Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az'országgyűlés képviselőházának 257. a főrendiház? Miért nem hallatta szavát ez-a józan, konzervatív testület a demagóg demokraták ellen, akiknek egyedüli céljuk volt, hogy a maguk hatalmába kerítsék az országot és tönkretegyék azt? Hol volt akkor a főrendiház, amely bölcs tanácsaival ellátta volna az országot? Meg vagyok győződve, hogy ha akkor, 1918-ban, az országgyűlés hivatásának magaslatára állt volna, nem következtek volna be, legalább is olyan szomorúan nem, azok az események, amelyek bekövetkeztek és nem volnánk ott, ahol <ma állunk. (Vázsonyi János: A képviselőház sokkal gyávább volt 1918-han,. mint a főrendiház!) Azt hiszem, egyik háznak sincs mit a másik szemére vetni, mindkettő gyáva volt. Egy ember volt csak, aki bátor volt, Tisza István, aki mártírja is lett nemzetének. Amikor az 1789-es évek elején a jakobinusok kezdtek a zsirondiak felett uralkodni, a francia zsirondiak Lanjuinais-val az élükön nem mentek el falusi birtokaikra, hogy onnan lessék, mi történik az ország sorsával, hanem bementek a nemzetgyűlésbe és tiltakoztak a jakobinusok nemzet- és alkotmányellenes működése ellen. Lanjuinais és harminc társa meghalt, de legalább büszkék maradtak a francia névre és hivatásuknak megfeleltek. Ezzel szemben mi történt nálunk a forradalmi időben? A képviselőházat összehívták és ötperces ülés alatt kimondták, hogy feloszlik. A főrendiház pedig még a füle botját sem mozgatta azoknak a nagy haláldöngető hangoknak a hallatára, amelyek akkor itt dübörögtek az ország szívében. En igazán nem vagyok elismeréssel sem a főrendiház, sem a képviselőház iránt az 1918-as időket illetően, mert gyáván megfutottak, ahelyett, hogy erejükkel, tudásukkal védték volna a nemzet ezeréves alkotmányát. Ezeket akartam elmondani és a magam részéről nagyon helytelenítettem volna, ha 1926-ban a régi főrendiházat támasztották volna fel. 1926-ban a felsőházi törvényjavaslat vitájánál, ha jól emlékszem, Farkas Tibor volt képviselőtársunk azt ajánlotta, hogy miután a főrendiházban meg van a jogfolytonosság, hívják össze és az szentesítse a felsőházra vonatkozó törvényt és esetleg egyéb törvényeket is. Dicsérem az akkori kormány észjárását, hogy nem tett ennek eleget, mert a főrendiház 1918-as viselkedésével megérdemelte azt, hogy örökre eltűnjék a magyar történelem süllyesztőjében. Igenis helyeslem a felsőháznak olyatén összetételét, amilyen ma van, nevezetesen, hogy javarészben érdekképviseleti alapon ül össze. (Meizler Károly: Javarészben nem! Ez tévedés! Harmincnyolc érdekképviseleti van!) A törvényhatóságok, a vármegyék és városok részéről 76-an vannak, (Meizler Károly: A megyék is érdekképviseletek ^most már?) a különböző szervek és^ ^intézményeik részéről pedig, mint képviselőtársam mondotta, 38-an vannak. Ha nem is tartom érdekképviseleti kiküldötteknek a vármegyék és városok kiküldötteit, demokratikus szempontból éppen olyan helyesnek tartom ezt, mint mikor az érdekképviseletek küldik ki a maguk embereit. Ebből a szempontból — mondom — csak helyeslem a felsőház összetételét. Vétenék azonban önmagam ellen, ha egy gondolatnak kifejezést nem adnék. Nevezetesen nem helyeslem és a niai kor szellemének ülése 1937 november 30-án, kedden. 12

1

? megfelelőnek nem tartom azt, hogy a felsőházi tagválasztási joggal rendelkező családok küldjenek, be a felsőházba bizonyos számú, ha jól emlékszem, 38 tagot. En azon a felfogáson vagyok, hogy ember és ember között születésileg nem lehet különbség. Azért, hogy valaki hercegi vagy grófi palotában született, nem igényelhet magánaJk jogcímet arra, hogy .most már nelki az ország vezetésében privilegizált helyzete legyen. Nemcsak a hercegek és a grófok védték ezt az országot ezer éven keresztül, (Farkas István: Legkevésbé azok!) hanem azoknak a (kisembereknek az ősei, akikhez én is tartozom és akikhez képviselőtársaim legtöbbje tartozik, meg azok a pórok, akik életűiket és vérüket adták a hazáért egy évezreden keresztül. (Ügy van! Ügy van! — Meizler Károly: Ez az igazi nemzetfenntartó elem!) Amikor tehát arról van szó, hogy valaki beleszólhasson az ország törvényhozásába, akkor nem az az irányadó, hogy ki hol született, milyen családból származik, hanem egyedül az lehet az irányadó, hogy vájjon milyen a szellemi érettsége és tehetsége, (Ügy van! Ügy van!) mert ez az az adottsága, amelynek folytán a törvényhozásban résztvehet. Ma már a szellemi arisztokrácia világát éljük és nem a születési arisztokrácia világát. En nem helyeslem a felsőházi törvénynek azt a rendelkezését, amely születési jog alapján hoz be bizonyos tagokat a felsőházba, (vitéz Kő József: Adófizetés és nemfizetés után!) Adófizetés alapján? Ha a felsőházi tagság alapjául azt a 2000 pengőt adót tennénk, mely az arisztokrata választók részéről megkívántatik, aikkor — meg vagyok róla győződve — csak Budapestről többezerrel kellene szaporítani a felsőházi tagok számát. (Meizler Károly: A tradíció!) T. Ház! En nem akarom senkinek az érdemeit elvitatni, de itt is hangsúlyozni ikívánom, hogy azoknak a névtelen magyaroknak. akiknek az ősei egy évezreden keresztül védték ezt a hazát, születésüknél fogva éppen olyan joguk van résztvenni az ország törvényhozásaiban, mint bárki imásnalk. Erre azt mondják, hogy itt van Anglia példája, Anglia a legdemokratikusabb államok egyike és íme, a lordok mégis résztvesznek a törvényhozásban. Anglia a maga nagy területi dimenziójánál fogva jobban megengedheti magának azt a luxust, hogy egy kisebb kiváltságos osztály ilyen érdemhez jusson, mint a kis Magyarország, ahol egy ilyen kiváltságos osztály működése sok esetben a többiek rovására történhet. (Meizler Károly: De nem is ezzel a { hatáskörrel!) Egyébként kijelentem azt, hogy ma az angol lordok házának nincs meg az a hatásköre, mint amennyi ennek a törvénynek alapján a magyar felsőháznak lesz. Most nem azt akarom mondani, hogy ezt a hatáskört ne adjuk .meg a magyar felsőháznak, igenis, meg kell adni, mert ha kétkamarás rendszer van, akkor az egyik kamara nem lehet alsóbbrangú, mint a másik, mind a kettőnek a törvényhozás egyenlőrangú tényezőjének kell lennie, különben egyik, sem tekinthető komoly testületnek. Nem erről van szó, hanem arról, hogy Angliában ma lehetséges -az, hogy a király .szentesítsen törvényjavaslatot anélkül, hogy a lordok hozzájárulnának és nemcsak a pénzügyi javaslatokat szentesítheti így a király, hanem egyéb javaslatokat is; nálunk azonban ennek a tör-