Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
108 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése i93f november 30-án, kedden. A fék és nem fék kérdéséről annyit hallottunk a legutóbbi íéiLesztendöben, hogy majdnem azt iteii mondanom, diogy a magyar politikai élet centrumába ez a verdes .került. Voltak a kormánypártban, a kormány háta mögött ülö táborban egyesek, akik elismertek, hogy a felsőházi javaslatra azért van szükség, mert ennek féknek keli lennie az esetleg titkos választójog alapján összeülő képviselőházzal szemben, mások tagadták ezt és ezt a kérdést egyszerűen alkotmányjogi problémának tekintik s — amint mondottam — egyszerűen az ősi alkotmány visszaállítására gondoltak. Maga a törvényjavaslatot képviselő igazságügyminiszter úr a bizottsági tárgyalások alkalmával elismerte, hogy féknek szánjai ezt a törvényjavaslatot, erre szükség van... (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem így mondtam! — ellenmondás ok a szélsőbaloldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem! Egyáltalában nem!) Bocsánatot kérek... (Buchinger Manó: A fékre a reakciónak van szüksége!) Bocsánatot kérek, miniszter úr, még arra méltóztatott hivatkozni, hogy valamikor olyanok voltak a közlekedési eszközök, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Erről beszéltem ...) hogy le kellett szállni a kocsiról és meg kellett kötni a kerekeket, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen, akkor beszéltem erről, de sohasem mondtam .azt, hogy ez a javaslat ezt jelenti!) most pedig a modern autóknál már a négy kerék fék-rendszerre rendezkedtek be s ilyen négy kerékfék-rendszerre való berendezkedést jelent részben a kormányzói hatáskör kiterjesztéséről szóló törvény, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ezt sohasem mondtam!) részben a felsőház jogkörének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat. (Peyer Károly: Akkor még kettő hiányzik! — Kéthly Anna: Majd azok is jönnek! Az egyik lesz a közigazgatás!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Tessék folytatni. Györki Imre: Lakatos képviselőtársam azt mondotta, hogy nem tekinthető ez a törvényjavaslat féknek, Bethlen István gróf pedig a bizottsági tárgyalás alkalmával határozottan kijelentette, hogy igenis a titkos választójoggal szemben egy ilyen megkötöttséget ő szükségesnek tart, ennek törvénybeiktatását fontosnak tartja s ezért el is fogadta a törvényjavaslatot a bizottsági tárgyalás alkalmával az általános tárgyalás alapjául. Fékre gondolnak, É nélkül azonban, hogy tudnók, hogy tulajdonéppen milyen lesz az a törvényjavaslat, amelyet a kormány beterjeszt. Fékre gondol a kormány a nélkül, hogy először idehozta volna és megalkották volna a titkos választójogról szóló törvényt, hogy látnók, milyen lesz a képviselőház összetétele, nem fognak-e olyan intézkedéseket megvalósítani, hogy iaz a képviselőház 1 még reakciósabb lesz, mint amilyen reakciós a mai nyilt választójog alapján összeülő^ képviselőház. A demagógia ellen (hallunk a választójoggal kapcsolatban különféle nyilatkozatokat. A belügyminiszter úr néhány héttel, talán két héttel ezelőtt egy nyilatkozatot tett és ebben a nyilakozatban, de egyéb nyilakozatokban is azt látjuk, kogy olyan elgondolást tartanak ideálisnak, amely szerint a képviselőjelölt programmbeszéde alkalmával ott ülne a királyi ügyész,, hogy rögtön lecsaphasson abban a pillanatban, mihelyt az túllépi a hatáskörét (Propper Sándor: Esetleg mindjárt a fogházőr, , aki elvezeti. Ez volna a legegyszerűbb! — MaI lasits Géza: Az lesz!) és ellenőrizné, hogy vájjon nem tesz-e a jeiolt olyan igeieiet, amelyét megvalósítani egyáltalában nem lehet. s En kérdem itt a kepvseioház tagjaitol, ki űzte a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával iái nagyobb demagógiát: a kormány háta mögött ülő tábor jelöltjei, vagy pedig m ellenzéki képviselőjelöltek? Ha ma már két évvel a választások megtörténte után visszagondolunk azokra a programmbeszédekre, amelyek akkor elhangzottak, amelyeket maga a kormánypárt és a kormány tagjai is hangoztattak, — amint korábban már mondottam — amikor új ezredévet hirdettek, amikor új reformkorszakot hirdettek, amikor szociális programmot ígértek, (Peyer Károly: Az iparügyi miniszter a kartelek ellen!) amikor a gyengébbek válláról le akarták venni az adóterheket és az erősebb vállakra akarták áttenni, amikor a kartelek ellen féktelen izgatást folytattak és soha annyi kartel nem alakult, mint az utóbbi esztendőkben, amikor végigmentek a szociális ígérgetések terén egy olyan skálán, amelyhez foghatót *az ellenzék tagjai felelősségük tudatában soha sem mertek hangoztatni, mondom, ha erre gondolunk, akkor furcsa, hogy onnan a túloldalról hangoztatják azt, hogy azért kell most a felsőházi törvényt megvalósítani és azért kellett a kormányzó jogkörét kiterjeszteni, mert egy esetleges demagógia megfékezéséhez szükség van erre s azért akarja az igazságügyminiszter úr a rendtörvényt, hogy a rendtörvénnyel még jobban megfékezze ennek az országnak az életerejét és azt a kevés szabadságot, amely ezidőszerint anég megvan a szólásszabadság és a gondolatszabadság gyakorlása terén; ha tehát én azt látom, akkor nem tudom másként megmagyarázni ezt az újabb intézkedést, mint hogy lassan, fokozatosan itt is a diktatúrára akarnak áttérni, a helyett, hogy az alkotmányosság útján maradnának. T. Képviselőház! Nem én mondtam, hanem a t. igazságügyminiszter úr mondotta néhány évvel ezelőtt, hogy nem híve az újabb törvények alkotásának, nem híve azért, mert éppen elég törvény van ebben az országban és akár a demagógia megfékezésére, akár a felburjánzó különféle szélsőségek megfékezésére nem kell mást tenni, mint alkalmazni azokat a törvényeket, amelyek ezidőszerint is érvényben vannak. Amit az igazságügyminiszter mondott, ugyanazt kérem én most a t. miniszter úrtól. Nincs, szükség újabb rendtörvényre, nincs szükség újabb korlátozó intézkedésre, hiszen elég korlátozó intézkedés van érvényben ezidőszerint is, csak arra kérem a miniszter urat, szerezzen érvényt az életben lévő törvényeknek és pedig szerezzen érvényt egyformán akár jobboldali bűntettesről, akár baloldali bűntettestről van szó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Úgy van! Szálasi számára elég tíz hónap államfogház!) Ha azonban az ország közvéleménye azt látja, t. igazságügyminiszter úr, hogy olyan ítéleteket hoznak, mint amilyen ítéletet hozott tegnap a budapesti büntetőtörvényszék, amikor a legsúlyosabb lázadások bűncselekményét követi el valaki, akkor államfogházat szabnak ki, a másik oldalon pedig a legkisebb bűncselekmény ellen a legszigorúbb megtorlásokat alkalmazzák... Elnök: A képviselő urat kérem, hogy a tárgyhoz nem tartozó dologgal ne foglalkozzék és bírói ítéleteket ne tegyen bírálat tárgyává a képviselőházban.
