Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. illése 1937 december 3-án, pénteken, 225 ez a cikk? Azt állítja, hogy új vizsgálatot rendeltek el a 100%-os és 75%-os rokkantak ellen, hogy az új vizsgálat alapján őket 50%-osakká és alacsonyabb százalékúakká minősítsék. Nos, valamennyien tudjuk, hogy ez az eljárás folyik azzal az indokolással, hogy az a bizonyos rokkantság ez alatt a két évtized alatt, amely a háború óta elmúlt, javult, a keresőképesség fokozódott, a keresőképtelenség javult. Ezekkel a felülvizsgálatokkal azt akarják elérni, hogy, aki bizonyos mórtékben jobban he tud illeszkedni a kereső munkába, az ne vegye igénybe a rokkantellátásnak azt a magasabb százalékát, amelyben addig volt része. Hogy ez helyes-e vagy sem, arról lehet vitatkozni, de^ semmiesetre sem lehet rágalmazásnak minősíteni azt, ha valaki megállapítja, hogy ez az eljárás folyik. Másodszor: megállapítja ez a cikk, hogy eredeti iratokat kérnek a beidézett rokkantaktól, 1937-ben eredeti orvosi leletet kérnek olyanoktól, akik 1914-ben, 1915-ben, stb. sebesültek meg, vagy valamiképpen megszerezték rokkantságuk jogcímét. Nos, ha valakitől ma, 1937-fcen, 10—20, majdnem 25 esztendő múlva, ilyen eredeti iratokat kérnek, amikor közben egy világfelfordulás állt be s Magyarországtól elszakítottak olyan területeket, amelveken kórházak vannak, ahol ezek az iratok feltalálhatók lennének ma, ha ez a felfordulás nem következett volna be: szerintem nem rágalmazás azt állítani, hogy ezen iratok beszerzésének követelése lehetetlen követelés. Mit állít még ez a cikk? Azt állítja továbbá, hogy (olvassa): »még a felülvizsgálat megindulása előtt igen sok rokkantnál járnak »egyének«, — macskakörmök között mondja a cikk is — »akik értesítették őket, hogy a rokkantságukra vonatkozó leletek megszerzése csahamar szükséges lesz« s »a körülményekhez képest 40—50 pengőt, esetleg 100—150 pengőt kértek »költsegeik és fáradságuk« megtérítéséül^ Minden törvényes intézkedéssel kapcsolatban akadnak a zavarosban halászok, akik erről idejében értesülnek és értesülésüket felhasználják arra, hogy megzsarolják azt az egyént, akinek valami összefüggése van a meghozandó intézkedéssel; mindig- akadnak csalók és zsarolók, akik ezeket az idő előtt megszerzett értesülésüket arra használják fel, hogy ezeket a 'szerencsétleneket rákényszerítsék olyan illegális költségnek a kiszorítására, amelyre természetesen sem a törvényalkotó nem gondolt, sem a törvény végrehajtója nem gondolt. De azt, hogy ez a cikk ezt a visszaélést leleplezi, azt, hogy a cikk rámutat arra, hogy ennek az intézkedésnek nyomán ilyen csalók és zsarolók garázdálkodnak, csak nem lehet olyan rágalmazásnak minősíteni, amelyet egy köztisztviselő magára vehet? A cikk azt mondja továbbá: vájjon ki a felelős ezért a fordulatért? Nem állapít meg sem hatóságot, sem közhivatali egyént, akire a cikknek ezek az állításai vonatkoznának s egészen különös, egészen megmagyarázhatatlan dolog: az a látszat, mintha az ügyészség akarná ezzel azt állítani, hogy ezeknek a csalóknak, ezeknek a zsarolóknak valamiféle öszszeköttetésük, vagy valamiféle kapcsolatuk van azokkal a közhivatalnokokkal és közhivatali egyénekkel, akik ezeket az intézkedéseket csinálták. Amit ez a cikk nem állít, amire ez a cikk nem céloz, azt ezzel a különös minősítéssel, úgy látom, maga az ügyészség akarja álluani, azt maga az ügyészség akarja mondani. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Még különösebb, amikor azt mondja, hogy a, cikk a honvédség egy részének, illetőleg több tagjának sérelmére elkövetett rágalmazás vétségét látszik feltüntetni, holott az egész cikk a kerületi elöljáróságokon lefolyó eljárásokkal foglalkozik En legalább is úgy hiszem, hogy a kerületi elöljáróság nem katonai hatóság. Nem is tudom, ki adhatta a katonai hatóságoknak azt a tanácsot, hogy ezzel a cikkel kapcsolatban magukat megrágalmazva érezzék; nem tudom, kí adta nekik azt a tanáesot,hogy ők felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségét fedezzék fel ebben a cikkben a katonai hatóságok ellen, amely cikk pedig végesvégig az elöljáróságokról szól. Én úgy látom, hogy sem intézményt, sem hivatali személyt általánosságban, de különösen katonai intézményt és katonai személyt nem érint ez a cikk Nagyon erőszakolt indokolás kell ahhoz, hogy e cikkből bűncselekményt konstruáljanak ós ebből a bűncselekményből a képviselő és a cikk között összefüggést keressenek. Ami itt meg van írva, az nem több, mint egészen egyszerű és nagyon mérsékelt politikai kritika. Ennél súlyosabb kritika elhangzott a Házban a rokkantügyben a túlsó oldalról is és súlyosabb kritikák hangzottak el a Házon kívül is szóban és jelentek meg írásban. Egészen megmagyarázhatatlan tehát, hogy miért kell hivatalból üldözendő rágalmazás vétségét konstruálni egy olyan cikkből, amelyben nincs több (kritika, mint amennyi kritikát ebben a Házban bárki a túlsó oldalon is elmondana, ha rákerülne a sor. Kérem a t. Képviselőházat, hogy ebben az ügyben Esztergályos János mentelmi jogát ne függessze fel. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Farkas István: Kérek szót!) Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Ház! Én csak annyit akarok megállapítani, hogy ez a cikk abban az időben jelent meg, amikor maguk a rokkantak és a közvélemény követelték a tűzharcosjavaslatot; a tűzharcos-javaslat benyújtása előtt jelent meg. A cikk követeléseinek a parlament részben eleget tett, most pedig megbüntetik annak a cikknek az íróját* akinek kívánságát végrehajtották. Ennyit akartam megjegyezni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az előadó úr javaslatát magukévá tenni? (Igen! Nem!) Kérein azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Buchinger Manó: Kisebbség! — Farkas István a jobból: dal felé: Elég rosszul teszik, hogy elfogadják!) Többség. A mentelmi bizottság javaslatát elfogadottnak jelentem ki: a tárgyalt ügyben a Ház Esztergályos képviselő úr mentelmi jogát felfüggesztette. , Következik a mentelmi bizottság 49rf. számú jelentése. Kérem az^ előadó urat, szíveskedjék ismertetni a jelentést. Németh Imre előadó: T. Képviselőház! A m. kir, államrendőrség budapesti főkapitány-