Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

110 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1937 november 30-án

} kedden. a 152 felsőházi főnemesi családtag közül a Zichy-csajád mint választó 11 taggal, az Esterházy-esalád 10 taggal, a Széchenyi-család 9 taggal, a Teleki-család 7 taggal és a Károlyicsalád 5 taggal szerepel. De ott látjuk a magyar demokrácia és a magyar földprobléma legnagyobb dicsőségére a felsőházi tagot választók között Fülöp Józsiás herceget is a maga 41.148 holdas birtokával, akinek — azt hiszem, mindannyian egyetértünk ebben — ehhez az országhoz semmi más köze nincsen és ezzel az országgal más kapcsolata nincs, cmint az, hogy a 41.000 holdon dolgozó • és izzadó szegény magyar robotosok termeivényeit _ kiviszi ebből az or«7;qgbói és az azokból eredő' jövedelemből külföldön él. Elnök: Ne méltóztassék ilyen tónusban beszélni! Györki Imre: Azt hiszem, igazán nem felel meg a demokratikus követelményeknek az, ha ennek annyi jogot adunk, amennyi joga van egy magyar választónak. Aimikor ilyen állapotok vannak, akkor itt egyenjogúságról beszélni nem lehet. (Peyer Károly: Ki ez az úri — Kéthly Anna: Egy-magának annyi joga van, mint az egész birtok személyzetének! — Propper Sándor: Ugy látszik képes megállítani a napot! — Buchinger Manó: A Nep.-et is képes megállítani!) De azt is látjuk, hogy ebiben a képviselőházban 12 olyan országgyűlési képviselő van, aki a 150 felsőházi tagválasztó főnemesi család tagjai közül kerül ki. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a főnemesi családok tagjainak: is megvan a lehetőségük és a joguk arra, hogy a politikai életben résztvegyenek. Nem kell esyebet tenniök, csak azt, amit a képviselőháznak az a 12 tagja

1 tesz, aki a főnemesek sorából került ki, kiállt a választók közé, elmondta a roaera programmját és programmjának megfelelően me^vál^s^tották és mandátummal felruházták. (Kéthly Anna: Megkéri a jegyzőt, hogy vegye fel a névjegyzékbe!) Elnök: Kéthly Anna kérj viselőtársaimat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Györki Imre: Itt tehát helyetfoglal 12 főnemesi család tap^íi. akik ott is választói jogosultsággal rendelkeznek, akiknek tehát így különleges jogokat adnak. De továbbmegyek. Nemcsak 12 főnemesi családtag ü] ebben a képviselőházban, hanem vannak olyan főnemesi családfa srnk is, akik azért, mert adófizetés szempontjából nem ütik meg azt a* mértéket, amelyet a törvény megkíván, tehát nem felsőházi választók, itt helyet foerlalnak. A képviselőház összetétele ezidőszerint olyan, hofv itt 21 főnemes van. Azt hiszem, számarányukhoz képest túlságosan nagy ez a szám, úgyhogy túlságos erősen vannak ebben a házban képviselve. Ha megnézzük a felsőházi törvény egyéb rendelkezéseit, — már ami annak struktúráját illeti — azt látjuk, hogy ott különféle érdekeltségek foglalnak helyet. Ha viszont megnézzük a képviselőház összetételét, akkor látjuk, hogy ugyamannak az érdekeltségnek a tagjai itt is helyet foglalnak, ami megint csak a mellett bizonyít, hogy r nem kell külön második kamarát alkotni azért, hogy ezek a különféle érdekeltségek képviseletet kapjanak w felsőházban. Ezt a problémát meg lehet oldani az alsóházban, mert hiszen a 21 főnemesen kívül itt látunk még öt egyetemi tanárt, azonkívül a vitézi széknek, amely hivatalosan képviselve van a felsőházban, ennek a háznak a tagjai között 21 tagja van. Itt látjuk továbbá a lelkészeket, a gyáripar és a nagybirtok képviselőit és mindazokat az érdekeltségeket, amelyek hivatalosan képviseletet kaptak és nyertek a felsőházi'törvény megalkotásakor. . Két érdekeltség van, amely nem kapott hi

: vatalos képviseletet a felsőházban, ez az ipari munkásság és a szellemi munkásság, az utóbbi annyiban, hogy a magánalkalmazottak képviseletéről nem történt gondoskodás. . A mezőgazdasági munkások kaptak képviseletet, de korántsem számarányuknak megfelelően, korántsem abban az arányban, amely megfelelne részben számarányuknak, részben teherbíró képességüknek, részben a gazdasági életben való helyfoglalásuknak, hanem összesen csak egy képviseletet kaptak, éppen csak azért, hogy eL mondhassák, hogy a magyar mezőgazdasági munkásoknak is juttattak képviseletet a felsőházban'. Az ipari munkásokra vonatkozólag semmiféle intézkedés nem történt sem az 1926-os törvényben, sem az azóta bekövetkezett strukturális változások folyamán, sőt a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat után bekövet

: kező és a mezőgazdasági. kamarák felsőházi tagságáról szóló törvényjavaslat megint csak azt mutatja, hogy egy taggal többet juttatnak a felsőházban a mezőgazdasági kamara képviseletének. Nem sokallom, mert megint csak azt kell mondanom, hogy ha egy taggal növelik is a mezőgazdasági kamarában helyetfoglaló érdekeltségek felsőházi képviseletét, ez a szám aránylagosan még így is szűk ahhoz a táborhoz képest, amelyet a főnemesi családok tagjai képviselnek a felsőházban. De teljesen lehetetlen és tarthat atlan

% — meg kell mondanom — hogy tisztán osztálygyűlölettől vezettetve 1926-ban az akkori képviselőház nem talált módot arra, hogy az ipari munkásság és a magánalkalmazottak érdekeltsége helyet kapjon a felsőházban. Az indok annak idején az volt. hogy nincs olyan szervezetük, amelyet el lehetne ismerni és törvényes szervezetnek lehetne tekinteni. Felhívom azonban a képviselőház figyelmét a felsőház összetételéről szóló 1926:XXII. t.-c. 20. §-ára, amely azt mondja, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara, továbbá a vidéki mérnöki kamarák fo^ilí+Qsáig a budapesti mérnöki kamara a felsőházi tagokat közgyűlésén rendes tagjai sorából választja, meg. Látjuk tehát, hogy olyan érdekeltségek, amelyek közel álltak a kormányhoz és amely érdekeltségek kiküldötteinél nem kellett és nem kell tartani attól, hogy bármi tekintetben is megzavarnák azt a nagv egven«úlyt, amely mutatkozott és mutatkozik a felsőházban, a nélkül, hogy ennek a két testületnek a törvény megalkotása idején elismert szervezete lett volna, mégis gondoskodtak* arról, hogy igenis a Mezőgazdasági Kamara és a vidéki mérnöki kamarák tagjai is a közgyűlésen rendes tagjaik sorából választhassanak felsőházi tagokat. Ez a lehetőség rendelkezésére állott a kormánynak abban az időben^ is, miért nem valósította meg? Nem áll tehát ez az érv ebben a tekintetben sem. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert, a jelenlevő Antal István képviselőtársam, aki maga is elismerte annak szükségességét, hogy az ipari munkásság helyet kapjon a felsőházban, beszédében mind a bizottsági ülésen, mind itt a Házban azt a kijelentést tette, hogy azért nem történt meg, mert nem volt elismert szervezetük ezeknek a foglalkozási ágaknak. Látjuk ezzel szemben,