Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. pedig az első fórum? Ez a helyzetnek teljesen fejetetejére állítása. (Rassay Károly: Ha pedig nem fogadjuk el, akkor együttesen, titkosan szavazunk s azt csinálnak, amit akarnak!) Ha megint történelmi példákra méltóztatnak hivatkozni, ez a történelem szerint sem állja meg a helyét, mert az 1843-as diétán, ami kor szó került erről a törvénykezdeményezési jogról, Beöthy Ödön ezt mondotta (olvassa): »Minthogy az alsó tábla kezdeményezési joga egészen tisztában áll és az alsó tábla ezen jogát a felsőtáblának átengedni soha nem fogja és minthogy ő a főrendekkel e kétségbevonhatatlan jog felett polémiába bocsátkozni nem akar, azért felszólításukra felelni sem akar, hanem egyszerűen tudomásul veszi azt.« (Rassay Károly: Nem ismertek bennünket!) Így besszélt Beöthy Ödön a törvénykezdeményezési jogról. Pálóczy László egyre figyelmezteti a Ka rokat és Rendeket (olvassa): »Feltűnt előttem az országos küldöttségekben a főrendiház tagjainak túlságosan nagy száma és ha ez meg nem szoríltatik, annak következése az lesz, hogy a főrendek a képviselőket leszavazzák, mint azt a fenyítő törvénykönyv készítésénél tapasztaltuké Klauzál Gábor ezt mondotta (olvassa): »A főrendeknél mindig, mikor szavazásra került a dolog, csodálatos, hogy az előforduló nagyobb kérdéseknél a hivatalbelieknek mindnyájoknaK egy volt a meggyőződésük és leszavazták a haladó részt. Véleményem szerint oly tisztán áll a Tábla kezdeményezési joga, hogy e tekintetben a felelet egészen szükségtelennek mutatkozik. Ildomosságból lehet felelni, de olyformán, hogy a kezdeményezési jogról szóval se tétessék említés...« vagyis törvénykezdeményeizési jogunk osztatlanságához ragaszkodunk és abból nem engedünk. (Vázsonyi János: A törvényhatóságoknál ugyanígy van!) Történelmileg is ez a helyzet. Ne méltóztassék ezt egyszerűen csak egy gyakorlati kérdésnek tekinteni. Ha ez a képviselőház jogának feladásába olyan könnyen belenyugszik, megtörténhetik, hogy ha a képviselőház határozata nem megfelelő, 'akkor feloszlathatják a képviselőházat, a felsőház 'pedig ott ül a páholyban minden rizikó, minden kockázat nélkül, semmiféle felelősségre vonás sem a megbízók részéről, sem más helyről nem történhet, ellenben a képviselőház oda van dobva állásfoglalása következményeként annak, hogy feloszlathatják. Hát ez már^ nem egyenlő jog, hanem ez már többjog, már előjog, amely a felsőházat semmikép sem illeti meg, (Meizlea* Károly: Két választás után a plutokrácia kerül hatalomra! — Fábián Béla: "Ügy van! — Rassay Károly: A plutokráciai az arisztokrácia, amit akarsz!) En csak egyet kérek a képviselőháztól éppen azért, — amit beszédem bevezetésében kiemeltem — hogy itt nyugodt közjogi atmoszféra van, az ellenzék felelősnek érzi magát, ami a régebbi időkben nem volt, mert csak kritikai jogával élt, de ma az ellenzék az alkotás jogkörét is szeretné magához venni, hogy a nemzetet mindenféle bajtól, kalamitástól megőrizze. Amikor itt van az élő és eleven valóság, az ország függetlensége és önállósága, amikor itt van az ellenzék készsége, amely leszámolva és lemondva pártszempontjairól is, csakis a nemzeti érdek, a közérdek, a nemzet egyetemes érdeke által vezetteti magát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor azt mondom: fel kell használni ezt a jótéteményt, ülése 1937 november 30-án, kedden. 125 amely a gondviselés adománya; amikor bajI ban és .szerencsétlenségben vagyunk, nekünk ! ezzel élnünk kell, használják tehát ki olyan S módon, Jiogy az ilyen közjogi javaslatokat adj ják vissza, gondolják meg mégegyszer. (RasI say Károly: De ott van a bürokrácia preszj tizse!) Nem lesz abból semmi baj, ha holnapI után kerül ki az alsóház konyhájából ez a javaslat, nem lesz abból semmi baj, lia egy hét múlva lesz tk.észen; igenis, törjék a fejüi ket az államművészet mesterei és a gyakorlati politikusok, hogyan lehetne a nemzet érdekében megoldani a kérdéseket. Mindezt meg lehet tenni, semmi nem sürget bennünket, időnk van, kellő nyugalom is van hozzá. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy közjogi hibákat nagyon nehéz helyrehozni. Beszédem befejezéséül hivatkozom Kossuth Lajos egyik beszédére. Kossuth Lajos, amikor felmerült az a gondolat, hogy 1848-iban miért nem csinálták meg a főrendiház reformját, erre ezt mondta (olvassa): »1848-<ban a főrendiház reformjának kérdését szőnyegre hozni annyi lett volna, mint a. jobbágyság felszabadítását, á népképviseletnetk és a független minisztériumnak keresztülvitelét veszélyeztetnie Én Kossuth emlékére és szellemére hivatkozva nem akarom a titkos szavazati jog, behozatalát veszélyeztetni és ezért nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a baloldaton. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Gsik József képviselő úr. Csík József: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képvislőtársam a problémák özönét göngyölte bele a tárgyalás alatt lévő javaslatba, pedig az én felfogásom szerint az egész törvényjavaslat egy problémára, egyszerűsíthető le, nevezetesen arra, hogy az 1926:XXII. te. 30. §-ában kodifikált jogkört, úgy, mint azt a törvény inaugurálta, a felsőháznak megadjuk. Az 1926:XXII. te. 30 §-a ugyanis Ikimondja, hogy a felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt. Ez a törvényjavaslat, amely ma szőnyegen van, tulajdonképpen ezt a jogot akarja realizálni. Tudjuk, hogy annakidején, amikor 1926-ban a. felsőházról szóló törvényjavaslat tárgyalás alatt volt, különböző indítványokkal és határozati javaslatokkal jöttek, minek következtében állott elő az a helyzet, hogy bár a tör• vény betűje szerint a felsőház jogköre ugyanaz lett, mint a régi főrendiházé ivolt, gyakorlatilag ezt a. jogkört elvesztette. (Rassay Károly: Különböző koTmányrendeletek következtében!) Ebben a dologban akar tiszta helyzetet teremteni a mai törvényjavaslat, amely félreérthetetlenül kodifikálja azt, hogy a felsőháznak a jövőben ugyanaz lesz a jogköre, mint a főrendiházé volt. De én meg vagyok győződve arról, mint ahogy Rassay képviselőtársam is. hogy ennek a törvény javaslatnaik a vitájánál nemcsak erről a kérdésről van szó, (Rassay Károly; Hanem?) Hanem szó van itt olyan kérdéseikről is, amelyek mélyen belenyúlnak alkotmányos életünkbe, következőleg megérdemlik, hogy úgy pro, mint kontra megvitattassanak. (Rassay Károly: Elfogadjuk valamennyien!) A kommunizmus óta alig volt törvényjaj vaslat, amely annyi vitára adott volna alkali mat, mint az 1926-ban a felsőház megalkotásáról szóló törvényjavaslat. Általában három I szempont köré csoportosultak az észrevételek.