Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

230 Az országgyűlés képviselőházának 260. büntetendő tényálladék fennforgása vagy fenn nem forgása kérdésében állást foglalunk és fel­mentő ítéletet hozzunk. Ezzel a helyes állásponttal szemben a most ismertetett mentelmi bizottsági jelentés éppen fordított álláspontra helyezkedett és bár megál­lapította a szóbanforgó képviselő és az elkövetett cselekmény közti összefüggést, megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól jött, azon az alapon, hogy a megkeresés nem látszik bűncselekmény tényálladékát megállapítani, kérte a mentelmi jog felfüggesztése iránti ké­relem elutasítását. Maga az elvi alap lehetetlen az én felfo­gásom szerint. Nekünk nem szabad ilyen állás­pontra .helyezkednünk. Magát a konkrét ügyet nézve azonban még jo'bban meg kell döbbennem azon, hogy a mentelmi bizottság ilyen álláspontra helyez­kedett. A szóbanlevő képviselő urat mint fe­felei ős szerkesztőt kérték kiadni azon ,tiz álla­pon, hogy egy magánszemélyről egy közle­mény jelent meg, amelyet a magánszemély a maga részéről sérelmezett és abban rágalma­zás tényálladékát látta fennforogni. Ha álta­lában vigyáznunk kell a mentelmi ügyek elbí­rálásánál, különösen vigyáznunk kell a magán­vádas ügyekben, mert hiszen lehetetlen, hogy azzal a polgárral szemben, akinek nincs más útja a maga~ becsület ét keresni, mint a bíróság­hoz fordulni, a parlament a maga nagy er­kölcsi tekintélyével akadályt állítson fel és az eljárás lefolytatását egyszerű többségi hatá­rozattal megakadályozza. Méltóztassék meghallgatni, hogy mi az az állítás, amely a mentelmi bizottság jelentése szerint nem tekinthető bűncselekménynek. A 8 Örai Újság szóbanlevő tisztviselőjéről a kö­vetkezőket írta az inkriminált cikk (olvassa): »Néhány héttel ezelőtt a 8 Örai Újság utazási irodája hangzatos hirdetésekben hívta fel a kö­zönség figyelmét arra a társaskirándulásra, amelyet a lap a francia és olasz Riviérára szándékozott rendezni. A felhívás alapján je­lentkezett is 40—50 utas a szép élményeket ígérő útra s a társaság elindult. Végigjárták az olasz és francia tengerpartot, Nizzát, Monté Carlót, San Remót s 'megtekintették a híres kaszinókat, ahol a nemzetközi közönség szóra­kozik. A kirándulókat a 8 örai Újság Salczer nevű tisztviselője kalauzolta a nevezetes helye­ken. San Remóban aztán váratlan esemény döb­bentette meg a kis társaságot: a lap utazási irodájának tisztviselője, aki egyébként az úti­marsall szerepét töltötte be, mellbelőtte magát és életveszélyes állapotban egyik genovai kór­házba kellett szállítani. A tragikus esetet még, súlyosbította körülmény, hogy kiderült: a kirándulók jegye csak San Remóig szól és Salczernél már nem találtak egy fillért sem. Most jöttek rá az utasok: miből játszott a san­remói kaszinóban, Monté Carlóban és Nizzá­ban olyan feltűnően nagy tételekben kísérő­jük, aki a rábízott kirándulók útiköltségéhez nyúlt s végül, mert veszített, kétségbeesetten, hazárd módon akarta visszanyerni a pénzt, amelyet utolsó centesimóig elvesztett. Mintegy negyvenötezer lírányi összeg volt Salczer ke­zében, s az utasokat csak úgy lehetett haza­hozni, hogy a 8 Örai Újságnak egy másik tisztviselőjét^ küldték sürgősen San Remóba a szüksée-es pénzzel, amelv elegendő volt a ki­rándulók Budapestig szóló útiköltségére.« Ezzel a tényállítással szemben a mentelmi bizottság jelentése azt proponálja, hogy a kép­ülése 1937 december 3-án, pénteken. viselőház többségi szavazattal mondja ki azt, hogy ezekben az állításokban nincs rágalmazó tényállítás, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) tehát a parlament a maga több­ségi határozatával mondja ki, hogy aki ezt el­követte, az a parlament erkölcsi felfogása sze­rint nem követett el olyan bűncselekményt, amely akár bűnvádi, akár fegyelmi eljárás alapjául szolgálna, akár megszégyenítő volna, akár közmegvetésnek tenné ki az illetőt. (Mó­zes Sándor: Állapítsa meg a bíróság ezt a kö­rülményt! — Br. Berg Miksa: Majd a bíróság dönt!) A jogi szempontoktól eltekintve, azért va­gyok kénytelen ez ellen tiltakozni, mert lehe­tetlen, hogy akár ennek a képviselőháznak egyes tagjai, akár a képviselőház kumulative megnyilatkozó felfogása erkölcsileg kifogásta­lannak mondjon egy olyan tényállást, amely itt le van írva. Ha pedig elfogadom a men­telmi bizottságnak ezt a propozícióját, ezt a javaslatát, akkor ez magyarul azt jelenti, hogy a képviselőház ebben a tényálladékban, ezek­ben az állításokban nem talált feltótlenül er­köosileg kivetendő állításokat és tényelemeket. (Mózes Sándor: Vagy igaz, vagy nem!) Ezt te­hát nem fogadhatom el„ éppen azért kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elutasítani és Milotay István képviselő men­telmi jogát ez ügyben felfüggeszteni. (He­lyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát az előadó úr által ismertetett szöve­gében elfogadni! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják a men­telmi bizottság javaslatát, méltóztassanak íel­állani. (Megtörténik. — Rassay Károly: Na, ez jellemző! Erődi képviselő úr, mint jogász, fel­áll! — Erődi-Harrach Tihamér: Elnöke voltam a bizottságnak, kötelességem! — Zaj.) Kisebb­ség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát nem fogadja el s így Milotay István képviselő úr mentelmi jogát ez ügyben felfüggeszti. (Ras­say Károly: Hála Istennek!) Következik a mentelmi bizottság 503. számú jelentése. Németh Imre előadó urat illeti a szó. Németh Imre előadó: T. Képviselőház! So­mogy vármegye tiszti főügyésze gróf Festetics Sándor országyűlési képviselő mentelmi jogá­nak felfüggesztését kérte, mert nevezett kép­viselő Kadarkút községben 1937. évi május hó 15. napján oly különböző nyomtatványokat adott át kiosztás végett, amelyeknek terjeszté­sére az arra illetékes hatóság engedélyt nem adott. A feljelentés tárgyát képező ezen cselek­ményben az 1914 :XIV. te. 29. §-ának 3. pont­jába ütköző sajtórendészeti kihágás tényálla­déki elemei állapíthatók meg a megkeresés szerint. Miután a megkeresés nem felel meg az 1884. évi december hó 23. napján kelt 56.440 I. M. számú rendeletben megszabott kellékeknek, zaklatás esete forog fenn, a bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a megkeresést uta­sítsa el és gróf Festetics Sándor országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben ne függessze fel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom