Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
Az országgyűlés képviselőházának 25^. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 7 javaslatot bizottsági szövegezésében ismertetni. Miután meggyőződésem az, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásával alkotmányos életünk továbbfejlődése, a jogfolytonosság alapján való élet, a nemzeti akarat érvényesülésének zavartalan lehetősége biztosíttatik, mély tisztelettel kérem, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat, mint a különvélemény benyújtóját, illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Alkotmányos életünknek talán hosszú idők óta ez az egyik legszomorúbb napja. Temetjük a magyar nép önkormányzatát. Két héten át egyebet sem hallottunk itt a tűzharcos javaslat tárgyalása során, mint a magyar nép dicsőítését, de ez — úgylátszik — csak laudatio memóriáé volt, a halottnak szólt. Ez a javaslat ugyanis teljesen kiveszi a magyar nép kezéből az önrendelkezési jogot, hogy átadja egy körülbelül 20.000 főnyi lélekszámmal bíró társadalmi érdekeltség akaratának ,az ország további történetét, mert a felsőház összetétele szerint körülbelül csak 20.000 lélekszám van érdekelve a felsőházban, míg vele szemben áll iS.900.950 egyéb népesség. T. Ház! Az előadó úr vörös fonálként húzva végig egész beszédén, folyton arról beszélt, hogy az alkotmányosság helyreállításáról van 'szó és érdekes, hogy a javaslat mellett egyik legsúlyosabb érvképpen azt hozták fel, hogy az 1926 : XXII. tc.-kel felállított felsőház milyen szépen betöltötte a maga feladatát. Ha igaz az, hogy szépen betöltötte hivatását, ha igaz az, hogy a törvényhozás menetét kellőképpen befolyásolni tudta, akkor ennek asz érvnek az alapján szeretném tudni, hogy mi szükség van erre a javaslatra, mikor a vstatus-quo fenntartása már minden, érdeket kielégít. De kérdem, hát az alkotmány helyreállítása nem történt meg az 1920:1. jtc.-benl Hát az 1920:1. te. nem hatályos törvény? Hogyan lehet ezzel a törvénnyel szemben hivatkozni visszamenőleg, ezeréves alkotmányunk során itt-ott idejétmúlt intézményekké vált rendelkezésekre? Az 1920-: I. tc.-ket a nemzet igazi, tiszta és szabad képviselete hozta létre, hiszen annál szabadabban nem gyűlt még össze a nemzet képviselete, és ha a nemzetgyűlés úgy látta szükségesnek helyreállítani az alkotmányt, ahogyan azt ez a törvénycikk magában foglalja, milyen jogon lőhet, arról beszélni, hogy alkotmányunk nincs helyreállítva 1 ? Annyira helyre van állítva. hogv annak a törvénynek alapián államfőt választott, s annak a törvénynek alapján itt sok más egyéb messzemenő törvényes intézkedéseket tettünk. T. Ház! Példátlan a történelemben az, hogv amikor egy nép képviselete végre sok százados küzdelem után kivívta a maga hegemóniáját, akkor erről önként lemondjon egy napon. A bizottságban többek közt Zsitvay Tibor t. képviselőtársam azt mondta, hogy volt már erre példa, inert 1848-ban is lemondott a nemesség a. maga jogairól. (Bródy Ernő: De kinek a javára 1 ?) Bocsánatot kérek, éppen a népkénviselet javára. Történelmünknek éppen egyik szép mozzanata volt az, amely mellettem szól, hogy a népképviselet a maga jogát kivívta, kiszélesítette. Nem tudom, hogyan lehet tehát hivatkozni erre éppen az ellenkezőjét bizonyító argumentumra iaz 1920. évi I. tc.-kel szemben, amely végre az egyedül jogosult tényezőt, a magyar népet, a magyar nép önkormányzatát tette az ország sorsának urává. T. Ház! Igenis tehát áz ellenkezőre volt példa 1848-as törvényhozásukban, amikor á rendi képviselet, a kevesek képviselete lemondott a dolgozó milliók javára a maga előjogairól, amikor — ahogyan Kölcsey is a maga idejében vágyódva írta — a Werbőczinemzetség egyesült az adófizető milliókkal. Az ellenkezőre van példa mindenütt másutt is, ahol alkotmányos fejlődés ment végbe. Éppen a javaslat hivatkozik Anglia példájára, hogy ott már 1911 előtt, több mint száz esztendeje a lordok háza arra a belátásra jutott, hogy ha egy ideig késleltetni lehet is, de végül is nem, illik a nemzet többségének akaratát megakadályozni és éppen ezért beiktatták ezt a több mint százéves gyakorlatot 1911-ben a Pa.rliainent aet-be. Ez is tehát a mellett bizonyít, hogy csak az ellenkező fejlődés a logikus, az ellenkező fejlődés a természetes, az ellenkező fejlődés az, amelyet erkölcsös és történelmi fejlődésnek lehet nevezni. Nem is említve azt a tiszteletet, azt a kötelező megbecsülést, amellyel tartozunk a küzdő, szenvedő magyar millióknak, nekünk magunknak, a nép képviselőinek nincs is meg az a jogunk, hogy a nép számára egyszer kivivőt jogokról lemondjunk, (Egy 'hang a ssélsőbaloldalon: Ügy van!) Ez becsületérzésünkbe is ütközik es aki bennünket erre kényszerít, vagy bármilyen mozgalom ilyen irányban hatni akar. azt becsületesnek nem nevezhetjük. T. Ház! Ezt az álláspontot a legszebben és a legklasszikusabban John Bright fejtette ki 1867 augusztus 8-án az angol alsóházban, amikor így szólt (olvassa): »Gyakorta mondatott itt, hogy mi nem vagyunk követek © Házban, de ha követek nem vagyunk, kényuralkodók se vagyunk. Mi azért vagyunk ideküldve, hogy választóink általános nézeteit tolmácsoljuk és nekünk erkölcsileg nincs semmi jogunk arra, hogy választóinktól valami jogot elvegyünk, alapos változtatást tegyünk az alkotmányban, keskenyebbé téve azt. Azt mondom, ha ez a javaslat olyan időben került volna a Ház elé, amikor a nagy emberek, az angol alkotmány óriásai ültek itt, olyan módon bántak volna vele, amely kevésbbé lett volna illedelmes, mint ahogyan mi bánunk vele.« Az angol alsóház nagy tetszésnyilvánítása mellett mondta el ezeket a szavakat a nagy John Bright. Önök Angliába mennek r minden példáért, mint ahogyan az előadó úr is Angliára hivatkozott és hivatkozhatunk reá mindnyájan, hiszen ha parlamentarizmust keresünk és valahonnan erkölcsi kisugárzást várhatunk, akkor ezt csakugyan Anglia parlamentarizmusától, alkotmányától, az azokra való emlékezésből várhatjuk. Ha tehát Angliában erkölcsi elv az, hogy a nép képviselőinek nincs ioguk lemondani a nép jogairól, akkor erkölcsi elv ez az egész világon. Azt tartom, hogy a főrangúaknak, akiknek érdekében ezt a javaslatot idehozták, szintén az az érdekük, hogy a status quo fennmaradjon. Mi ugyanis nem teszünk és magam sem teszek az ellen kifogást, hogyha már megcsinálták a kétkamarás rendszert, az a mai keretben mozogjon tovább. Ha van rá, pénze ennek az országnak, engedjük meg magunknak ezt a luxust, hiszen talán van némi igaz abban, hogy a másik Házból esetleg adnak nekünk jó, vagy jobb tanácsokat, s ha egyszer
