Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254. gondolatok a konfliktusok eliminálására. Utalok a Briee-féle értekezletekre ós tervezgetésekre, ahol különböző momentumokat és panaceákat hoztak fel a konfliktusok elhárítására. Felmerült az a gondolat, hogy a Ház megalakulásakor, összeülésekor mind a két Ház, mind az alsó-, mind a felsőház egy bizonyos taglétszámú, 60—80 tagú bizottságot küldjön ki, amely bizottság lenne azután hivatott a konfliktus esetében a kiegyenlítő szerepre és a döntés hozatalára. Ezzel szemben az a felfogás alakult ki — és magam is teljesen osztozom benne — hogy egy előre megalkotott, az egész parlament számarányához viszonyítva csekély számú testület nem lehet alkalmas arra, hogy a nemzeti akaratot tényleg reprezentálja és kifejezze, mert nem lehet már az összetételénél arra gondolni, hogy a felsőház és a képviselőház által kiküldött bizottság tagjai tényleg reprezentálni fogják-e nemcsak a nemzeti akaratot, hanem magának az illető Háznak, az egyes testületnek az akaratát is. A felsőház szervezeti változtatása tekintetében felmerült az a gondolat, hogy hatékonyabban biztosíttassék a nemzet egészével való kapcsolat. Az én meggyőződésem szerint azonban erre nincs szükség, mert — mint már bátor voltam hangsúlyozni — a felsőház mai összetételében olyan szerencsésen reprezentálja, megvalósítja éppen a nemzet minden rétegével való kapcsolatot, úgyhogy ez a mai megoldás helyesnek nem mutatkozik. Veszedelmesnek tartom azt a gondolatot, amely felmerült, hogy ilyen konfliktus esetén a felsőház feloszlatásának joga biztosíttassék az államfő részére, mert egyrészről a felsőháziján reprezentált társadalmi rétegektől egy újabb választás esetén sem lehet azt remélni, hogy olyan gyökeres változás következzék be, hogy az újonnan összeülő felsőház egy törvény alkotása tekintetében ellenkező álláspontot foglaljon el, mint az előző r felsőház; de ezek eredményességét megakadályozza az is, hogy részben olyan elemekből van összetevő, akik állandó jogcímeken lévén a felsőház tagjai, azok kicserélése nem lehetséges és így < nem lehet tőlük vélemény változtatást kívánni. A legutóbbi kormányzói jogkör tekintetében alkotott törvénnyel kapcsolatban az ebben foglalt rendelkezés analógiáján felmerült az a gondolat, hogy a felsőház két ízben küldi vissza a javaslatot, anélkül, hogy azt magáévá tenné, háaf eloszlatás következnék be és ha az új Ház elfogadja azt a törvényjavaslatot, amelyet az előző képviselőház elfogadott, akkor a törvényjavaslat a felsőház hozzájárulása nélkül terjesztessék kihirdetés végett az államfő elé. Ennek, meggyőződésem szerint, akadálya az és azért nem tartanám ennek keresztülvitelét helyesnek, mert lényegében az alsóháznak megint olyan túlsúlyt biztosítana, amely a harmónia megrontását eredményezné. Éppen ezért a bizottság végül is elfogadta azt a megoldást — az én meggyőződésem szerint nagyon helyesen —, hogy konfliktus esetén együttes ülés, együttes szavazás hidalja át az ellentétet, és pedig' olyan módon, hogy az intézkedés bizonyes kautélák törvényalkotása alapján történik, tehát olyan előzmények vannak ezt megelőzőleg a törvényalkotás technikájában, amelyek végeredményben esetleg szükségtelenné és feleslegessé is teszik ennek az ultim a rationak az érvényesülését. Méltóztatnak tudni azt, hogy az 1926 : XXII. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 5 te. 31. §-átók 4. bekezdése olymódon próbálta a két Ház közötti konfliktust megoldani, hogy amennyiben a kiegyenlítésre irányuló kísérlet másodszori megismétlése nem sikerül, akkor hat hónapi határidő után kerül kihirdetés végett az államfő elé a törvényjavaslat. Ez az elv azonban olymódon és oly kiszélesítéssel került Jbele a törvényjavaslat bizottsági szövegébe, hogy ezt a kiegyenlítést meg kell kísérelni, ezt a kiegyenlíltő tevékenységet végig kell vezetni és kétszer meg kell ismételni. Ha még akkor sem sikerült a kiegyenlítést effektuálni, akkor a megismétléstől számított hat hónap letelte után, illetve, ha az egyik Ház nem tárgyalta a másik Ház kezdeményesését, akkor hat hónapnál nem rövidebb idő eltelte után bármelyik Ház vita nélkül határoz abban a kérdésben, hogy a problémát, az álláspontok különbözőségét eldöntés céljából közös szavazásra bocsátja. Ebben az esetben nem kiküldöttek, amint arról az előbb volt szó, hanem a két Ház egyeteme összeül együttes ülésre és ezen az együttes ülésen minden kapacitáció, minden vita nélkül, titkos 'szavazással dönt abban a kérdésben, hogy melvik álláspontot, a felsőház, vagy a képviselőház álláspontját óhajtja-e magáévá tenni. Ebben a 'kérdésben utalni vagyok bátor arra, hogy ez az institúció, a két Ház együttes ülésezésének intézménye megfelel a magyar alkotmányosság szellemiéinek, mert analógiák voltak erre. Legelsősorban arra vagyok bátor utalni, hogy a XV. század előtt a két Ház mindig együtt ülésezett. Ez az a gyökér, amelyből a terebélyes fa kifejlődött. Ezen a históriai alapon épül fel az egész intézmény. De <miai jogrendszerünkben iis megvan ennek lehetősége és érvényesülése, hiszen utalok a koronaőrválasztásra, a kormányzóválasztásra, amikor a két Ház együttes ülésben dönt s érvényesíti akaratát, elhatározását. Vita volt abban a tekintetben és felmerült a (bizottsági tárgyalások során az a gondolat, hogy vájjon nem a két Ház külön szavazása volna-e a helyes. Meggyőződésem szerint a bizottság bölcsen határozott akkor, amikor úgy 'döntött, hogy igenis együttes ülésben és együttes szavazással történjék az elhatározás, mert hiszen a valódi nemzeti akarat akkor érvényesül minden befolyástól függetlenül, ha a két testület összeolvadva, egységesen érvényesíti akaratát, ha megszűnnek a válaszfalak és nincs egyéb cél és feladat, mint a nemzeti akarat helyes érvényesülése. Ebben az esetben tehát össze jönnek a két Háznak azok a tagjai, akik annak a törvényjavaslatnak, mint a nemzeti akarat kifejezésének tör vény reemelósét kívánják és viszont azok is összejönnek és együtt szavaznak, akik annak a törvény javaslatnak megvalósulását nem helyeslik, ennek folytán megakadályozni kívánják. Nagy és élénk vita volt abban a kérdéshen is, hogy vájjon a szavazás nyíltan, vagy titkosan történjék-e és amint a bizottsági szövegben is megvalósult és bátor vagyok ezt elfogadásra előterjeszteni, a bizottság a titkos szavazás mellett foglalt állást. Nevezetesen az együttes /bizottságot, aanikor ilyen értelemben tett javaslatot, az a szempont irányította, hogy az akaratelhatározás könnyebb, ha titkosan történik annak megnyilvánulása. Az előző j állásfoglalástól való eltérés könnyebben éirvéI nyesül akkor, ha titkosan történhetik, hiszen