Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

122 Az országgyűlés képviselőházának 257. hoz a maga részéről hozzájárul. Megtörtént erre az egyeztetés, létrejött a törvény. Sokkal érdekesebb azonban az, ami az öszszeférhetlenségi törvénnyel történt. (Rassay Károly: Ez igaz!) Az Összeférhetlenségi törvénnyel röviden a következő történt. A képviselőház letárgyalta, a felsőház módosításokat tett rajta, ia módosítások után újból összeült a két Háznak egy-egy bizottsága és tárgyalta ezeket a módosításokat. Ezután sor került volna arra az egyeztető eljárásra, amelyet a törvény előír, a küldöttség megalakítására. (Zaj a jobboldalon.) Nem lehet engem megcáfolni ebben a kérdésben, mert minden dátum a kezemben van. Dátum szerint mondom el az eseményeket. Ez, 1932 júniusban történt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem került sor az egyeztető eljárásra!) Nem került sor, de ki ebben a hibás? Nem hibás sem a felsőház, sem az alsóház, ebben a kormány a, hibás, mert nem hozta ide ezt a törvényjavaslatot. Az összeférhetlenségi törvény évtizedek óta várja már a maga megújhodását. Én xésztvetteim annakidején az ösiszeférhetlenségi törvényjavaslat tárgyalásában. Nem vagyok a törvényjavaslattól túlságosan elragadtatva. Mindenesetre a képviselőház egyszerűen lemondott az 1901. évi törvénynek: a reformjáról, bár az végrehajthatatlan, bár az összeférhetlenségi zsűri működése teljesen elavult és nem hozhatja teljesen napfényre az igazságot, mondom, ennek a reformjáról lemondott a képviselőház, ezzel szemben -sürgősen meg akar reformálni egy 12 éves törvényt. Azt gondolom, az összeférhetlenségi. törvéinyjavasilat sorsa is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi felsőházi törvény alkalmas a dolgok elintzésére ós elsimítására alkalmas lett volna ebben az esetben is, amint alkalmas volt más esetben is. A helyzet tehát az, hogy ennek a felsőházi törvénynek a megváltoztatására sem elméletileg, sem gyakorlatilag nincs semmiféle szükség. Ez a törvény tovább is élhetne úgy, amint jelenleg megvan alkotva. Antal István igen t. lképviselőtársam az ő rendkívül érdekes beszédében megemüítette, hogy lehetnek politikai argumentumok a választójogi és a felsőházi törvény közötti junktim szempontjából — ő elfogadja ezt az álláspontot — s nagyon érdekes az ő álláspontja abból a szempontból, hogy ha ez lehetséges is, ő nem tartja alkalmas instrumentumnak a felsőházat arra, hogy a fék szerepét el tudná végezni, és az ő rendkívül érdekes és tanulságos neszedében hivatkozott Szilágyi Dezsőre, Szilágyi Dezsőnek az 1885. évi főrendiházi reform alkalmával mondott heszédére. Ebben a 'beszédében Szilágyi Dezső azt mondotta, hogy az az alsóház, amely kiengedi kezéből a hatalmat, vagy az az alsóház, amely képtelen a feladatát betölteni, az az alsóház, amely a nemzet legfőbb jogait neon tudja érvényesíteni, pusztulásra ír

V,an ítélve, de azon az alsóházon sem a felsőház, sem az arisztokrácia sohasem fog segíteni. (Ruper't Rezső: Szánalmas, szomorú dolog ez!) Méltóztatnak tehát látni a helyzetet, méltóztatnak tehát látni azt, milyen eseménye* következtek be ennek a helyzetnek nyomán. Nincs szükség ennek a jelenlegi állapotnak megváltoztatására, ezt nem fogják féknek, garanciának és korrektívumnak tekinteni. S akkor azután, ha gondolkozunk a dologról, lehetetlen elkerülni azt, amit én szeretnék elkerülni, hogy a két Ház közötti ellentéteket ki ne élezzük, ki ne hegyezzük. ülése 1937 november 30-án, kedden: De ha már adva van a helyzet, nem lehet elzárkózni attól, hogy összehasonlítsuk a két Ház tagjainak jogát, nem lehet elzárkózni attól, amiről Rassay Károly igen t. képviselőtársam beszélt, hogy 156 főnemesi család választ 38 tagot ugyanakkor, amikor 800.000 ember választ ugyanannyi képviselőt. Nem lehet elvonatkozni ettől az összehasonlítástól, mert más a képviselő joga és más a felsőházi tag joga, az két különböző jog. Nem lehet elzárkózni attól, hogy annak a felsőházi tagnak még a választás útján való megbízatása is nagyon vékony rétegekből jön fel, hogy nagyon cérnaszálon lóg az egész megbízatás kérdése. Mert az is egy szempont, hogy milyen összeköttetésben álljon az a néppel. Én teljesen Rassay Károly álláspontján állok e tekintetben: a szenátusi választások módján és a választások alapján kell odajönni. De ha az történik, ami történik például egy kamaránál, hogy egy 250 főből álló testület megbízást aa 17 lektornak, hogy válasszon három felsőházi tagot, engedelmet kérek, ez olyan vékony réteg és olyan kevés függése van annak a felsőházi tagnak magának a hivatásnak a képviseletében, hogy ezt helyesnek elfogadni nem lehet. Ez az összehasonlítás a két Ház között és lehetetlen elkerülni, hogy ne beszéljünk másodszor az arány kérdéséről. Méltóztatna* tudni, hogy a felsőház tagjainak száma 243, a képviselőház tagjainak száma 245. Most van egy tendencia, amely a képviselők számát még lejebb akarja szállítani és ugyanakkor van egy tendencia, amely a felsőházi tagok számát emelni akarja. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Megfordított tendenciák is vannak!) Megfordított tendenciák is vannak, de majd rá fogok mutatni, hogy bizonyos elkerülhetetlen szükségességek is jelentkeznek. Hiszen itt van maga a törvény, amely azt mondja a 19. §-ában: » Felsőházi tagokat választanak a következő szervezetek és intézményeké Ezeket felsorolja, az utolsó pontja pedig szól a következőkép (olvassa): »egyéb élethivatásoknaK törvényalkotta olyan szervezetei és intézményei, melyeket külön törvény ezzel a joggal azután felruház, e külön törvényben megszabott számú tagjaikat.« Szóval nem kell a felsőházi reformtörvénynek olyannak lennie, hogy a tagok számát kiterjeszthessük. Igen t. Képviselőház! Ez vonatkozik a számarányra, most jön magának a szervezetnek kérdése. A szervezet kérdése két szempontból is fontos. Fontos először azért, mert — amint már mondottam — nagyon szűk csatornákon keresztül van az a választás, kapcsolatban a néppel, másodszor pedig . azért, mert egyes kategóriák teljesen hiányoznak. Hogyan számíthat egy felsőház az objektív vizsgálat teljességére akkor, amikor vannak ott munkaadók munkások nélkül, főnökök alkalmazottak nélkül? Elfogadjak-e egy ilyen felsőházat, mint legfőbb ítélő fórumot, amikor ezek a lényeges kategóriák hiányoznak belőle és egyoldalú, plutokratikus szempontok szerint van összeállítva? Ez áll arra, amit mondtam. Most következik az a kérdés, hogy a felsőház és az alsóház viszonyát hogyan akarja megoldani ez a törvényjavaslat, illetőleg az eddigi rendszer helyébe mit akar tenni. Itt van az együttes ülések kérdése. Nagyon érdekes a helyzet az együttes ülések tekintetében. Mi történik tulajdonképpen? AmiI kor mindenki hitvallást tesz a kétkamarás