Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

Í3á Áz országgyűlés képviselőházának %5 sodik helyre való szorítottságát kellett kodifikálni. T. Pláz! Azt kell most kérdeznem, hogy az 1926. év óta eltelt 11 esztendő után, miért kell most nekünk visszanyúlnunk a múlthoz és miért kell a felsőházat ily nagy hatáskörrel megajándékoznunk, olyan hatáskörrel, amelylyel a régi rendi főrendiház soha sem rendelkezett korlátlanul és olyan szabadon, mint ahogyan azt most mi megadjuk a felsőháznak, mert az, hogy mi az együttes ülésekkel biztosítjuk a felsőház többségi jogát, többségi beleszólását a széttagolt képviselőházi határozatokba, majdnem teljesen egyenértékű a felsőház visszavetési jogával. A törvényjavaslat indokolása azt mondja (olvassa): »Az országgyűlés két házát az alkotmányok túlnyomó többsége szerint teljesen egyenlő jogkör illeti meg, vagyis a törvény megalkotásához a két ház egyenlő határozata szükséges.* Teljes mértékben így van, aláírjuk, azonban az is kétségtelen, hogy az alkotmányok túlnyomó többségében nincs főrendi elem, az alkotmányok túlnyomó többsége szenátusként van szervezve, sőt hogy főrendi elem tulajdonképpen csak az angol főrendiházban van, ahol egészen más a jogkör, amilyenné most akarjuk a felsőházat változtatni. A külföldi példáikra való hivatkozás tehát egészein helytelen, egészen jogtalan. T. Ház! Mi szívesen hallgattuk itt Illés igen t. képviselőtársamnak az 50 évvel ezelőtti francia szenátus szervezésére vonatkozó fejtegetéseit és észrevételeit. Mindezt nagyon bölcsen és okosan elmonda, de annak, amit mondott, ehhez a javaslathoz nincs semmi köze. Angliában is, amikor megváltoztatták a jogkört, nem voltak még ezzel sem megelégedve, hanem azonkívül még magát a struktúrát is meg akarták változtatni. Erre jellemző az, hogy a liberális párt is és a konzervatív párt is készített javaslatokat s még a konzervatív pártnak is az volt az álláspontja, hogy olyan változtatás 'kell, hogy a király legalább is száz tagot nevezzen ki a főrendiházba, mégpedig ez a kinevezés ne kötetlenül, hanem oly formában következzék be. hogy az alsóház pártviszonyainak megfelelő legyen. Nem disztingváltunk tehát eléggé a vita során akkor, amikor azt mondtuk, hogy a felsőház struktúrája és hatásköre között nincs nagyobb összefüggés. Most nem lesz majd törvényes túlsúly, ha ezt a javaslatot törvénybe iktatjuk, akkor a konfliktus lépten-nyomon felmerülhet. Hallottunk ugyan olyan érvelést, hogy sokkal helyesebb az, ha a konfliktus a felsőház és az alsóház között itt az országgyűlés keretén belül oldódik meg, mint hogyha az országgyűlés és a kormányzó között merülne fel ez a konfliktus. Kétségtelen, — megállapítjuk — hogy az sem volna helyes, de amint az nem helyes, ez sem helyes, tudniillik, hogy a konfliktusok lehetőségét a két Ház között idézzük fel. Nem azért akarjuk mi a felsőházat megreformálni, hogy azután jöjjön egy olyan néphangulat, — amire itt hivatkozás történt — amely néphangulat a nemzeti közvéleményre támaszkodva elsöpri a felsőházat. Mi nem azért hozunk ide törvényjavaslatokat és alkotunk törvényeket, hogy ezeknek az legyen a konzekvenciája, hogy a közvélemény az egyik Házat elsöpörje. Ez egészen szerencsétlen felfogás. Mi nem elsöpört felsőházat, hanem egy jól működő, a képviselőház akaratához minden tekintetben hozzásimuló, azzal együttható felsőházat akarunk. 8. ülése 1937 december 1-én, szerdán. Halljuk a javaslat mellett érvelők részéről azt is, hogy konfliktus úgyis nagyon ritkán adódik elő, csak a fontosabb kérdésekben van meg a lehetősége. Eddig talán úgy volt, de tudjuk jól, hogy eddig a két Ház közötti lényegbeli differencia nem túlságosan nagy volt. Ha azonban a titkos választójog alapján ül össze a képviselőház, akkor igenis gyakran merülhet fel konfliktus lehetősége, különösen szociális jelentőségű javaslatoknál. Az eddigi, most érvényben lévő törvényünk teljes mértékben elegendő. Nem volt ebben a törvényben semmi olyan, még távolról sem, amely a felsőházra deminuáló lett volna. A törvény azt mondotta, hogy amennyiben a felsőház véleménye nem egyezik a képviselőházéval, ;a javaslatot visszaküldheti a képviselőháznak. Ezután megindul a bizottságok között az egyeztető tárgyalás; ha pedig két ilyen, megismételt tárgyalás sem vezet sikerre, csak akkor lép előtérbe a képviselőház előjoga. Azt kérdezem, nem volt-e ez elegendő és vájjon jobb lesz-e az a helyzet, ami ezután lesz, hogy megtörténvén az együtt szavazás, ennek eredménye alapján a felsőház akarata érvényesül. Megtörténhetik ugyanis, hogy a képviselőháziban elfogadunk egy javaslatot— és pedig a képviselőház 80%-o® többségével — ez a javaslat azonban a felsőház 81%-os többségével az együttes ülésben, az együttes szavazásban megsemmisül. De ne vegyünk ilyen határesetet, hanem azt, hogy a titkos választójog mellett a kormánynak nem lesz túltengő többsége, hanem, mondjuk, csak 60%-os többsége. Ez is egészen takaros többség, ezzel is jól el lehetne és el lehet kormányozni, ha nem lenne együttes szavazás, a 60%-os többség ugyanis a felsőházban ennek 61%-os többsége által teljes mértékben megsemmisíttetik. így gondolkodván, azt kell mondani, hogy a felsőház, amelyben nincsen bizalmi kérdés felvetése, vagy ha van is, ennek nincsen jelentősége, tulajdonképpen majorizálhatja, visszavetheti, megállíthatja a képviselőház törvényalkotó működését. Ha ez megtörténik, akkor mivel tudjuk jól, hogy ma már nincs meg a peershub-nek a lehetősége, nincs más mód a megoldásra, mint az — a felsőház nem lévén feloszlatható, — hogy hátramarad a képviselőház feloszlatása. Mit jelent ez? Provideáljunk egy kicsit. Ez azt jelenti, hogy állandóan ott all a lehetőség arra, hogy a képviselőházat feloszlathatják. Megtörténhetik egymásután kétszer-háromszor a felfogások közötti véleményeltérés. Tudjuk jól, hogy a kétszer-háromszor egymásután történő választás nemcsak_ egy képviselőnek, hanem a pártnak a kasszáját is kiüríti s akkor bcall az az eset, amitől nagyon kell tartani, hogy a plutokrácia vesz erőt a képviselőházon. Ha ezt átgondoljuk, arra a feltevésre jutunk, hogy bár a törvény szakaszaiba nem lesz belefoglalva, de egy láthatatlan korrekt-ívűm bele lesz szőve ennek a javaslatnak a lehetőségeibe, amelynek folytán a képviselőház tartani fog attól, hogy a házfeloszlatás bekövetkezik és e félelemtől sarkalva nem úgy fogja a javaslatokat tárgyalni, ahogyan, kellene, ahogyan szeretné. De tovább megyek és azt mondom: az együttszavazás által egy egészen új határozatot kapunk. Idáig volt a képviselőház külön akarata és a felsőház külön akarata. Ezután kapunk egy új akaratot, amely sem a képviselőházé, sem a felsőházé, hanem kizárólag az együttes ülésé. A parlamentarizmus elve a népképviselet többségén alapuló felelős kormányzat elve.