Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-256
Az országgyűlés képviselőházának 256, tünk, semmiképpen sem népszerűségi szempon tokai követünk. Mert ha népszerűségi szempontokat követnénk, akkor bizonyos, hogy támadni a felsőházat talán több népszerűséget jelentenie kint az utcán, mint a felsőházi javaslat mellett állástfoglalni. Amikor mi félretéve a népszerűségi szempontokat, kizárólag a közérdekű szempontokat nézzük, utalnom kell még arra, hogy végeredményben saját jogainkból adunk le egy jelentékeny részt, amikor a felsőház jogkörének ilyen módon való kiterjesztéséhez hozzájárulunk. És mégis megtesszük, kizárólag a közérdek mérlegelése alapján. De amikor ezt megállapítom, ugyanakkor örömmel állapítom meg azt is, hogy a túloldal és az igen t. fcormiáaiy ©em vindikálja többé magának a csalhatatianságot, hanem igenis az igazi parlamentarizmus alapjára helyezkedve, a közéirdekű megbeszélések, viták után a gondolatok tisztázása az észszerű kompromisszumok jegyében folyt le és kell hogy lefolyjék a további része is ezeknek a mélyreható közjogi reformoknak, amelyek, ismétlem, ha együttvéve szemléljük őket, végeredményben a magyar parlamentarizmus és alkotmányos élet megerősítését kell hogy jelentsék. Amikor mindezeket előrebocsátom, kénytelen vagyok egy bizonyos mértékig ellentétes megállapítást is tenni. Az a mérték, ameddig most ez a jogkiterjesztés elment, a mi objektív meggyőződésünk szerint valamivel több a szükségesnél. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Kétségtelenül nagyon messze mentünk a felsőház jogkörének a kiterjesztése terén. Sine ira et studio mondom, meg vagyok róla győződve, hogy kevesebb is elég lett volna; meg vagyok erről győződve, és ha mi mégis megszavazzuk ezt a szerintem és pártom meggyőződése szerint túlságba menő jogkörikiterjeeztést, akkor ezt csak egy oknál fogva tesszük és ez az, hogy ezekután lehetetlenség kitérni a titkos választójog bevezetése elől. (Kun Béla: Hitvány becsapás lenne, ha nem hoznák a titkos választójogot. — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Egészen biztos, hogy hozzák! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. —- Br. Berg Miksa: A politikai becsület kívánja meg! — Rakovszky Tibor: Ez már a tisztesség kérdése.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Folytonos zaj. — Rassay Károly: Tehát egyetértünk abban, hogy titkos választójogra van szükség! — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ügy van, egy véleményen vagyunk! — Buchinger Manó: Űj nagy becsapás készül!) Csendet kérek, képviselő urak! (Rassay Károly: Junlktimban van a két kérdés! — Propper Sándor: Üj nagy becsapás készül!) Eckhardt Tibor: A független kisgazdapárt, amelynek nevében ma beszélek, igenis, azzal az aggodalommal kíséri ezt a messzemenő jogkörkiterjesztést, vájjon a szociális haladást jelentő törvények megszavazása terén nem fog-e a nagyon is kiterjesztett jogkör akadályt, vagy gátat képezni, neon fogja-e túlságosan megnehezíteni, vagy meglassítani a szociális fejlődés terén amúgy is visszamaradt magyar élet korszerű átépítését. (Mojzes János: Pedig ez így lesz!) Ez a jogos aggály él a mi lelkünkben is és amikor mégis megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot, tesszük ezt azért, mert mi a magyar alkotmányosság megerősítését, á magyar parlamentarizmus kiépítését a nemzet olyan kardinális létkérdésének tekintjük, mely valósággal a nemzet fennmaradásának alapvető problémájává v^\t, (Ügy van! Xfgy van! ülése 19S7 november 19-én, pénteken, 93 a jobboldalon és a középen.) mert minden diktatúra-veszélyt és minden forradalmosító törekvést csak a parlaimentáirizimus megerősítésén keresztül lehet távoltartani ettől a nemzettől. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Van még egy szempont, amelyről nagyon keserves tapasztalatok alapján beszélhetek es ez az, hogy a nemzet erkölcsi Integritását latom kizárólag ezáltal biztosítva. Mert a nemzet erkölcsi integritása forogna veszélyben, ha az eddigi választási eljárások ebben az országban továbbra is fennmaradnának. A t nemzet becsülete, a nemzet léte, a törvényhozási faktorok közötti helyes egyensúly problémája, a modern fejlődós és a magyar múlt tisztelete egyaránt követelik, hogy a két irányban már megtörtént lépés után a harmadik lépés minden körülményeik között bekövetkezzák. (Mojzes János: El fog maradni! — Mozgás és zaj a középen. — Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem jó, képviselő úr, így beszélni. Miből következteti ezt a képviselő úr? — Mojzes János: Régi tapasztalataimból. — Propper Sándor: Lesz választójog, de nem lesz benne köszönet. — Farkas István: Az a kérdés, milyen lesz a választójog.) Nem osztozom azon t. közbeszóló barátaim véleményében, akik azt mondják, hogy nem lesz meg a titkos választójog, mert ha azt hinném, hogy nem lesz meg, nem tárgyalnék, nem beszélnék úgy, ahogyan beszélek és cselekszem. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda Ion és a középen.) Igenis, le akarom szögezni azt, hogy mi előlegezzük a bizalmat az igen % kormánynak és többségnek, hogy meglesz a titkos választójog. (Kun Béla: A kormány becsülete van kockán! — Erődi-Harrach Tihamér: A nemzet becsülete van kockán! — Propper Sándor: Az önző hazafiak azzal nem sokat törődnek!) Ez az előlegezett bizalom késztet engem arra, hogy állást foglaljak e mellett a javaslat mellett, mert azt hiszem, hogy a t. túloldalon ülő képviselőtársaim a titkos választójog kérdésében még akkor is, ha talán áldozatot vélnek hozni a maguk szempontjából, ugyanezt a felfogást, ugyanezt a közérdekű magatartást fogják tanúsítani, amelyet mi ma tanúsítunk. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ügy van!) Én még csak arra akarok rámutatni, hogy azoknak a t. túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimnak és barátaimnak, akiknek lelkében a titkos választójoggal szemben, elismerem, bizonyos jóhiszemű aggodalmaik élnek, ezek után az új reformok után nem élhetnek olyan mértékben a lelkükben, mint eddig, mert elvégre, amikor az államfő a törvények visszaküldése terén olyan messzemenő jogokat kapott, mint amilyeneket kapott, amikor a felsőház jogállása a törvények elfogadása tekintetében teljesen egyenrangú mindazokban a lényeges kérdésekben, amelyek esetleg aggodalmat kelthetnek, mert budgetáris kérdésekből forradalom vagy felfordulás még nem származott, ellenben éppen a haladás, a fejlődés, a túlzott, mondjuk rohanó tempóban való fejlődés szempontjából igenis, a felsőház száziszázalékig biztos féket ad az ország, a nemzet és a törvényhozás kezébe, mondom, amikor ezek a komoly biztosítékok megvannak, akkor nem lehet a titkos választójoggal szemben többé a sötétbeugrás veszedelmét a falra festeni. Én auég csak egy szempontot akarnék itt felhozni és ez az, hogy a körülöttünk IévŐ európai és világhelyzet valóban arra késztet és sarkal, hogy ezekben a lényeges kérdésekben 1 végre köamiegnyugvásra — köamegnyugvásíra! 14*
