri rendeletben, vagy bármiilyen más írott szabállyal soha rendezve nem voltak. Midőn ezt az előttünk feikvő javaslatot igaz szeretettel és lelkesedéssel, a nemzeti kultúra iránti igaz vonzalommal a t. Képviselőnáz figyelmébe ajánlom, rá kívánok mutatni arra, hogy a magyar törvényhozás immár 150 esztendős lelki kapcsolatot tart fenn a nemzeti kultúrának ezzel a fontos tényezőjével. Már az 1790-i rendi országgyűlésen tárgyalták egy Nemzeti Játékszín felállításának tervét, indokolván ezt ugyanazolkkal az okokkal, amelyek később ennek a Nemzeti Játékszínnek létrehozatalánál szerepet játszottak. De a Nemzeti Színháznak, a Nemzeti Játékszínnek mai formájával a törvényhozásnak sokkal több kapcsolata van, mint azt a közvélemény általában hiszi. Eddig hat törvény volt, amely a Nemzeti Színházzal foglalkozott, (az előttünk fekvő a hetedik, amely hivatva van hosszú időkre előremenőén rendezni ezt a kérdést. Az első törvényjavaslat az 1836:XLI. te, amelynek érdekessége az, hogy olyan kérdések felett rendelkezik, amelyek tulajdoniképpen már idejüket multák, mert abban az időpontban a későbbi Nemzeti Színház eredeti alapjait már lerakták és az épület építése folyamatban volt, Föl dyáry Gábornak, Pest megye nagynevű alispánjának kezdeményezésére. Az 1836. évi XLX törvénycikkben azonban ettől az akciótól, amelyet ideiglenesnek tekintettek, elteikintettek és törvényes rendelkezést hoztak abban az irányban, hogy Pesten országos költségen Nemzeti Játékszín állíttassák fel — ahogyan a törvény mondja: ». . . a nyelv pallérozásának előmozdítására, az erkölcsiség bővebb kimívelésére« és elrendelte ez a törvény »egy díszes Nemzeti Játékszín tervének kidolgozását^ Ez a törvényjavaslat voltaképen egy dunaparti telken építendő színházra vonatkozott, mégpedig annak az akciónak eredményeképen, amelyet Széchenyi István gróf élőszóval is, röpiratokban is megindított és amelynek az volt a célja, hogy a mai Akadémia előtti területen, körülbelül ugyanott, ahol ma Széchenyi István szobra áll, építtessék fel a Nemzeti Játékszín. Erre a célra dicsérendő áldozatkészséggel Pest városa ajánlotta fel a szükséges telket, sőt mi több: felajánlotta azt is, hogy a Nemzeti Színház épületének emeléséhez saját erejével hozzájárul. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ez a terv azután — mint tudjuk — nem vált valóra és a telek, amelyet Pest városa ajánlott fel, soha azt a cél nem ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. is szolgálta. Ezt a telket később közmegegyezéssel elcserélték a mai Andrássy-út és Vilmos császár-út torkolatánál lévő telekkel ós ezt szánták a Nemzeti Színház felépítéséhez szükséges objektumnak. Itt sem épült fel azonban a^ színházépület, hanem ezt a telket is elcserélték — a telkeket parcellázással értékesítették — és ennek az Andrássy-út és Vilmos császár-út sarkán lévő sarokteleknek árából vásárolták meg azt az Andrássyúti telket, amelyen ma a m. kir Operaház áll. A dunaparti telek ügye sokáig húzódott. Közben a Grassaikovich-féle telken Földváry Gábor akciója folytán felépült az a Nemzeti Színház, amelyet, mint mondottam, eredetileg ideiglenesnek szántak, de amely sokáig, hosszú évtizedeken át szolgálta a nemzeti kultúra ügyét, úgyszólván, mint végleges hajlék. Természetesen akkoriban, amikor a Grassalkovich-féle telken építkeztek, nem gondoltak arra, hogy az a telek valamikor színházépület céljaira alkalmatlan lesz és amikor Grassalkovich herceg ©zt hagyományozta ós ezt a telket kizárólag az építendő Nemzeti Színház céljaira rendelte felhasználni, nem gondolták, hogy a Hatvani kapun — a mai Kossuth Lajos-utca és Rákóczi-út torkolatánál — túleső területen, amely akkor mocsaras, vizenyős, külvárosi területrész volt, valaha olyan forgalmas városi élet lesz* amely egy színház üzemének lebonyolítására ezt a helyet alkalmatlanná teszi. Ma már tudjuk, hogy ezen a telken az új Nemzeti Színházat felépíteni nem lehet. (Rassay Károly: Nem tudjuk!) A mai közlekedési viszonyok között — ezt szakértők, városrendezési és közlekedési szakértők mondják — lehetetlenség ott a kocsipark-forgalmat, a gyalogjáróforgalmat, a színház üzeme alatt lebonyolítani és ezenfelül a normális forgalmat is fenntartani. így tehát ott a Nemzeti Színháznak méltó épület- nem emelhető. Ez elvégre technikai kérdés, ezen lehet vitatkozni és ebben a kérdésben a helyes döntést meg fogják majd hozni a szakértők, (Rassay Károly: Csak pénzt nem!) az első megítélés azonban úgy szól, hogy sem azon a telken, sem pedig az azzal szemben fekvő telken, — amely Janikovich kultuszminisztersége alatt _ vétetett tervbe, mint a Nemzeti Színház céljaira alkalmas telek — a Rákóczi-út és Károly király-úti szemben levő saroktelken felépíteni az úgynevezett Tőry—Pogány-tervek szerint a Nemzeti Színházat felépíteni nem lehet. Ez egyébként — sajnos — egy messzebb fekvő kérdés, amellyel momentán nem igen tudunik foglalkozni és amikor Rassay Károly t. képviselőtársam kifogásolja azt, ha esetleg elvetnők a Grassalkovich-telek gondolatát, úgy vélem, egyelőre ez a kérdés bennünket nem nyugtalaníthat. Eléggé szomorú, de helyzetünk olyan, hogy a kérdés méltó megoldásához ezidőszerint amúgysem foghatunk hozzá az anyagi nehézségek miatt és így bőséges idő áll rendelkezésre annak a lehetőségnek a mérlegelésére, vájjon nem volna-e helyes a Nemzeti Színház jövőbeni elhelyezésének kérdését akként megoldani, hogy az Andrássy-út tengelyének folytatásával, (Rassay Károly: Nagy; zási mánia! Miből?) a Marokkói-udvar mostani helyén lévő épületek lebontásával és az Erzsébet-tér megnagyobbításával találjunk megfelelő telket. Amennyiben pénzünk volna arra. hogy a Nemzeti Színháznak méltó hajlékot emelhessünk, alig hiszem, hogy a városrendezésnek ez a kérdése különösebb pénzügyi áldó-