Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

138 Az országgyűlés képviselőházának 258 kapcsolataiba az igazságosság szellemében, a szociális konfliktusok elhárítása cóljából.« Ha az új alkotmányok csakugyan kivétel nélkül a múlt század jogállamáról áttérnek a közösségi eszmére, a szociális állam eszméjére, akkor ebből az irányzatból mi sem kapcsolódhatunk ki. Az érdekképviseleti rendszert nálunk is bevitték a felsőházba, vannak azonban államok, ahol az egész parlamentarizmust helyettesítették az érdekképviselettel, de természetesen vigyázva arra, hogy az egyes társadalmi osztályok megfelelő súlyt kapjanak ebben az új érdekképviseleti rendszerben. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a felsőházat, azt kell mondanunk, hogy az nemcsak a születési, nemcsak a szellemi, nemcsak a hivatali, nemcsak a méltósági elitjét gyűjti össze a magyar társadalomnak a második kamarában, hanem ezen túlmenőieg még a vagyoni és jövedelmi elitjót is. Ha most a felsőhá-znak van egy külön jogcíme, az érdekképviseleti jogcím, akkor ezt úgy kellett volna megalkotni, hogy ebben a jogcímben egyúttal ellensúlyt kapjanak azok az összes többi, jogcímek, amelyek tulajdonképpen behozzák a felsőházba a tásadalomnají hivatali és vagyoni elitjét. így nézve, a felsőház valójában az ingó és ingatlan vagyonnak, a, nagy jövedelemnek is a kamarája. Meg va; gyünk róla győződve, hogy vannak felsőházi tagok, akik szociális és politikai szempontból is teljes mértékben együttéreznek a magyar társadalom széles rétegeivel, mégis az is kétségtelen, hogy mindenki a sajátmaga baját érzi a legjobban. T. Ház! Ha a felsőház összetételét vagyoni és jövedelmi szempontból nézzük, akkor azt látjuk, hogy a kinevezés és méltóság alapján ott ülő főrendeknek is megvan a maguK anyagi súlyuk, a főrendiházi családok pedig egyenesen vagyoni cenzus alapján tudnak csak bejutni. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy a kinevezés alapján bekerült tagok vagyoni és jövedelmi helyzete mit jelent, azt látjuk, hogy a kinevezett felsőházi tagok között találunk 4 nagybirtokost, 3 miniszteri főtisztviselőt vagy államtitkárt, 7 minisztert, illetőleg meghatalmazott követet 5 nyugalmazott gyalogsági tábornokot. 7 nagyiparost és 6 bankárt. (Br. Berg Miksa: És Szijj Bálintot!) Most jön Szijj Bálint. Csak a kamarák kiküldöttei között találunk 2 kisgazdát és 2 kisiparost, másrészről pedig a kinevezettek között —- és itt jön Szijj Bálint — találunk 2 kisgazdát ós 1 írót. A helyzet tehát az, hogy az egyik oldalon látunk összesen 7 olyan felsőházi tagot, akinek az életszínvonala a magyar dolgozó tömegek életszínvonalával egyenlő vagy azt alig múlja felül, ugyanakkor azonban látunk 238 olyan felsőházi tagot, akiknek életszínvonala, vagyoni és jövedelmi viszonyai toronymagasságban állnak a dolgozó magyar tömegek felett. Nincs tehát vagyoni vagy jövedelmi egyensúly a felsőházon belül. De ezt nem adja meg a képviselőház sem. Most szavaztunk meg éppen egy javaslatot,, a képviselői jelölésről szóló javaslatot, ahol 2000 pengőhöz kötjük a képviselői jelöltséget, csak a küzdelembe való beállást, azt, hogy valaki résztvehessen a választásokban; ezáltal már előre kizártuk a jövő képviselőházból a jövő nagyatádi Szabó Istvánokat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) így azt kell mondanunk, hogy nem látunk egyensúlyt semmiféle téren, s hogy a felsőháznak ez a, vagyoni túlsúlya a képviselőházban csak kiülése 1937 december 1-én, szerdán. egészíttetik, de semmi esetre sem nyer ellensúlyt. Miért kellett ezt különösképpen elmondanom? El kellett ezt mondanom azért is, mert az előadó úr azt mondotta a javaslat indokolásánál, hogy ma a politikai, gazdasági és társadalmi életnek minden rétegét egyformán es egya ránt képviseli a felsőház. Azt kérdezem az előadó úrtól és a miniszter úrtól is, aki az előadó úrral nyilván egyetért, vájjon ez a bizonyos egyforma képviselet, a magyar társadalomnak egyforma képviselete? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Tisztelettel kérek fél óra meghosszabbítást. Elnök:

r Méltóztatnak hozzájárulni! (Igen!) Méltóztassék folytatni. Meizler Károly:. Az a mérhetetlen különbség tehát, amely a felsőház nagy többségének és a magyar dolgozó tömegeknek életszínvonala között fennáll, igenis aggodalommal tölt el bennünket és azt kell kérdeznünk, vájjon ilyen körülmények közöt, akkor, amikor majd a képviselőházon és a titkos választáson keresztül ezek a népmilliók a maguk életszínvonalát emelni akarják, meglesz-e a felsőházban az önfeláldozás, meglesz-e saját érdekükkel ellentétben a nemzet akaratának felismerése és szeretete annyira, hogy szociális törvényeket is megfognak szavazni? T. Ház! Legyen szabad itt nekem az 1885, évi vita alkalmával megnyilatkozott Tóth Lőrinc akadémiai tagnak és magasállású bírónak a véleményét ideállítanom, aki Laveley-t idézi és ezt mondja (olvassa): »Nem szabad megengedni, hogy a gazdagoknak elkülönözött érdeke legyen a nemzetétől és nem szabad nekik e címen • külön képviseletet juttatni.« Azt kérdezem, t. Ház, hogy amit most a javaslatban idehozunk, az nem egyenesen a külön képviselet beiktatása-e, sőt azon túlmenőieg nem egy túljogkörrel való felruházás? Sokszor felvetődött <a vita során, hogy tulajdonképpen a képviselő és a felsőházi tag mit képvisel? Sokan azt mondják, hogy némely felsőházi tag önmagát képviseli, a képviselők pedig a választók táborát. Az 1848-as idők után ez a kérdés teljes mértékben tisztázódott abban a formában, hogy a követ tulajdonképpen a kiváltságos rendeknek képviselője, viszont a képviselő a polgárok összességének képviselője. Már most. ha ez a helyes álláspont, akkor szabad nekünk visszatérni a régi rendi álláspontra? Már pedig ezt látjuk lépten-nyomon. Egy példára hivatkozom: mostanában, ez év februárjában neveztetett ki felsőházi taggá Hegedűs Lóránt, még pedig örökös felsőházi taggá. Amikor azután őt köszöntötték, egy magántársaságban, a »Hétfői társaságban^ az üdvözlésre, amint az újságból olvasom, ezt mondta (felolvassa): »Hegedüs válaszában meghatottan kijelentette, hogy érdekképviseleti gondolatok vezérelték egész életében. Ezt fogja hirdetni a felsőházban is és bármilyen boldoggá teszi ,az életfogytiglani kinevezés, szívesen cseréli ezt fel majd az öt esztendős mandátumra, ha a vezetése alatt álló Tébe. felsőházi tag delegálásának jogát elnyeri, amely szerinte a Tébé.-t is megilleti, meg az Omké.-t is.« Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Hegedűs nem a kormányzó tényének, a kormányzó által kapott örökös tagságnak örül, hanem annak, hogy ő ott is az érdekképviseletnek, a Tébe.-nek lesz az exponense. Azzal szemben, hogy mi igyekszünk a nemzet akara-