Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

Áz országgyűlés képviselőházának 256. ülése Í9$7 november Í9-én, pénteken. §? ben. Az együttes szavazásért lelkesedni való­ban nenéz. itt nem arrói van szó, hogy egy tö­kéletes megoldást keressünk vagy találhat­nánk. Arról van szó, hogyan tudunk egy kon­fliktust, amely kétségtelenül kellemetlen, ne­héz, odiózus és a nemzet életében hátrányos szituáció, relatíve a legkönnyebben megoldani. (Ugy van! a balközépen.) Itt arról van szó, hogy a rendelkezésre álló sokféle rossz közüi melyik a legkevósbbé rossz megoldás és én a magam részéről az együttes szavazás rendsze­rét tartom aránylag a legszerencsésebb meg­oldásnak. Miért? Elméletileg teljesen igaza van Ras­say Károly t. barátomnalk, hogy itt bizony a felsőháznak egy preponderanciája könnyen ki­alakulhat, de a valóságban az ilyen konfliktus hogyan keletkezhet, a törvényhozásnak, a tör­vényalkotásnak mi a technikája 1 ? Az igen t. kormány az államfő elé terjeszt egy törvény­javaslatot és az államfő előzetes hozzájárulása után hozza be az alsóházba letárgyalás végett, tehát az államfő és a kormány konszenzusa már megvan. Most elnyeri ez a javaslat a tör­vényhozás többségének is hozzájárulását és konszenzusát és ezután jut ez a törvényjavas­lat a felsőház elé. Hát íkérdezem: még akkor is, ha a felsőházban akad egy többség, amely egy bizonyos módosítást vagy változtatást kí­ván ezen a javaslaton, vájjon egy együttes sza­vazásnál mindazoknak az alkotmányos fakto­roknak konszenzusa és együttműködése alap­ján, amelyekről az imént beszéltem, elképzel­hető-e az, hogy az alsóház és a felsőház együt­tesen ne olyan többséget hozzon ki, amely vég­eredményben az alsóház jól megfontolt és a kormány akaratával is egyező felfogását hono rálja? Én valóban, ettől az alternatívától nem félek, annál kevésbbé félek, mert hiszen ez rit­kán fog előfordulni. Az az aggodalom, hogy itt az egykamarás rendszer felé terelődik a törvényhozás. 1867-től egészen a világháborúig csak egy esetben, az, egyházpolitikai törvény­javaslatok tárgyalásakor fordult elő olyan konfliktus, amikor valószínűleg ilyen együt­tes szavazásra került volna a sor, ha akkori törvényeink ezt előírták volna. (Rassay Ká­roly: Volt eset, amikor négyszer küldték vissza a javaslatot!) De a legfontosabb kérdé­sekben az együttes ülés már így is megvan, mert hiszen az államfő választásánál fonto sabb aktust én a nemzet életében nem tudok elképzelni és erre az esetre ez a rendszer már be van vezetve. De tovább megyek. Az együttes bizottsági ülések során való egyeztetés be van vezetve és végeredményben, ha a bizottságok útján való egyeztetés nem sikerül, akkor ennek ter­mészetes és logikus folytatása csak az együt­tes plenáris ülés lehet, úgyhogy a törvényeink­ben már előzőleg bevezetett rendszernek csak logikus továbbépítése és folytatása az, ami­kor az együttes bizottsági ülésben proponált áthidaló megoldás nem fogadtatván el mind­két ház által, a közös plenáris ülés folytatja azt, amit a közös bizottsági ülés nem tudott elintézni. Ez volt tehát az első komoly kifogá­sunk, amely szerény véleményem szerint sze­renesésen megoldást talált a módosítások során. Van egy másik komoly észrevételem is, amelyben teljesen osztozom Rassay Károly igen t. barátom nézetében és ez az, hogy lehe- _ tétlenné kell tenni, mégpedig intézményesep<4-idJes meggyőződést szereztem arról azt, hogy a felsőház számbeli túlsúlyba kerül­hessen az alsóházzal szemben. Ennek a szabá­lyozásnak valószínűleg nem most van itt az ideje, mert hiszen valószínűnek tartom azt, hogy az igen t. kormány a beterjesztendő választójogi törvényjavaslatban kontemplált mandátumok számához képest majd — amennyiben ezt meg fogja tenni — a felsőházi tagok létszámát is maximálja, illetőleg limitálja. Én éppen ezért csak felvetem itt azt a gondolatot, nem volna-e helyénvaló nem ebben a törvényjavaslatban, hanem a legközelebbi alkalommal — minden­esetre mielőtt a közjogi reformok rendszere le­záródik, mielőtt ez a törvényhozási munka tel­jes befejezést nyer — egy olyan megoldást ta­lálni a felsőházi tagok létszámánál, amely szerint, amennyiben a felsőházi tagok lét­száma az alsóházi tagok létszámát elérte, az egyes kategóriákban az^utánpótlás csak akkor léphet be, amikor az illető kategóriában elha­lálozás folytán megfelelő üresedés állott be. Tudniillik ez igazságosabb, mint ha gene­raliter az egész felsőház egy egységnek vete­tik; igazságosabb, ha a felsőház különböző ka­tegóriát külön-külön vesszük figyelembe és oda csak akkor léphet be új felsőházi tag, amikor saja t kategóriájában megfelelő üresedés állott be. Én azt hiszem, egy ilyen automatikus rend­szerrel a legkönnyebben lehetne elérni azt a célt, amelyet itt a Házban is legtöbb képvi­selőtársam hangoztatott a maga részéről. T. Ház! Végezetül még csak egy kérdósseJ akarok foglalkozni. (Hátijuk! Halljuk!) felfo­gásom szerint, nem e kérdés elvi részének ren­dezése, hanem, majdnem azt mondhatnám, ko­difikációs rendezése nem sikerült és ez a felső­házi reform és a titkos választójogi reform kö­zötti junktim logikus megvalósulása. Mert az a megoldás, amely a mostani módosított tör­vényjavaslatban van, nem logikus és nem junktim. Én remélem és igazán azt mondhat­nám, minden vágyam az, hogy bárha az a meg­oldás, amelyet a felsőházi törvényjavaslat a junktim tekintetében magában foglal, tényleg junktimra vezetne és tényleg lehetővé tenné, hogy a kormányzat még a jövő országgyűlés összeülése előtt a titkos választójogi törvény kérdését kielégítő módon, oldja meg. De tényleg igaza volt Rassay Károly t. barátomnak: van fi­zikai és van politikai halál, vannak előre nem lá­tott események. Lehetetlenség egy fontos, nagy közjogi törvényalkotást a jövő eshetőségeire bízni és őszintén megvallom, én az igen t. igaz­ságügy miniszter úr helyében nem vállalnám azt a nagyon súlyos erkölcsi ós politikai fele­lősséget, (Úgy van! Űgy r van! balfelől.) amely nem reánk, hanem elsősorban az igen t. kor­mányra fog hárulni abban az esetben, ha ugyan teljesen a kormány hibáján kívüli okoknál fogva, de végeredményben a titkos vá­lasztójog mégsem valósul meg, mit tudjuk mi, milyen események és milyen lehetőségek követ kéziében. (Ügy van! balfelől.) Akkor itt fog állni az igen t. kormány az ország színe előtt azzal a váddiai, hogy rákényszerítette a parla­mentre, az országgyűlésre azoknak a fékéknek á megszavazását, amely fékek egy erősebb mo­torral szemben való védekezésre, fékezésre szol­gálnának, a motort azonban elmulasztotta meg­indítani. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbal­oldalon: Fék már van! — Farkas István: Fék van, motort keresünk! — Darányi Kálmán mi­niszterelnök: Majd megkapják! — Zaj.) Én az ismételt szóbeli megbeszélések során :.. *-*•**•-*. _ ... . - (Foly-

Next

/
Oldalképek
Tartalom