Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
126 Az országgyűlés képviselőházának 25 Az első szempont az volt: vájjon jogszerű-e a felsőház megalkotása; a második az, vájjon szükséges-e megalkotni a felsőházat; a harmadik szempont pedig azokra az alapelvekre vonatkozott, amelyek szerint a, felsőházat megalkották. Az első a jogszerűség kérdése volt. Tudjuk, hogy r annakidején f igen jelentős politikai tényezők, mint például Apponyi Albert gróf is, azon a véleményen volt, hogy miután a nemzetgyűlés 'megbízatása ideiglenes, a nemzetgyűlés nem kreálhat olyan törvényt, amely egy új kamarát, a felsőházat létesíthetné. Sokan voltak, akik ezt az álláspontot (képviselték, de azt hiszem, kár most vitába szállani ezzel a véleménnyel. Hiszen mi lenne, ha ma is az ideiglenesség állaipotában lennénk és nem törekedtünk volna alkotmányos életünk törvényszerűségét minden (vonalon kiépíteni? A másik szempont, amely a törvényjavaslat tárgyalásánál felmerült, az volt, vájjon a felsőházra, mint ilyenre, szükség van-e? Egyesiek épúgy vélekedtek, mint ahogy Bródy Ernő t. képviselőtársam: ha ugyanazt akarja, mint a képviselőház, akkor felesleges, ha pedig mást akar, akkor rosszat akar s azért nincs rá szükség. (Rassay Károly: ö azt mondta, hogy szükség van rá! — Rupert Rezső: Egyezzünk meg: okos lett volna, ha azt mondta volna!) Legfeljebb másnak adresszálom ezt a felfogást, mondjuk Rupert t. képviselőtársamniak. T. Ház! En azt mondom, hogy igenis a felsőházi javaslatra óriási szükség van. Szükség van a felsőházi javaslatra elsősortban a törvényhozási munka alapossága céljából. Tudjuk, hogy egész alkotmányos életünk a törvényhozáson épül fel, tehát rendkívül fontos, hogy a »több szem többet lát« elvén épüljön fel a törvényhozás és az a Telelősség, amely a törvényho'zással kapcsolatos, minél nagyobb és szélesebb rétegekre háruljon. (Rupert Rezső: 245 szem nem elég?) Amikor nem volt felsőház, a nemzetgyűlés keze alól kikerültek a különböző módosítások és indítványok követ keztében olyan törvényjavaslatok is, amelyeknek megkorrigálása szükségessé vált. En, aki akkoriban ebben a munkában, mint jegyző résztvettiem, mondhatom, valamennyien éreztük egy másik kamarának a hiányát. Amikor pedig a felsőház megalakult és az alsóház átküldte a felsőháznak törvényjavaslatait, hány olyan szempontra mutatott rá a felsőház, amelyre a képviselőház nem terjeszkedett ki és amelyet visstzaküldve örömmel szavazott meg. (Rupert Rezső: Lényegtelen dolgok voltak!) íme ez bizonyítja legjobban, hogy mennyire szükségszerű a felsőház működése. De szükségszerű nemcsak ebből a szempontból, a törvényhozói munka alapossága szempontjából, de a törvénykezdeményezés szempontjából is. Bródy t. képviselőtársam a törvénykezdeményezési munkát szűkebb körre szeretné redukálni és az ellen tiltakozik, hogy miért kapta ezt meg a felsőház, amikor ez privilegizált joga lenne a képviselőháznak, Először is nem most fogja megkapni ezt a jogot a felsőház, mert az 1926:XXII. te. már biztosítja ezt a jogát a felsőháznak, másrészt én demokratikus haladást látok abban, hogy egy bizonyos jogkört egy alkotmányos államban kiszélesítenek és nem összeszűkítenek. Már csak a nemzet egészséges fejlődése szempontjából is rendkívül fontos, hogy minél nagyobb térre terjesszük ki ezt a törvénykezdeményezési jogot, hogy akinek vaín valami '. ülése 1937 november 30-án, kedden. egószéges mondata és indítványa, az ezt a törvényes keretek között érvényesíteni tudja. De a helyes, a komoly munkamegosztás szempontjából is. Elvégre vannak olyan problémák, amelyekkel a parlament nemi tud eléggé foglalkozni, pláne a képviselőházi házszabályoknak mai módszere folytán. Milyen; célszerű,' hogy van egy másik kamara, ahol esetleg pótolni lehet azokat a hiányokat, melyek a házszabályok folytán előállhatnak. (Vázsonyi János: De ott mások beszélik ki magukat!) De vain még egy fontos szeimpo/nt, mely; a felsőház szükségszerűsége mellett bizonyít, nevezetesen az, hogy bizonyos szempontból halasztó hatással lehet egyes j a vasiatok törvényerőre emelkedése tekintetében. Én mindig a haladó ütemes miumkániak voltam az 'embere. ;de azért tnem vitatom, hogy niagy igazság van abban álmagyar közmondásban, hogy lassan járj, tovább érsz. Sokszor előfordul a törvényalkotás terén is, hogy ai gyorstalpalásszerű munkának: nincs meg az az, eredménye, mint a komoly, szakszerű mindem: részletre kiterjedő munkának. Igenis célszerű, ha bizonyos halasztó hatállyal tud lenni a felsőház az egyes törvényiek megalkotásánál. Tudjuk laízt, hogy iniem imindig vaoi a neimzeti közvélemény 'a maga egészében a parlament 'mögött. A parlamentet pártok kormányozzák, almielyek nem egy elven épülnek fel. A közvélemény sokszor más lehet, mint amit egyik vagy másik párt érdáke itt a parlamentben előhoz és amilyen jó, ha vam &^y pártokon felülálló kaimar-a. .amely pártokra és a poltikára való tekintet. nélkül önzetlenül iparkodik abban a kérdésben a nemzeti közvélemény álláspontját érvényesíteni. De az is előfordulhat, hogy bizonyos javaslatokkal kapcsolatban a nemzeti közvélemény még nem alakult ki- Tekintve, hogy náj lünk nem a parlament, hianem inkább a sajtó irány ítjia a 'közvéleményt. Milyem célszerű, hogy halasztó hatály eredményeként idő van a nemzeti közvélemény kialakulására és így ennek számbavételével történhetik azután a törvények meghozatala. De egész történelmi berendezkedésünk is a kétkamarás rendszer mellett szól. Az, aki a magyar történelmet olvassa, látja, hogy mindkét tábla egyformán fontos szerepet játszott nemzeti alkotmányunkban és törvényhozásunk létrehozatalában. Miért akarjuk tehát eldisputálni ezt ettől a kortól, amelynek nagyobb szüksége van a történelmi múltra, mint bármely más korszaknak? De ettől eltekintve, majdnem az. összes művelt államokban a kétkamarás rendszer uralkodik. Ha tehát ez a helyzet, csak örülhetünk, ha törvényhozásunkban a történelmi hagyományodnak megfelelően mi is a kétkamarás rendszert valósítottuk meg. Azt hiszem, nem kétséges senki előtt, hogy a felsőházra és annak működésére igenis szüksége van az országnak. A harmadik szempont azok körül az alapelvek körül kristályosodik ki, amelyeken a felsőházat fel kell építeni. Mint tapasztaljuk, nemcsak 1926-ban, de napjainkban is, főleg ezen alapelvek tekintetében vannak bizonyos nézeteltérések. Mielőtt ezekre az alapelvekre rátérnék, engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam azt a felfogásomat, hogy a régi főrendiház nem állt hivatásának teljes magaslatán, legalább is 1918-ban nem. 1918-ban, amikor a forradalmi elemek előbújtak odúikból és kezükbe kaparintották a hatalmat, hol volt akkor
