Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 U. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 9 keik képviseletében, — különösen az utóbbi hónapokban — valósággal mérgező gáztámadást intéztek az ország ellen. Hát, talán ezek az elemek a nép,, a dolgozó nép köréből kerülnek ki? Dehogy! a föidmívesnép, a föidmívesnép ifjúsága is érintetlen, komolyan, becsületesen dolgozik, Tessék megnézni az ipart, a kereskedelmet, még a &is inasok is szépen, komolyan dolgoznak és nem vesznek részt efféle rajongásokban és ilyen kalandoroskodásokban. Ezek a rajongók és kalandorok az intelligencia hulladékából kerülnek ki. Ezeket látjuk nap-nap után a felszínen mozogni és nem értjük meg. hogy a nagy államhatalom mellett — csodálatosképpen — hogyan lehetséges, hogy külföldi eszmék mérges gáztámadását intézzék ellenünk nap-nap után? Mondom, a dolgozó,, a komoly, a szegény millióktól nem látunk semmi efféle veszélyes megmozdulást, csak józan,hazafias munkát.Legfeljebb még egykét népvezérből áll a kalandormozgalom; akik: uralomra akarnak kerülni, akik a hatalom után vagy pedig a konc után törnek s a hulladékot, kibérlik, de magú a nép, a dolgozó nép — a inisera plebs contribuens et militans — szilárdan, becsületesen áll, nem is érintve az idegen eszméktől sem, amelyeket nem is ért, amelyek felett csak a fejét csóválja: hogyan lehetséges a> hatalomnak az az elnézése, hogy :az idegen érdekek ügynökei itt még esajk meg is nyikkanhatnak? Nos, tehát, ettől a néptől féljünk, vagy pedig attól a másik elemtől, amely iskolázottságában ezekhez a felsőbb elemekhez mégis csak közelebb áll, mint a néphez? Ne áltassuk magunkat: az arrivált méltóságosak sehol sincsenek közelebb a néphez, mint van a született arisztokrácia, sőt azt mondhatnám, hogy a történelemben inkább van példa az. utóbbira. A született arisztokraták vagy egyháznagyok között sokkal többen akadtak olyanok, akik a nép érdekében küzdöttek, sőt heroikus magasságra emelkedtek, de a királyi embereket, a hivatalnokokat a régi időben még csak példaképpen sem igen láttuk sehol a nemzet ügye mellett. Nem veszem rossz néven tőlük: ez az arriváltságukkal jár. Mindig felfelé húz érdekük, elhelyezkedésük ez az érdek viszi, vezeti őket. Az emberi lélekbe oltott leküzdhetetlen önzés mindig érvényesül. Ritka a kivétel ez alól. Csak a kiváló lelkek mentesek ez alól, különben az érdek mindig érvényesül, ha érvényesülhet. De hiszen egész történelmünk azt tanítja, — szemben a t. előadó úrral, aki ezt a most felállítandó felsőházat egész ezer esztendőre viszi vissza — mondotta, egész, históriánk azt tanít Ja, hogy itt egyetlenegy érték volt ebben az országban, egyetlenegy megmentő és fenntartó érték: maga a dolgozó nép. Időnként voltak csak dicsőséges napjaink, talán pár év vagy hónap az utolsó századokban, amióta a főrendiház törvényes intézménnyé vált, vagyis 1608, de már 1526. óta. Ismétlem, csak pár napunk, hónapunk, talán egy-két évünk volt^ amely igazi magyar év, napfényes magyar év volt a szabadságharcok évei. Egyébként mindig az történt, amit Dessewjfy Jóasof Kazinczyhoz intézett levelében 1820. augusztusban írt s ez az igaz magyar história (olvassa:) »Mind az ég, miud a föld (a nép) mindent elkövettek érettünk, valamint azok, akik minket századok óta igazgatnak, mindent elkövetnek ellenünk. Nem tudom, min csodálkozKÉPVISELöHÁZI XAPLÖ XVI. zara jobban, azon-e, hogy sanyargatóink nem unták el még a sanyargatást, vagy ;pedig öi'ök elalJasodásunkon.« Igenis mindegyikünk, azok is, akik »rojlosak«, akik rangosak, az egyéb méltóságok és excellencek, azok is, akiknek jólétük van, mindent ennek a drága jó népnek, a magyar' millióknak köszönhetünk. Ennek köszönhetjük még azt is, hogy magyar szó is egyáltalában van, hiszen a nép nélkül a magyar szó is kipusztult volna, mert a mostani főrendi elemeknek az elődei, akik a főrendiházban he lyet foglaltak, mindent megtettek arra nézve, hogy még a magyar nyelv is kipusztuljon. Egyedül a magyar; nép helyes és egészsége-: életösztönében van meg a titka annak, hogy ezer évig éltünk és ezeréves alkotmányosság ról beszélhetünk. Ez az ezeréves alkotmányosság azonban, ha egynehány szabadsághősnek, egy-két jó királynak, egy-két jó államférfinak is köszönhető, valójában, egész ezeréves magyar multunk: maga a magyar nép, amelyet most ezzel a javaslattal kinullázni akarunk, kinullázni azután is, hogy ez a nép volt miin denkinél több és nagyobb az elmúlt háború alatt is. »...••_ Szép befejezése ez annak a sok dicséretnek, amely két héten keresztül elhangzott a tűzharcosjavaslat tárgyalása alkalmából; a vége most az, hogy a nagytőke emberei és érdekeltjei végleg kezükbe kapják a magyar nép felett a hatalmat a jövőben legalább is az egyenlő hatalmat, valójában azonban a nagyobb hatalmat, mert hiszen a vétójuk mindent megakadályozhat. Hogy ennek az lesz a vége, egészen bizonyos. Amikor önző rétegekről beszélek, ismétlem, nem veszem tőlük rossz néven, hogy önzők, mert ha nekik biztosítják azt, hogy az önző érdekeik érvényesülhessenek, akkor nem tehetnek arról, hogy az emberi ösztön kitör rajtuk és önzésüket érvényesíteni fogják, ami ellen volna éppen alkotmányos gát az, hogy a nép akaratával szemben viszont semmit se tehessenek, de akarata szerint mindent megtennünk kell. Ha tudnák, hogy nem tehetnek a nép ellen, ebbe szépen bele is nyugodnának és folynék a történelmünk szépen, folynék úgy, hogy nemcsak nekünk, de nekik is menekvésük, jövő boldogulásuk lenne. De egé; szén bizonyos az, hogy el fognak buktatni minden olyan szociálpolitikai javaslatot, amely a nagy vagyontól áldozatokat követel s végül --•-• nem szívesen — elbuknak maguk is. Itt két héten keresztül tanakodtak és vitatkoztak <t. képviselőtársaim azon, hogy a frontharcosolknak, a tűzharcosoknak, a rokkantaknak stb.-éknek az ügye miért tolódott el egészen a mai napig, miért nem rendezték azt már kezdettől, a háború másnapján? Hát nem rendezték azért, mert nem volt még áldozatos hazafiság azokban a rétegekben, a tehetősekben, amely rétegek áldozatkészsége lehetővé tette volna azt, hogy csakugyan minden háborús érdemet megjutalmazzunk, mert érvényesült természetes önzésük, hogy amit megtarthatnak, azt meg is tartsák és ennélfogva természetesen a hadiszenvedettek kárpótlására, a szociális felemelésre, mert az alsóház is túlreakciós volt, sor nem kerülhetett. Es ez folytatódni fog, sőt megtorpanni, mert most már végleg marad a régi rendszer. Nem lehet elképzelni azt sem, hogy egy tisztességes demokratikus adórendszert megcsináljunk, mert 2