Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1937 december 1-én, szerdán. 133 házról: Hunfalvi Jánosé, az Akadémia tagjáé (olvassa): »A mostani felsőház elveszítette léteiének alapját és jogosultságát. f Ezt tagjai is régóta érzik. A mostani mint árnykép, lézeng, nincs (benne éltető erő, akarat, és hajlam a cselekvésre«. Ha ezeket látjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy ha nem is változott a felsőház struktúrája, de jelentősége évről évre, évtizedről évtizedre zsugorodott s a második kamarának a második helyre szorítóttsága egészen nyilvánvalóvá lett már a háború előtt, nyilvánvaló volt a háború alatt s éppen ezért nem vette észre a nagyközönség azt sem, amikor végül is a háború után a felsőház nélkül történt a törvényhozás, amikor a nemzetgyűlés egyedül hozta a törvényeket. T. Ház! Sokszor megdicsérjük az 1926. óta érvényben lévő törvény alapján létrejött felsőházat. Meg is érdemli a dicséretet, kétségtelenül nagy értékeink vannak ott, akik igen szép munkát fejtettek ki a plénumban is, a bizottságokban is, azonban ugyanakkor meg kell azt is állapítanunk, hogy viszont a felsőház nélkül működő nemzetgyűlés sem volt azért, — ímeirt nem volt fölötte felsőház, — forradalmi testület. Ha nézzük ennek a nemzetgyűlésnek alkotásait, akkor azt látjuk, hogy bizony éppen csak olyan szociális reformokat hozott, mintha a felsőház is hozzájárult volna ezekhez. Tulajdonképpen az volt a helyzet, hogy annyira konzervatív szellemű volt a nemzetgyűlés, mintha saját magának a felsőháza lett volna. E kérdóshen végül az 1926- évi XXII. te. hozott változást. Megreformálta, tulajdonképpen nem is reformálta, hanem a tényleges helyzetnek megfelelően rendezte . a hatáskör kérdését, másodszor azonban magát a struktúráját, a szervezési módját is megváltoztatta a felsőháznak. Bevitte a ^már meglévő két Dogcím, a kinevezési jogcím és az örökletességi joigcíim miellé a választást. Nem kell azonban ezt úgy gondolpi, hogy most már nagyobb átalakító hatása lett volna a választási jogcímnek. Távolról sem. Hiszen választási jogcímnek könyvelte el annakidején az 1926. évi javaslat azt is, hogy a főrendek maguk közül kiküldenek választás útján: 152 személy 40 tagot küld ki. Annyira szűk keretek között tör

: ténik a választás, hogy itt nem

? a választási jogcím, hanem az örökletesség jogcíme domborodik ki. A másik dolog az, hogy a törvényhatóságok tényleg küldenek ki képviselőket, kiküldötteket a felsőházba, de aki ismeri a törvényhatóságokat szabályozó törvényt, az meg tudja állapítani, hogy itt is a törvényhatóságba, tehát az elektor testületbe tiszta választás alapján bekerülő tagok száma mindössze egyharmad, a másik kétharmad pedig ettől teljesen függetlenül egyéb jogcímeken kerül oda be. Tehát egyharmadrész az, amely tiszta választás alapján kerül be az elektor-testületbe, amely azután kiküldi magából a felsőházi tagokat, vagyis tiszta választásról, tiszta választási elvről itt sem lehet szó. De továbbmegyek és azt kérdem, vájjon a Tudományos Akadémia, vagy pedig az egyetemek választott tagjai választott tagok-el Itt egy sokkal fontosabb jogcím, a magas szellemi cenzus keresztezi a választás elvét. Azt mondhatjuk tehát, hogy tulajdonképpen a kamarák kiküldöttein kívüL akik tényleg és valójában választás alapján kerülnek bo a felsőházba, a tiszta választási elv annál kevósbbé érvényesül, mert hiszen ott van még az említetteken, azonkívül az a negyven tag, akiket a kormányzó ténye nevez ki. Így azt tatjuk; hogy a felsőház újabb' szervezésénél a választási jogcím alig érvényesül, azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen kirakatba tett jogcím volt ez csak és éppen ezért a felsőházba hivatalból és méltóság alapján bekerült tagok, valamint azok, akik a kormányzó által neveztetnek ki és végül azok, akiket a főrendek küldenek ki, tehát ez az összesen 130 tag mind a mai napig annyira megőriz c

j a főrendiház régebbi szellemét, hogy ebben változás nem történt, vagy alig történt. Nemcsak azért maradt így változatlanul a szellem — bár kívülről restauráltuk, kívülről átformáltuk a főrendiház épületét, belülről azoiiban lényegileg ugyanaz maradt —, mert az a 130 előbb említett tag ott van, hanem aaert is, mert ezeknek a tagoknak nemcsak számszerű többségük van meg, hanem megvan az egyéni súlyúk is, ezek a tagok azok, akik tulajdonképpen megadják az egész felsőház irányát, ezek azok, akik rányomják a felsőházra saját egyéniségük bélyegét. T. Ház! Minden közjogi javaslat ós törvény abban az időben, amelyben meghozatott, egyúttal értékítélet is arra a tárgyra nézve, amelyre nézve hozták. így van itt is: a felsőházra nézve is: az 1926. évi törvény a közfelfogást teljesen visszatükrözi, még pedig "Visszatükrözi elsősorban a hatáskör kérdésében. Az akkori felfogás az volt, hogy ha a főrendiházat ilyen csekély mértékben reformáltuk át, ha a főrendiház szellemét úgyszólván teljes mértékben átmentettük a felsőház számára, akkor legalább a hatáskör kérdésében kell változtatást eszközölni s ezt a változtatást csakugyan meg is tettük. Hiszen ismeretes dolog, hogy maga Apponyi Albert is nemcsak azt mondotta, amit az igen t. igazságügyminiszter úr belefoglalt az indokolásba, hogy tudniillik Apponyi Albert igenis ragaszkodott a régi hatás'kőrhöz. Apponyi Albert azt mondotta: ragaszkodom a régi hatáskörhöz, azonban követelem, a felsőház demokratikusabb átalakítását. (Ügy van! balfelől.) Ha így van a dolog, érthető, hogy 1926ban az volt a vélemény, hogy ha nem sikerült kellő mértékben megváltoztatnunk a felsőház struktúráját, akkor legalább is jöjjön a hatáskör megváltoztatása, mert előzőleg csakugyan az volt a helyzet, hogy a főrendiháznak megvolt a teljes visszavetési joga, bár ez csak látszólagos volt, azért, mert ugyanakkor ott volt a peershub intézménye, amelynél fogva a királynak jogában állt kinevezni főrendiházi tagokat, ha máskép nem, legalább olyképpen, hogy kinevezte őket főnemesekké és ha megvolt a vagyoni cenzusuk, amelyekhez a főrendiházi tagság köttetett, alkkor eo ipso bejutottak a főrendiházba. Már most az a helyzet, hogy a régi főrendiházba a peershub intézménye, vagyis a királyi kinevezés intézménye által, igenis, mód volt arra, hogy olyan törvényjavaslatokat, melyeket a képviselőház elfogadott ós amelyekkel a király egyetértett, a főrendiházban is keresztülvigyenek. A főrendiház abszolút vétójoga tehát azáltal a királyi kinevezési jog által korlátoztatott. Nálunk 1926-ban nem volt király, érthető volt tehát, hogy azt mondtálk, hogy nem lévén meg a főrendiház visszavetési jogát ellensúlyozó, korlátozó hatalom, szükség van arra, hogy most mi magunk törvényben szabályozzuk ezt a kérdést, annál is inkább, mert hiszen tulajdonképpen a tényleges helyzetet, a tényleges gyakorlatot, a második háznak a má21*