Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
128 Áz országgyűlés képviselőházának && vénynek az alapján erre nincs lehetőség. Éppen ezért volna célszerű, ha a teljes demokrácia alapján tevődne össze a felsőház is, mert így annak a félelemnek a lehetősége, amelyet Bródy t. képviselőtársam is hozzáfűzött a felsőház működéséhez, abban a pillanatban megszűntnek. T. Ház! Ez a törvényjavaslat — amiként az előbb is említettem — egyenjogúvá teszi a felsőházat az alsóházzal. Már kifejezésre juttattam bizonyos szempontból, hogy ez nagyon helyes és ez mindnyájunk részéről csak helyeselhető, mert csak így adjuk meg azt a komoly tekintélyt a felsőháznak, amellyel minden törvényhozó testületnek rendelkeznie kell. Ezt a törvényjavaslatot tehát a magam részéről csak örömmel tudom fogadni.. Azonban engedtessék meg nekem az, hogy mielőtt beszédemet befejezném, még egy kérdést hozzak fel a javaslattal kapcsolatban. Azt mondják, hogy a közjogi javaslatok általában a titkos választójog tretmédiuuiaiként kerültek a képviselőház tárgyaló asztalára. Az ország és a nemzet be akarja biztosítani magát abban az irányban, hogy me a demagógia váljon úrrá a titkos választójog alapján, hanem továbbra is a 'nemzet a megfontolt és meggondolt -helyes történelmi fejlődés alapján menjen tovább. Iparikodik tehát a kotrimáinyzait kívülről biztosítani a titkos választójog demagóg kihatásai ellen az ország törvényhozását. Mindez helyes, de nem árt,, ha belülről is rendét teremtünk ós miméi előbb megalkotjuk a képviselők összeférhetlenségóre vonatkozó törvényt, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mert nemcsak áz a fontos, hogy a titkos választójoggal kapcsolatosan úgy tudjon a kormányzat működni, ahogy a nemzet érdeke megkívánja, hanem az is fontos, hogy alkossunk egy összeférhetlenségi törvényt, amely lehetővé teszi azt, hogy itt a képviselőházban' mindig csak független emberek szavazhassanak az ország érdiekét képviselő egyes törvényjavaslatoknál. (Meizler Károly: De messze vagyunk ettől.) T. Ház! Talán nem 'méltóztatnak ennek a kérdésnek jelentőségét aranyira érezni, mint én. (Felkiáltások a baloldalon és a jobbképen: De bizony! Meizler Károly: Nagyon fontos kérdés!) En körülbelül hétnyolc évvel ezelőtt ebiben a parlamentben elmondottam, eigy interpellációt a képviselők összeférbetlenségét illetőleg ós kimutattam,, hogy az akkori parlamentben 244 képviselő közül csupán 50 volt olyan, aki nem volt bankokban és részvénytársaságokban érdekelve. (Gr. Festetics Domonkos: Elég sajnos!) tehát a képviselők legnagyobb része bizonyos érdekszálakon keresztül beletartozott a kartelekbe ós a bankok érdekszférájába. (Vázsonyi János: Hogy állunk ma! — Boczonádi Szabó Imre: Ma hányan vannak ilyenek!) Őszintén megvallom, most nem volt annyi időon, hogy statisztikát állítsak össze, (Boczonádi Szabó Imre: Legközelebb mondd el!) de akkor — emlékszem — volt olyan képviselőtársam, aki 28 vállalatnál volt érdekelve és a felsőháznak volt olyan tagja, aki 46 vállalatnál teljesített nemzet- és hoinimiemtő' tevékenységet. (Farkas István: Ez a korrupció fészke! — Gr. Festetics fdomonkos: Ügyes ember! — Meizler Károly: agyszerű!) Lehetett-e egy ilyen parlamentil azt várni, hogy a kartelek ellen olyan, törvényeket hozzon, amelyek hatékonyan megszüntetik azoknak kiszipolyozó . működését? (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon és a jobb'. ülése 1937 november 30-án, kedden. oldalon. — Boczonádi Szabó Imre: Nyiltszíni taps!) T. Ház! Ennek a parlamentnek nemcsak a titkos választójog adja meg a tekintélyét. (Gr. Festetics Domonkos: A függetlenség!) hanem megadja a függetlenség, (Farkas István: Nagyon helyes!) az, hogy a képviselők mentesek legyenek minden kartel- és bankbefolyástól, hogy a képviselőség ne jogcím legyen arra, hogy valamelyik részvénytársaságba bejussak és onnan illetéktelen jövedelmeket húzzak, (Farkas István: Pedig sokan ülnek ott a túloldalon, akik így csinálták!) hanem jogcím legyen arra, hogy itt függetlenül és becsületesen tudjak harcolni az én hazámnak, nemzetemnek és népemnek érdekében. (Helyeslés balfelől.) A képviselőház tekintélyét a képviselők függetlensége nagyon emeli. Éppen azért rendkívül fontosnak tartom, hogy ezekk'el a javaslatokkal kapcsolatban még a titkos választójog megjelenése előtt vagy annak keretében az összeférhetlenség kérdése minél előbb szabályoztassék. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) Tudjuk, hogy már egy ilyen törvényjavaslat megfutotta itt a tárgyalások mezejót és felkerült a felsőházba. Ott nem talált kellő 'megértésre, visszaküldöttek és^ valahol megrekedt. Ezt a megrekedt törvényjavaslatot ki kell ásni eltemetett medréből, (Vázsonyi János: Majd együttes ülésben, ahol megbukik! — Zaj.) ezt át kell reformálni, (Meizler Károly: Az igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy nem kell! — Lázár Andor igazságügy miniszter: En nem azt mondottam!) át kell reformálni a mai idők követelményeinek megfelelő-lég. Nagyon kérem a t. igazságügyminiszter urat, legyen olyan szíves és barátkozzék meg ezzel a gondolattal. Nem új gondolatot vetettem fel, amint azt az előbb említettem. Hiszen ez a gondolat már el van indítva a maga útján. Kaparjuk ki ezt a törvényt és reformáljuk meg a mai idők szellemének megfelelően és minél előbb hozzuk ide a parlament elé, mert ez ad a népképviselőnek igazi tekintélyt és ez a garancia arra nézve, hogy ez a Ház a nemzet igazi érdekeinek képviselője lesz. T. Ház! Ezeket voltam bátor megemlíteni a felsőházi törvényjavaslattal kapcsolatban. Meg vagyok arról győződve, hogy ezek a gondolatok itt megértésre találnak és arról is meg vagyok győződve, hogy ennek a törvényjavaslatnak a törvényerőre való emelkedése kapcsán a felsőház méltó lesz arra az áldozatra, amelyet a felsőházért a képviselőház meghoz. En, aki a felsőházban is működtem, láttam azt, hogy — Bródy t. képviselőtársam állításával szemben — ott igenis nagyon emelkedett szellem s az ország érdekeiért lelkesülő szív honol. Mondhatom, hogy a törvényhozók a felsőházban sohasem a saját önös érdekeiket nézik, hanem a maguk egész tudását, politikai múltjuk tapasztalatait iparkodnak belevinni a törvényhozó munkába, hogy az országnak és a nemzetnek az ügyét előbbrevigyék. (Ügy van! a jobboldalon. — Meizler Károly: Az érdekképviseletekét!) Amikor tehát elítélem a niuH főrendiházának a forradalmi időben tanúsított viselkedését, ugyanakkor elismeréssel kell lennem a mostani felsőház iránt, amely keletkezésétől fogva megmutatta, hogy csak egy érdek vezeti: a történelmi hagyományok alapján ujbol
