Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1937 december 1-én, szerdán. 139 tát képviselni, ő nyíltan kifejezi, hogy mint örökös kinevezett tag, bár nem érdekképviseleti alapon került a felsőházba, igenis az érdekképviseletek mellé áll. Azt kell kérdeznem, t. Ház, vájjon, ha így áll a dolog, amikor a képviselők többsége tényleg a nemzet akaratát akarja képviselni, nem lesz-e sokkal hátrányosabb helyzetben ezekkel az érdekképviseleti emberekkel szemben, akiknek odakinn megvan a gazdasági »Hiterland«juk. Ezért kellene a képviselőházban is minél előbb' új összeférhetlenségi törvény és ezért kellene ezt a törvényjavaslatot elvetni. Vannak, akik azt mondják, hogy fikció az, hogy a képviselő az egész nemzetet képviseli, ezzel le kell számolni, a képviselő legfeljebb a választókat képviseli T, Ház! Ha ezeket a kérdéseket csak így látjuk megoldva, akkor természetesen, ha nem is értünk egyet ezzel a felfogással, azt keU mondanunk, hogy valami igazság mégis van ebben. De még egy szempont van, amelyet nekünk igenis ki keli emelnünk. Lord Grey, amikor kineveztek peerré és először lépett be a lordok házába, azt mondta: »Úgy tetszik nekem, mintha a sírba lépnék.« Mi nem vagyunk enynyire tiszteletlenek a korral szemben, mégis azt mondjuk, van valami aggály abban, hogy a felsőház múlt ciklusában a felsőházi tagok átlagos életkora 67 esztendő volt. Mit jelent ez

1

? Azt jelenti, hogy a háború, a forradalmak, az országcsonkítás hatalmas, nagy, súlyos sebei, a szociális problémáknak özöne a felsőház tagjait nagy általánosságban olyan időben érte már, amikor ezek az impressziók a legteljesebben kiforrott, fejlődésében teljesen befejezett személyre hathattak csak. Tehát, ha azt gondoljuk, hogy az elkövetkezendő titkos választójog- majd megnyitja a fiatalok számára, a háborús generáció számára is a kaput, ebben az esetben — s ezt joggal hisszük ••— azt keil mondanom, hogy ennek a generációnak felfogása között, amely fiatal lélekkel élte át a nagy kataklizmákat és a felsőház álláspontja között, akiknél 67 év az átlagkor, igen nagy differencia lesz. Iviem tudjuk, vájjon ennek a differenciának ilyen törvényjavaslatokkal való kiélezése szerencsés dolog-e? T. Ház! Nem utolsó sorban az integritás kérdésének szempontjából is- foglalkozni kell ezzel a javaslatai- Nekünk olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek tetszetőssé teszik a magyarság berendezkedését nemcsak szociális szempontból, nemcsak a birtokpolitika szempontjából, hanem közjogi szempontból is. Erről a kérdésről azonban éppen a megszállt területre való tekintettel, nem akarok többet mondani, csak annyit akarok hozzátenni, hogy a meglévő, hatályos törvény ebből a szempontból is sokkal szerencsésebb volt, mint az a megoldás, amelyet a javaslat tervez. T. Ház!, Egyenesen katasztrofálisnak tartom] azt az álláspontot, amelyet a bizottságban egy előkelő tényezőtől hallottunk kifejezni, hogy a felsőházi jogkör kiterjesztéséről szóló törvény azonnal lépjen hatályba. Ez nem jelentene mást, t. Ház, mint azt, hogy a felsőház és a képviselőház egy nagyon fontos törvényjavaslat, a választójogi törvényjavaslat tekintetében máris szembekerülne egymással és azt jelentené, hogy egy npm kívánatos összecsapás ismét elodázná a titkos választójog megoldását; azt jelentené, hogy azok a tömegek, amelyek negyven éven keresztül a képviselőház kapuin dörömböltek a^ titkos választójogért, mo

;

st megint sorba állhatnának, nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. tudom, még hány esztendeig' és nam tudom, nem évtizedekig-e, mostmár a felsőház kapuja előtt. Katasztrofális ez a felfogás, és mi bízunk abban, hogy az a helyesebb felfogás fog a kormány részéről is érvényesülni, amely összeköti ezt a két kérdést, junktimot teremt e között a felsőházi javaslat, valamint a titkos választójog javaslata között. Hát mi van itt olyan veszedelem, amely ellen védekeznünk kell? Mi a titkos választójogtól keresztényibb, szociálisabb és nemzetibb parlamentet akarunk és várunk. Mi azt akarjuk, hogy a megújuló magyarság arca ilyen irányban kapjon új vonást. Ha pedig ez így van, akkor miért ezeknek a gátaknak egymásután való felsorakoztatása? Tudjuk jól, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló törvényt más okok is indokolták, de amikor azt látjuk, hogy ezt a törvényt milyen irányú ós szándékú javaslatok követik, akkor annak az aggodalomnak kell kifejezést adnunk, hogy vajion nem sarkalta-e azt a törvényt is a titkos választójogtól való félelem. Vagy azt kell kérdeznem, hogy a képviselő jel ölés megváltoztatásáról szóló törvénynél — amelyet mi mégis_ jobban szeretünk, mint a régi rendszert — vájjon szintén nem hasonló szándék vezette-e már akkor is a kormányt, nem a 'félelembe a titkos választójogtól, ugyanaz a félelem, amely itt évtizedeken keresztül abban nyert kifejezést, hogy a titkos választójog nem más, mint sötétbeugrás. Azt halljuk a kormány egyik exponensétől, hogy a választási as-itációt is meg kell ezután rendszabályozni. Mikecz államtitkár nyilatkozott ebben a kérdésben. Ha azt látjuk, hogy az újságok hasábjain már ott fekszenek a t?rvezetek arra nézve, hogy a bűnvádi perrendet meg kell változtatni, mégpedig rendeleti úton, különösen azokra a .bűncselekményekre nézve, amelyeket választások alkalmával követhetnek el, akkor ebből azt látjuk, hogy a gátaknak egy egész sorozata van itt kiépítve, akkor ^azt látjuk, hogy a titkos választójog előtt és körül igenis már készülnek az aknamezők. Nyílt felvonulás ez a képviseleti rendszerűnk átalakításával szemben, de nyilt felvonulás ez Széchenyi álma ellen is. Széchenyi az, igazi reformországgyűlésektől megihletve, azt írja a Stádium című munkájában, hogy igenis, őt egy álom tölti el, amellyel szívesen foglalkozik és ez az álom egy új képviseleti rendszerre való áttérés. (Olvassa): »Miből való áttérés? Egy elkopott, félig-meddig feudális és félig-meddig alkotmá; nyos szövevényekből.való áttérés. És mire való áttérés? Emberhez illő és minden álfényto] kitisztult képviseleti rendszerre.« Széchenyi 1841-ben írta le ezeSet a szavakat, azóta száz esztendő telt el és mi úgy látjuk, hogy még mindig vannak, akik Széchenyi felfogásával is szembe mernek szállni és akik a mi feudális képviseletünknek emberhez illő képviseletté való átalakítását igenis meg akarják akadályozni. Széchenyi szelleme kel ki sírjából és tiltakozik ez ellen a javaslat ellen, mint ahogyan ebben a javaslatban mi egészen más szellem megnyilatkozását látjuk. T. Ház! Azokból a bűnperekből, amelyek mostanában folynak, két konzekvenciát kell levonnunk és két dolgot kell megállapítanunk. Az egyik az. hosry a bűnperek vádlottjait mi teljesen hiába ítéljük el akkor, ha nem igyekszünk egyúttal a nép bajait is megffyóo-yítanL A másik dolog pedig az, hogy igenis tisztán látjuk 22