Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-256
94 Az országgyűlés képviselőházának 256, — keressük meg a megoldásokat. Van egy kis lélekzetvételi időnk most, soha talán olyan kedvező helyzet itt a parlamentben és az országban (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ügy van! Ez. igaz!) ily nyugodt, szenvedélymentes közjogi reform számára nem lesz, mint ona. Senki itt a mi oldalunkon a kormánnyal szemben animozitással, vagy, mondjuk, a politikai bizalmatlanságon túlmenő személyes bizalmatlansággal nem viseltetik. Kölcsönösen meg vagyunk győződve egymás tisztességes, jó szándékairól. Ha valaha lehetett egy ilyen alapvető kérdést megnyugtató módon rendezni, úgy ennek most van itt az ideje, mert hiszen senki radikális választójogot nem akar közülünk sem. Mindannyian a magyar élet folytatását jelentő organikus fejlődés alapján akarunk egy becsületes választójogot, amely a népi politikának és fejlődésnek veti meg ebben az országban az alapjait. Ezt az időpontot elmulasztani, megvárni, míg külső nagy veszélyek idején esetleg majd megint egy mogósítás, egy háború, egy külföldi konfliktus nyomása idején alulról forradalmi jelenségek és törekvések kényszerítsék rá az országra azt a reformot, amelyet ma nyugodtan, tárgyilagosan, okosan és megfontoltan lehetne végrehajtani, olyan mulasztás volna, amikor a cselekvés elmulasztása több és nagyobb felelősséggel járna, mint magának a cselekvésnek a megindítása. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Teljesen helyes!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezekután arról beszéljek, hogy a jelenlegi kétkamarás rendszert elvileg helyesnek tartom. Talán feleslegesnek is látszik, hogy az egykamarás rendszerrel szemben polémiát folytas^ sak, mert hiszen itt a Házban, úgy tudom, csak Eupert Rezső t. képviselőtársam van az egykamarás rendszer mellett. (Kupert Rezső: Én csak azt mondtam, hogy az ősi alkotmány az egykamarás rendszer mellett van. Ha azonban a kétkamarás rendszert megcsináljuk választasi alapon, én is elfogadóin!) Én az egykamarás rendszerrel szemben nagyon világosan akarom kifejteni a felfogásomat, mert hiszen nem is olyan régen, éppen az igen t. túloldalról, — és itt talán Antal István t. képviselőtársam nyilatkozhatott volna ezekről a tervekről — igenis felvetették azt a tervet, hogy az egykamarás rendszert kell Magyarországon is bevezetni. A felsőház megszüntetésével az érdekképviseleteknek és a törvényhatóságoknak itt az alsóházban egy bizonyos képviseletet akartak biztosítani és áttérni az egykamarás rendszerre, amely az alsó- és a ifelsőházat jelenlegi összetételében egy, szerintem nagyon szerencsétlen keverékben fogta volna Össze. (Rupert Rezső: Ez, is abszurdum lett volna! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Sohasem foglalkoztunk ezzel!) Annakidején a leghatározottabban állást foglaltam ezekkel a tervekkel szemben, szerencsétlenségnek, nagyfokú közjogi tudatlanság^ következményének s a magyar élet és fejlődés tökéletes semmibevételének tartottam. Szerencsére ezek a szempontok ma már eltemetetteknek és nemlétezőknek tekinthetők. En igenis azokkal szemben, akik talán egy ideológ% egy messzemenő népképviseleti alapon állva, minden más elv mellőzését kívánják és egyedül, mint egyetlen princípiumot, a népképviseleti elvet akarják a törvényhozásban megvalósítva látni, azt mondom, hogy a mai időkülése 1937 november 19-én, pénteken. ben az egy. elvre, egy gondolatra felépített parlamentarizmus könnyen végződhetik azzal, hogy egy kamara helyett egy kamara sem lesz. Mert a kétkamarás rendszer mellett, úgy, ahogy ez most Magyarországon meg leses valósítva, diktatúrát alkotmányosan csinálni többé nem lehet. Azok a lehetőségek, amelyek bizonyos külföldi országokban bekövetkeztek, — részben éppen az egykamarás rendszer következtében, amikor az egy kamara nem is mindig tárgyilagosan lefolytatott választások pillanatnyi esélyeinek konzekvenciájaként térdetfejet hajtott a diktátor előtt — Magyarországon ezekután többé adva nincsenek. Én annakidején azért elleneztem annyira és ellenezném minden körülmények között azt a lehetőséget, hogy a felsőház bármilyen formában, vagy bármilyen okból feloszlattassék, mert szükség van arra, hogy a magyar törvényhozásnak minden körülmények között legyen egy olyan kamarája, amelyhez senki, semmiféle ürüggyel hozzányúlni nem tud, (Helyeslés jobbfelöl.) amelynek kontinuitása minden körülmények között biztosítva van, (Helyeslés balfelől és a középen.) amely az alsóháznak akár törvényes, akár törvénytelen feloszlatása esetén is végzi tovább a maga munkáját és nem hagyja magát háborítani. Igenis, szükség van egy ilyen felsőházra, amely a felsőházi tagok magas tekintélyére, méltóságára és súlyára támasz^ kodva egyszersmindenkorra lehetetlenné teszi azt, hogy a diktatúra felüthesse fejét ebben az országban. (Ügy van! Úgy van! — Helyeslés balfelől. — Egy hang balfelől: Hol volt a felsőház 1918-ban? —- Mojzes János: Feloszlott! — Farkas István: Önmaga oszlatta fel magát. senki sem oszlatta fel!) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Igenis elismerem azt, hogy a mai felsőházzal szemben az elmúlt 11 esztendő tapasztalatai alapján meg lehet állapítani, hogy struktúrája bizonyos módosításra szorul. Egészen őszintén megmondom, én a magam részéről igenis látok komoly hiányokat a felsőház összetételén. (Egy hang a baloldalon: De mennyire!) Ha ugyanis igaz az, hogy a felsőház elsősorban a nemzet rendi, foglalkozásbeli tagozatát kell, hogy visszatük: rözze, akkor lehetetlen meg nem állapítani azt, hogy a mai felsőházban a nagybirtok aránytalanul súlyosabb képviselethez jut, mint például a kisbirtok, mint az ország sokmilliós paraszt-, vagy akár munkástömegei. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkas István: A hárommillió kolduson nem fog változtatni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Kétségtelen, hogy a felsőházban körülbelül a felsőház tagjainak egyheted részét kitevő főrendi képviselet bizonyos anakronizmus, mert hiszen, ha a felsőház főrendi származású tagjai a gazdasági életben, vagy a törvényhatósági életben bizonyos tevékenységet fejtenek ki, más alapon, sőt talán az érdem alapján sokkal helyesebb jogcímen is liekerülhetnek a felsőházba. (Helyeslés balfelől.) A mai helyzetben azonban nem. tartanám időszerűnek felvetni a szervezeti változtatás kérdését, azt is megmondom, miért? Azért, mert azok n pótlások ós kiegészítésiek, amelyek fi, felsőház strukturális átalakítása esetén ma oda bevonhatók volnának, két irányban és két tekintetben is súlyos hiányban szenvednek. Egyrészt nagy sajnálattal kell megállapíta-