Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

10 Az országgyűlés képviselőházának 254 természetes, hogy a nagytőke emberei — értem úgy az ingatlan, mint az ingó nagytőkét — össze fognak fogni ellenünk a felsőházban, nehogy olyan adórendszert léptessünk életbe, amely^ csakugyan beváltja a pénzügyminisízter úr ígéretét, azt, hogy a gyenge vállakról leveszi a súlyos közterheket és át fogja rakni az erősehb vállakra. Nahát, tessék ezt megpróbálni a felállítandó felsőházzal szemben. Egyebekben 'sem várhatunk reformokat. Itt van a földreform kérdése«/Itt folytonosan hangzik, szinte kéjes vágyódással beszélnek arról, hogy a 3 millió földműves szegényt fel kell emelnünk, mert ez a legkitűnőbb katona anyag is —, hogy nagyszerű honvédelemre kell berendezkednünk, ezen fordul meg jövő sorsunk, hogy megtudjuk-e védeni legutóbb megmaradt puszta kis életünket, földünket, s integritásunk ügyében kezdünk->e számítani kifelé. Ezekkel a szempontokkal is tehát összeférne az, hogy a nemzet katonaanyagát, azt a 3 milliót, lelkét is megmentsük, ezzel az iparosti, kereskedőt, Jo'ízdő szellemi és fizikai munkást is felemeljük. Nem is lehet másképpen, mint egy becsületes földreformmal. De mit várhatunk attól a törvényhozástól, attól ia másik háztól, a felsőháztól, amely jobbára a nagybirtokos elemekből és azokból az elemekhŐl áll, amelyek a nagybirtokos elemmel vannak szolidaritásban, lelki szükségletük szerint is. Nem várhatjuk azt, ami Angliában végbement, mert ott volt belátó lordokháza és szabad propaganda, hiszen méltóztassanak csak visszaemlékezni az ottani földmoze'almakra. Ott D1. már 1873-ban is az. Eveter-Hall-ban úgy lehetett beszélni Stuart Millnek, hogy igenis, az államnak joga van elvenni minden földbirtokot, hogv odaadja a sokmillió szegénynek és uedia-^ csekély megváltás melletti, mert a föld.iáradéVhan rejlő értéket a földtulajdonos nem követeiben magának, hiszen ez az érték a közlőiét fejlődésével adódott neki. Elmondotta akkor, hogy lesznek egye«ek a nagybirtokosok és mások között, akik őt lazítással, izgatással fogiák vadnyi. A nagy Stuart Mi'll azt imomdotta, hogy »vádoljanak, mert igenis izgatni akarok, mert igazságtalanságokat nem lehet :má«kóop megszüntetni, mint a szenvedélyei? felszí tá^ával«. Ezt Stuart Mill mondotta, t. Képviselőház! El lehwt-e nálunk képzelni, h^gv eery ilyen propasranda még nagyok részéről is megnyilvánulhasson és azután ezt a földreform-kérdést előrevihesse űírv, hogy a mas-yar milliók i'rdpikéhen ezt a kérdést is mep-oldván- e°*v erős, bomoeéu. nagyszerű, megelégedett, boldog és szív»dókra stabil nénösszességet megteremtsünk? A mi kis falukutatóink sokkal halkabban, miht mondják, rámutatnak hibákra és akkor egyszerre csak látjuk a végét: törvényszéki drámává fejlődik ki próbálkozásuk, lelkiismeret ébresztésük, amely annak idején például Angliában egyszerűen a politika területére tartozott. A harc a politika területén rneg is vívatott és ezt mindenki természetesnek tartotta. • De amikor ríAlnn'k még az állam bírói apparátusa is a földbirtokreform-mozs'aíom ellen fog rendelkezésérc állni a főrendeknek, nem tudom, mit lehet várni a szociális pragmatika, mes-alkotása tekintetében is az éi felsőháztól, hogy a bérből és szolgálatból élőiknek sorsa inpjavítifcajssék. hogy vée-etveissünik annak az állapotnak^ hogy >aki doiligozni akar, az sem tud dolgozni és elérjük, hogy ezek is keülő szociális védelemben részesüljeliok. Mindebből nem lesz semmi. Összegyűl teülése 1987 november 17-én, szerdán. hát továbbra is a szociális elégedetlenség, amíg azután szét nem feszíti a kereteket, míg ha most orvosoltatnék az elégedetlenség, lassú érleléssel biztosan eljutnánk olyan helyzetbe, olyan szociális fejlődéshez, amelly talán évtizedekre, talán évszázadokra elég lenne. Most nemcsak, hogy megállítjuk a történelmet, hanem egészen 1608-ig visszavisszük, mert, hogy az ezeréves alkotmányról csak ilyen értelemben lehet szó, az nyilvánvaló. Hiszen most már azt látjuk, hogy ennek az új felsőháznak még majdnem az a szerep is jut, hogy a titkos választójognak reformját ellbuktassa. Visszavisznek bennünket tényleg 1608-ig, mert ha nem is áll meg az előadó úrnak az a történeti fejtegetése, hogy a főrendiház ezer esztendős múltra tekinthet vissza, annyiban helytálló, hogy 1608-ig visszaterjed. De mi odáig sem akarunk visszamenni. Az alkotmányos fejlődésnek erre a jogalapjára azért is elhibázottan hivatkozott a t. előadó úr, mert azok, akik csak az általános népműveltség fogalmával is tisztában vannak, akikben ez a tudás megvan, nagyon jól: tudják, hogy ez az 1608-ban, a koronázás utáni első törvénycikkben életrehívott felsőház nem is természetes, jóirányú alkotmányos képződés. Ellenkezőleg, a magyar alkotmányos előzmény a nemzet személyes részvéteiét jelenti a törvényhozásban. Ez volt a magyar alkotmányos fejlődés, az una eademque mobilitás, együtt személyesen, a főrend és a köznemes nem megkülönböztetve vett részit az országgyűléseiken, a király választáson és a törvényalkotásokban, és csak, miután megnehezült a köznemesség helyzete, miután a töx'ők elárasztotta az ország egyik részét és Erdély különvált, a végeik sokhelyt leváltak az ország testéről, lehetetlenség volt az egész nemességnek összejönni, nagy volt a szegénység is, nem bírtákVa nagy földrajzi távolságokat és nem bírták azt, hogy^az országgyűlésen végig jelen legyenek, miután a főúri, elemek sokszor heteken keresztül akadályozták az országgyűlés megnyitását is. Már most az a köznemes, aki megjött és közben kifogyott az erszénye, hatvuja, kénytelen volt hazamenni. Tehát pusztán csak kényszerűség, a főurak, a királyi 'emberek költségbírása és visszaélései vezettek odáis:, hogy é, nemesség lassanként kénytelen volt magát választott nem esőkkel, úgynevezett electi nöbiles-szel képviseltetni. Vaerv már hazulról ilyen electi nobiliseiket küldtek, vagy úgy, hogy a helyszínéről távozva, többen összeálltak és maiguk: helyett egv-egy megbízottat, electust rendeltek. Ez nem volt az ablegati ad dietam intézméi"^. a követküldési intézmény, amely csak 1608-tól vált törvényes intézménnyé. Hogy mennyire nem helytálló a javaslat idevonatkozó indokolása, ezt az is bizonyítja, hogy még 1572-ben is. tehát nem hogy a XIV. században, haneJmi a XVI. század végem is személyesen hívták meg az egész közineimesséffet az országgyűlésre. Csak miután az egyik vármegye, Szepes vármegye — omagaim is láttam Lőcsén az erre vonatkozó iratot — panaszkodott, hogy a nemesség ilyen messziről^ nem tud elmenni minduntalan az országgyűlésre, és ezért a. személyes megjelenéstől való felmentést kérte, akkor engedtetett meg ez egy királyi levélben, atoely így hangzik (olvassa): »Volumus enim viritim vos, juxta veterem consuetudinem om/nes evocando, gravioribus impensis et laborübus hoc tempore gravani«. Ez a királyi levél tehát megmondja, hogy