Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1937 november 30-án, kedden. 109 Györki Imre: ... akkor megrendül az ország bizalma az igazságszolgáltatásban. De tovább megyek, t. Képviselőház. Néhány héttel azelőtt, hogy mi demagógiáról és fékrendszer bevezetéséről, beszélünk ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, mondom, néhány héttel ezelőtt decemberben beszámolóbeszédet tartottam. A beszámolóbeszéd alkalmával nagy tömeg gyűlt egybe és természetesen — amint az elkerülhetetlen, r azt hiszem, bármelyik képviselőtársam beszámolóbeszédén is megtörtént — közbeszólások hangzottak el. A hatóság jelenilévő képviselője minden egyes közbeszólót (igazoltatni akart és csak erélyes fellépés után tekintett el ettől, de akkor is állandóan megzavarta a gyűlés menetét, úgyhogy a legnagyobb rendzavaró maga a rendőrtisztviselő volt. Ezzel szemben mit láttunk Balogh képviselőtársamnak Debrecenben ugyancsak most vasárnap tartott beszámolóján 1 ? Ott megtörténhetett az, hogy a képviselőtársam kijelentette, hogy hivatottnak érzi magát arra, hogy Kossuth városában Magyarország királyává kiáltsa ki vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzót- (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a tárgyhoz nem tartozó debreceni beszámolóval ne foglalkozzék beszéde keretében. (Buchinger Manó: Hát hogyan? Nem Festetics lesz a királyi — Élénk derültség. — Malasits Géza: Hadügyminiszter lesz, abban már praxisa van! — Gr. Festetics Sándor: Úgy látszik, a képviselő úr Debrecenben járt vasárnap. — Egy hang jobbfelöl: Kevés eredménnyel. — Malasits Géza: Tényleg hadügyminiszter lesz!) Csendet kérek! Kérem a képviselő urat. folytassa beszédét. Györki Imre: Lehetetlen dolog, t. igazságügyminiszter úr, hogy amikor, ismétlem, a demagógia megfékezéséről beszélnek, amikor alkotmányjogi intézkedések törvénybe iktatásai akarják, amikor új rendtörvényt akarnak megvalósítani, szóval még további fékeik 'kiépítése és újabb fékrendszer bevezetése alkalmával, az egyik oldalon így és a másik oldalon úgy alkalmazzák a törvényeket. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A képviselő úr tudja, hogy ez nem így van. — Propper Sándor: A miniszter úr tudja, hogy így van!) Sajnos, miniszter úr, azt kell mondanom, hogy így van. Az ilyen eltévelyedéseik, mint amilyen a tegnapi ítélet, és ami Debrecenben történt, amikor üdvözlő táviratokat is küldtek az államfőhöz, amikor egy nyilvános népgyűlés tárgyába be lehetett vonni a kormányzó személyét és nem akadt hatósági ember... Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, maradjon a tárgynál és ha még egyszer figyelmeztetni leszek kénytelen, a szót megvonom. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Ejnye, ejnye! Van itt már fék, amint méltóztatnak látni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Kérem, folytassa beszédét, képviselő úr! Györki Imre: T. Képviselőház! Az ősi alkotmányhoz való visszatérést hangoztatták itt képviselőtársaim. Hangoztatták olyan formában és olyan beállításban, amelyet részben az előadó úr, részben a törvényjavaslatot védő és a törvényjavaslat mellett felszólaló képviselőtársaim adtak elő, s amelyről önként az jutott eszembe, vájjon nem akarják-e visszaállítani a Karok és Kendek rendszerét és nem akarnak-e megint kivonulni a Rákos mezejére törvényalkotás céljából. Ahelyett, hogy az ősi magyar alkotmánynak helyes rendszerben való feljlesztése iránti érzékről tettek volna tanúságot és beállították volna a magyar alkotmány fejlődését a mai időknek és a korszellemnek megfelelő rendszerbe, mindenikor csak az ősi alkotmányról szólt az ének és természetes, hogy amit az ősi alkotmányról beszéltek és ami ebben a törvényjavaslatban van, az ebben a szellemben alkottatott meg, nem pedig a kor szellemében, holott a törvényjavaslatot ennek megfelelően kellett volna megalkotni. Egyenjogúsításról beszélnek azok a képviselőtársaim, akik a törvényjavaslat mellett felszólaltak. Lehet vitatkozni azon, hogy az egykamarás, vagy a kétkamarás rendszer-e a helyes. Abban a pillanatban azonban, mihelyt akár alkotmányjogi szempontból, akár más megítélésből arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a kétkamarás rendszer mellett döntünk, akkor ennek, ha az egyenjogúsításról komolyan beszélnek, nem lehet más konzekvenciája, mint az, hogy a második kamara összeállítása ugyanolyan előfeltételek .mellett történjék, mint amilyen előfeltételek mellett jön létre az első kamara, az alsóház. Ebben az esetben lehet szó egyenlő jogokról, ha egyenlő kötelességek vannak, ha egyenlő az összeállítási módj cl '0S ctZ összetétele a képviselőháznak és a felsőháznak. Amikor azonban azt látjuk, hogy a felsőházban elsősorban a születési kiváltságok alapján ülnek bent a felsőházi tagok, másodsorban csak a képviselőházra vonatkozóan van összeférIietlenségi törvény, ha nem is valósították meg még a szigorú összeférhetlenségi törvényt — mert ez is súlyos terhe és bűne a mai képviselőháznak, hogy nem hozta tető alá az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatot, amely ugyan nem teljesen megfelelő, de amelyet már az elmúlt képviselőház megalkotott, a felsőház azonban visszautasított — ha, mondom, az összeférhetlenség tekintetében is kiváltságot adunk a felsőháznak, akkor azt hiszem egyenjogúsításról komolyan beszélni nem lehet. Tessék a felsőház összetételére vonatkozó olyanjtörvényjavaslattal jönni a Ház elé, hogy a felsőház Összeállítása, tagjainak megválasztása éppen úgy titkos választás alapján történjék, mint ahogyan az a külföldön, a nyugati demokratikus államokban a szenátusoknál, illetőleg/a másodkamaráknál történik. Tessék megszüntetni azokat a születési és egyéb kiváltságokat, amelyek a felsőházi tagokat ma is megilletik. Szüntessék meg azokat az előjogokat, amelyek ott vannak és az összeállításra vonatkozó egész problémát tessék újból idehozni a képviselőház elé. Meg lehet ezt oldani úgy, hogy az az alkotmányos fejlődésnek megfeleljen anélkül, hogy reakciós összetételű második kamerája legyen az országnak. Amikor azonban azt látjuk, hogy a felsőházban 75 családnak 152 választója útján annyi joga van a törvények alkotásában, az ország ügyeinek intézésében, mint amennyi 800.000 választanak van, akkor egyenjogúságról beszélni egyáltalán nem lehet. 1937-ben utóvégre mégse lehet már ezeket a születési előjogokat fenntartani. (Propper Sándor: Sőt fokozni!) A világ nagyot fejlődött az utóbbi évtizedekben és demokratizálódott, akármennyire reakciós irányban igyekeznek az ország kormányzását int.p7.ni. Tessék megváltoztatni ezeket az állapotokat és tessék ennek a 75 kiváltságos családnak a jogait úgy korlátozni, hogv annyi joga legyen, amennyi az ország bármely lakosának vagy választópolgárának "van. (Kéthlv Anna: Tessék nekik is sorbaállni!) Azt látjuk, hogy
