Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 U. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 9 keik képviseletében, — különösen az utóbbi hó­napokban — valósággal mérgező gáztáma­dást intéztek az ország ellen. Hát, talán ezek az elemek a nép,, a dolgozó nép köréből kerülnek ki? Dehogy! a föidmívesnép, a föid­mívesnép ifjúsága is érintetlen, komolyan, becsületesen dolgozik, Tessék megnézni az ipart, a kereskedelmet, még a &is inasok is szépen, komolyan dolgoznak és nem vesznek részt efféle rajongásokban és ilyen kalando­roskodásokban. Ezek a rajongók és kalando­rok az intelligencia hulladékából kerülnek ki. Ezeket látjuk nap-nap után a felszínen mozogni és nem értjük meg. hogy a nagy államhatalom mellett — csodálatosképpen — hogyan lehetsé­ges, hogy külföldi eszmék mérges gáztáma­dását intézzék ellenünk nap-nap után? Mon­dom, a dolgozó,, a komoly, a szegény millióktól nem látunk semmi efféle veszélyes megmozdu­lást, csak józan,hazafias munkát.Legfeljebb még egykét népvezérből áll a kalandormozgalom; akik: uralomra akarnak kerülni, akik a hata­lom után vagy pedig a konc után törnek s a hulladékot, kibérlik, de magú a nép, a dolgozó nép — a inisera plebs contribuens et militans — szilárdan, becsületesen áll, nem is érintve az idegen eszméktől sem, amelyeket nem is ért, amelyek felett csak a fejét csóválja: ho­gyan lehetséges a> hatalomnak az az elnézése, hogy :az idegen érdekek ügynökei itt még esajk meg is nyikkanhatnak? Nos, tehát, et­től a néptől féljünk, vagy pedig attól a másik elemtől, amely iskolázottságában ezekhez a fel­sőbb elemekhez mégis csak közelebb áll, mint a néphez? Ne áltassuk magunkat: az arrivált méltóságosak sehol sincsenek közelebb a nép­hez, mint van a született arisztokrácia, sőt azt mondhatnám, hogy a történelemben in­kább van példa az. utóbbira. A született arisz­tokraták vagy egyháznagyok között sokkal többen akadtak olyanok, akik a nép érdekében küzdöttek, sőt heroikus magasságra emel­kedtek, de a királyi embereket, a hivatalno­kokat a régi időben még csak példaképpen sem igen láttuk sehol a nemzet ügye mellett. Nem veszem rossz néven tőlük: ez az arrivált­ságukkal jár. Mindig felfelé húz érdekük, elhe­lyezkedésük ez az érdek viszi, vezeti őket. Az emberi lélekbe oltott leküzdhetetlen önzés mindig érvényesül. Ritka a kivétel ez alól. Csak a kiváló lelkek mentesek ez alól, külön­ben az érdek mindig érvényesül, ha érvénye­sülhet. De hiszen egész történelmünk azt ta­nítja, — szemben a t. előadó úrral, aki ezt a most felállítandó felsőházat egész ezer esz­tendőre viszi vissza — mondotta, egész, histó­riánk azt tanít Ja, hogy itt egyetlenegy érték volt ebben az országban, egyetlenegy megmentő és fenntartó érték: maga a dolgozó nép. Időnként voltak csak dicsőséges napjaink, ta­lán pár év vagy hónap az utolsó századok­ban, amióta a főrendiház törvényes intéz­ménnyé vált, vagyis 1608, de már 1526. óta. Is­métlem, csak pár napunk, hónapunk, talán egy-két évünk volt^ amely igazi magyar év, napfényes magyar év volt a szabadságharcok évei. Egyébként mindig az történt, amit Des­sewjfy Jóasof Kazinczyhoz intézett levelében 1820. augusztusban írt s ez az igaz magyar história (olvassa:) »Mind az ég, miud a föld (a nép) mindent elkövettek érettünk, valamint azok, akik min­ket századok óta igazgatnak, mindent elkö­vetnek ellenünk. Nem tudom, min csodálkoz­KÉPVISELöHÁZI XAPLÖ XVI. zara jobban, azon-e, hogy sanyargatóink nem unták el még a sanyargatást, vagy ;pedig öi'ök elalJasodásunkon.« Igenis mindegyikünk, azok is, akik »roj­losak«, akik rangosak, az egyéb méltóságok és excellencek, azok is, akiknek jólétük van, mindent ennek a drága jó népnek, a magyar' millióknak köszönhetünk. Ennek köszönhetjük még azt is, hogy magyar szó is egyáltalában van, hiszen a nép nélkül a magyar szó is ki­pusztult volna, mert a mostani főrendi ele­meknek az elődei, akik a főrendiházban he lyet foglaltak, mindent megtettek arra nézve, hogy még a magyar nyelv is kipusztuljon. Egyedül a magyar; nép helyes és egészsége-: életösztönében van meg a titka annak, hogy ezer évig éltünk és ezeréves alkotmányosság ról beszélhetünk. Ez az ezeréves alkotmányos­ság azonban, ha egynehány szabadsághősnek, egy-két jó királynak, egy-két jó államférfinak is köszönhető, valójában, egész ezeréves ma­gyar multunk: maga a magyar nép, amelyet most ezzel a javaslattal kinullázni akarunk, kinullázni azután is, hogy ez a nép volt miin denkinél több és nagyobb az elmúlt háború alatt is. »...••_ Szép befejezése ez annak a sok dicséret­nek, amely két héten keresztül elhangzott a tűzharcosjavaslat tárgyalása alkalmából; a vége most az, hogy a nagytőke emberei és ér­dekeltjei végleg kezükbe kapják a magyar nép felett a hatalmat a jövőben legalább is az egyenlő hatalmat, valójában azonban a na­gyobb hatalmat, mert hiszen a vétójuk min­dent megakadályozhat. Hogy ennek az lesz a vége, egészen bizonyos. Amikor önző rétegekről beszélek, ismét­lem, nem veszem tőlük rossz néven, hogy ön­zők, mert ha nekik biztosítják azt, hogy az önző érdekeik érvényesülhessenek, akkor nem tehetnek arról, hogy az emberi ösztön kitör rajtuk és önzésüket érvényesíteni fogják, ami ellen volna éppen alkotmányos gát az, hogy a nép akaratával szemben viszont semmit se tehessenek, de akarata szerint mindent meg­tennünk kell. Ha tudnák, hogy nem tehetnek a nép ellen, ebbe szépen bele is nyugodnának és folynék a történelmünk szépen, folynék úgy, hogy nemcsak nekünk, de nekik is me­nekvésük, jövő boldogulásuk lenne. De egé; szén bizonyos az, hogy el fognak buktatni minden olyan szociálpolitikai javaslatot, amely a nagy vagyontól áldozatokat követel s végül --•-• nem szívesen — elbuknak maguk is. Itt két héten keresztül tanakodtak és vitat­koztak <t. képviselőtársaim azon, hogy a front­harcosolknak, a tűzharcosoknak, a rokkantak­nak stb.-éknek az ügye miért tolódott el egé­szen a mai napig, miért nem rendezték azt már kezdettől, a háború másnapján? Hát nem rendezték azért, mert nem volt még áldozatos hazafiság azokban a rétegekben, a tehetősekben, amely rétegek áldozatkészsége lehetővé tette volna azt, hogy csakugyan min­den háborús érdemet megjutalmazzunk, mert érvényesült természetes önzésük, hogy amit megtarthatnak, azt meg is tartsák és ennél­fogva természetesen a hadiszenvedettek kárpót­lására, a szociális felemelésre, mert az alsóház is túlreakciós volt, sor nem kerülhetett. Es ez folytatódni fog, sőt megtorpanni, mert most már végleg marad a régi rendszer. Nem lehet elképzelni azt sem, hogy egy tisztességes de­mokratikus adórendszert megcsináljunk, mert 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom