Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. rendszer mellett, akkor itt tulajdonképpen egy egykamarás rendszer született, hivatali és kinevezett elemekkel, sőt — hála a Gondviselésnek — még népképviseleti elemek is fognak valahogyan bejutni ebbe az egykamarás rendszerbe. Ez az együttes ülés a kétkamarás rendszeren súlyos rést üt. Nem hiszem, hogy ez az elintézés megfelelő elintézése volna a kérdésnek. Méltóztassanak csak arra az esetre gondolni, amikor mind a két Ház ragaszkodik a maga határozatához, amikor el van mérgesedve, ki van élesedve a helyzet s akkor egy együttes ülésen összejönnek, ahol titkosan szavaznak. Csak nem méltóztatnak képzelni, hogy azok a felsőházi tagok, akik kompaktul állanak ott, igyekezni fognak a velük rokonszenvező alsóházi elemeket megnyerni azoknak a kérdéseknek elintézésére, amelyekben ők mint fék, mint korrektívum, mint biztosíték szerepelnek? (Fábián Béla: így van! — Pesthy Pál: Fordítva is áll!) Ha azt méltóztatnak gondolni, hogy ez most feltalált igazság, akkor csalódni méltóztatnak, mert már Rassay Károly t. képviselőtársam rámutatott Vaszary Kolos könyvéből vett idézetekkel arra, hogy a képviselőház és a felsőház el akarták kerülni az együttes üléseket, mert félteik az elegyes ülésektől. Nekem van egy későbbi adatom, amelyet Deák Ferenc követjelentéséből veszek. A két tábla által kiküldött országos választmány alakításáról és eljárásáról volt szó egyes törvényjavaslatok szerkesztése tárgyában. Deák ^ Ferencnek 1936 június 20-i követjelentésében a következők foglaltatnak (olvassa): »Eddig az országos választmány tagjait az illető elnökök nevezték ki, most pedig a mieinket mi magunk választottuk titkos szavazással,..« »Eddig a megyék körül minden kerületből egy, összesen négy tag neveztetett ki, most pedig minden kerületből kettőt, összesen nyolcat választottunk, hogy ezen elegyes választásnál a főrendek táblájának tagjai a mi táblánk választottjait számra felül ne haladják.« Méltóztatnak látni tehát, hogy az arány kérdése mindig szem előtt lebegett. (Tovább olvass'a): »Azelőtt az elegyes választmány mindenekről, amelyeket az udvari kancelláriával végzett, elegyes ülésben tett jelentést, most pedig azt kötöttük ki, hogy a választmány semmi módosítást önhatalmából el ne fogadjon; jelentését ugyan elegyes ülésben tegye meg, de annak tartalma mindig kerületi és országos ülésekben, nem pedig elegyes ülésekben vétessék fel, mert el akartuk kerülni és el is kerültük ezen hosszú országgyűlés alatt az olyan elegyes üléseket, amelyeken valamely el nem döntött tárgy felett kellett volna határozni, minthogy mindenekelőtt a két tábla szavazatainak arányáról kellett volna határozást hozni, vagy tettleg és hallgatással elismernünk azt, hogy egy vagy két főispán szavazata egy egész törvényhatóság szavazatával fölérjen. Ezek közül pedig az első sok kellemetlen vitatásokra adott volna okot, és elhatározása mégis lehetetlen, mert a személyes szavazati juss és a képviselői juss mind alapjukra, mind fontosságukra nézve oly igen különböznek egymástól, hogy ezeket egy sommaban összesíteni a lehetetlenségek sorába tartozik, (Rupert Rezső: Megcsinálják ezt a lehetetlent!) a másik, tudniillik az elhallgatás és a tettlegi elismerés képviselői állásunkban kötelességsértés lett volna.« Deák Ferencnek ez a nyilatkozata ma is, ülése 1937 november 30-án, kedden. 123 >.nnyi év után, körülbelül száz év után ugyanezt a helyzetet transzponálja. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Más volt az akkori főrendiház és más a mai felsőház!) De egyénekről van szó, nem a főrendiházról, mint egészről. (Rassay Károly: Az együttes szavazásról! — Zaj.) Ismételten azt mondom, méltóztassék éh Iképzelni, a helyzet már el van mérgesedve és ki van élesedve, amikor a két ház mindegyike ragaszkodik a maga határozatához. Itt egy licitáció fog megindulni. (Rassay Károly: Képtelen gondolat az egész!) A reakcionárius elemek igyekeznek együvé kerülni, és a felsőház struktúrájánál, a kormányhoz való viszonyánál, helyzeténél fogva igyekezni fog azokat az alsóházi tagokat a maga (körébe vonni, akik társadalmi, politikai és érzelmi közösségben vannak vele. Hát ez az egykamarás rendszernek nem odavaló elemekkel való kiegészítése, (Rassay Károly: Megtagadása a kétkamarás rendszernek!) ez nem egy megfelelő visszatérés az egykamarás rendszerre. A totális, a rendi állam és a korporációk képviselői örülhetnelk ennek, ezeknek tetszhetik ez a rendszer, mert ott minden reakcionárius, minden maradi elem együtt van, és — mint mondottam — még népképviselőket is beengednek ennek az egykamarás rendszernek a területére. (Rassay Károly: Elméletileg és gyakorlatilag képtelenség!) Nekem ez nem egy megoldás, én is azt mondom, amit Rassay Károly t. képviselőtársam is mondott, hogy az eredeti javaslat megoldása is jobb, mert akkor kialakul valami, történik valami. Mi valamennyien, kik komolyan foglalkozunk ezzel a kérdéssel, azon a nézeten vagyunk, hogy a felsőház nem a fék szerepére van szánva. A felsőház szerepét Rassay Károlynak nem ennél, hanem az 1926-os javaslatnál mondott beszéde találta el a legjobban; »Ügy tekintem a nemzetet, mint egy kémikust, aki ugyanabból az anyagból kétféle módon próbál próbát venni és eredményt kihozni.« Ezt mondotta Rassay és nagyon találó az ő megállapítása. Nem lehet egyoldalúan elintézni a dolgokat, hanem minden oldalról, minden szemszögből meg kell bírálni. Erre való a felsőház. Ne tessék azonban úgy beállítani az alsóházat, amelv mindig csak olyan dolgokat akar végezni, amelyek nem méltók feladatához, és a felsőház mindig ott áll mint egy szentség,^ mint egy olyan bölcs, hogy csak ő tehet iM> és helyeset. Magyarországon mindig az alsó tábla volt a nép igazi képviselete és a felsőház naindig csak utánacammogott az eseményeknek. Amikor a dolgok megértek, amikor a forradalom itt volt, akkor megcsinálták a jobbágyfelszabadítást, akkor megadták a népképviseleti törvényt, de addig mindig ellenezték. Ezzel nem mondok ítéletet a felsőtábláról, mert hiszen a fel főtáblának mindig voltak nagyszerű tagjai, így például ,gróf Széchenyi István, báró Eötvös József, gróf Teleki László. gróf Batthyány Lajos, aiki életével fizetett elveiért. Tehát nagy példák, nagy történelmi alakok voltak a felsőház tagjai között. A felsőház többsége azonban nem tudta kivonni magát az aulikus befolyás alól, nekik parancsolt a Lajos főhercegből, MetterniehbŐL és Kolowratból összeállított Staatsrat. Pozsonyban egész kémrendszert fejlesztettek ki, nem a felsőház ellen, mert abban mindig biztosak voltak, hanem az alsótábla ellen. Állandóan figyelték, hogy Wesselényi hová lépett, Széchenyi hol ebédelt, Kos19*