Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

I Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 ?iovember 17-én, szerdán. miúden osztályát egyaránt képviselik, s nem lehet a mai felsőházzal szemben — mint a főrendiházzal szemben, ha az ma teljes hatályában érvényben lenne, amit azonban senki sem kíván — felhozni azt, hegy egy osztályérdeket képviselő törvényalkotó tényező, mert ma a politikai, gazdasági és társadalmi életnek minden rétegét egyaránt képviseli- Nem lehet tehát azt mondani, amit felhoztak és ami érvényesült, hogy míg a képviselőház az igazi népképviselet, addig a felsőház osztályérdekek képviselete és érvényesítője, mert hiszen mai szervezetében és összetételében a felsőház — amint voltam hátor kifejteni meggyőződésemet — nagyszerűen érvényesülést enged a nemzet minden politikai rétegének, minden nagy gazdasági és társadalmi tényezőnek. Ha a két Ház szervezetét nézzük, akkor tulajdonképpena különbséget abban látom, hogy míg az alsóház-, a képviselőház regionális alapon összehívott törvényhozó tényező, addig a felsőház inkább más szempontok, társadalmi és gazdasági szempontok alapján tagozódó törvényhozó képviselet. Felmerült a bizottságban az a gondolat, hogy szükségesnek mutatkozik esetleg a felsőház szervezeti kérdésének módosítása is e törvényhozási alkotás során. A bizottságban többen kiemelték azt, hogy éppen az újabb fejlődésnek megfelelően szükséges lenne az ipari munkásság, a földmunkásság, a kisbirtokosság, a kisiparosság, a hadirokkantak és esetleg a tűzharcosok képviseletét biztosítani a felsőház szervezeti reformja során. A bizottság azonban azon az állásponton volt, hogy ezeket a szervezeti kérdéseket ezidőszerint előhozni a törvényhozás útján felesleges és szükségtelen, mert hiszen ma még egyelőre csak ennek a közjogi egyensúlynak helyreállításáról van szó, azonban éppen a felsőház mai összetételének rövid idejénél fogva a szervezeti kérdéseknek újból szőnyegre való hozása ezidőszerint nem is alkalmas. Látjuk azt, íhogy a felsőház mai összetételében 15 különböző társadalmi rétegeződésbŐl alakul ki és éppen ez teszi alkalmassá az egységes nemzeti akarat kimunkálásáraTudott dolog ugyanis, hogy minél több kategóriából származó egyén vau benn egy testületben, annál több nemzeti erőt fog magában egyesíteni, s a nemzeti akaratot annál jobban fogja érvényesíteni. Tudjuk, hogy az 1885-ös reformnál is felmerült a törvényhatóságok képviseletének gondolata, és ez az, ami akkor ellenzéki oldalról ismételten szóba került, még pedig iolyan kiváló politikusok, mint Apponyi Albert, Szilágyi Dez«ő, Pulszky Ágost és a többiek részéről. Az 1926-os reformban ez a gondolat megvalósult és érvényesült és ez az elem ilyen módon a törvényhozásban szóhoz jutott. Ez adja azután a felsőháznak éppen egyik tevékeny alkotó részét és ez elősegíti, mint ismételten bátor voltam említeni, a nemzeti akarat hiánytalan érvényesülését. A törvényjavaslat igyekszik helyreállítani a két Ház között azt az alkotmányjogi egyensúlyt, amely a felsőház életrehívása során az 1926 : XXII. te.-ben nem való. sült meg kellőképpen. Amint elöljáróban voltam bátor megemlíteni, az alkotmányos tényezők eme egyensúlyának biztosítása az egyik legnehezebb közjogi probléma, amelynek helyes megoldása .biztosítja a helyes törvényalkotást, a törvényhozás helyes működését. Ismételten hangsúlyozom, hogy ennek az egyensúlynak biztosítása azért fontos, mert ha az alsóházban érvényesül a túlsúly és az alsóház (teljesen fölébe kerül a felsőháznak alkotmányjogi, közjogi szempontból,, akkor a felsőház elveszti jelentőségét, a nemzeti akarat így egyoldalúan érvényesül és az alkotmányos élet nem fejlődik abban az irányban, amelyet minden törvényhozástól a zavartalan működés tekintetében elvárunk. Viszont, ha a felsőház kerül bármilyen szempontból, hatalmi szempontból az alsóház fölé, ha például vétójog 'biztosíttatnék a felsőház javára, akkor tartani lehet attól,, hogy a nemzeti akarat kellő érvényesülésének lehetősége megakadályoztatván, erőszakos úton olyan reformok jönnek létre, amelyek azután a felsőház egész szerepét és további fejlődését veszélyeztetik. Keresni kell tehát olyan közjogilag ideális megoldást, a két Ház egymás közötti viszonyában olyan megállapítást, amely egyenrangúvá tegye a két Házat egymással, hogy így azután mindkét Ház áldásosán fejthesse ki tevékenységét. Ezek a szempontok voltak azok, amelyek a bizottságban közreműködtek annak: a magas színvonalnak létrehozásában, amely jellemezte az együttes bizottság vitáját. A felszólalók elgondolásait ezek a szempontok irányították s a felszólalókat ennek a hazafias szempontnak, ennek a fontos alkotmányjogi, közjogi szempontnak helyes megvalósítására való törekvés vezette. Igen sok terv és gondolat merült fel a két Ház viszonyának szabályozása tekintetében és mindezeknek a szempontoknak érvényesülése a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben, amely esetleg módot és lehetőségét adott volna a Felsőház preponderenciális szerepének megvalósítására, azt a célt szolgálta, hogy a vonatkozó javaslatot helyes törvényes rendelkezés pótolja és igazítsa ki. A konfliktus megakadályozásának elvi szempontja tekintetében érvényesült és egyöntetűvé vált a bizottságban az a felfogás, hogy a konfliktus megakadályozására törvényes intézkedés beiktatása szükséges. Az a felfogás volt irányadó ebben a tekintetben, hogy ezt az intézkedést nyugodtabb atmoszférában kell megtenni, amikor a konfliktus csak mint lehetőség szerepel, amikor azonban — mint ezidőszerint* — ilyen konfliktus semmi tekintetben sem szerepelhet aggasztó momentumként, szóval ezt a törvényes intézkedést olyan időben kell megtennünk, amikor a két* Ház közötti ellentétnek nincsen meg az aktualitása. Elvileg tehát a bizottság ezen az állásponton volt. Megoszlottak azonban a vélemények a tekintetben, hogy egy felmerülő konfliktus megakadályozására, eliminálására melyek a legalkalmasabb módok, eszkö. zök és megoldások. A felmerült javaslatok közül én csak egy párat vagyok bátor felhozni, hiszen ennek a kérdésnek nagy irodalma vau. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kétkamarás rendszer, egy-két eltérést leszámítva, az egész világon érvényesül, ez a kérdés tehát minden alkotmányos államban felmerül s látjuk, hogy ennek a kérdésnek megoldása mindenütt fontos és nehéz probléma. Látjuk, hogy a parlamentek legutóbbi életében miként jelentkeztek ezek az ellentétek. Az elmúlt félszázadban az angol parlamentben is jelentkeztek ezek az ellentétek és éppen onnan jöttek termékenyítő