Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-256
I 90 Az országgyűlés képviselőházának 256 amit-- mondok, hanem csak megállapítás alá, akkor a következőket kell leszögeznem. A régi főrendiháznak 51 tagja volt például a Zichy-esaládból és ha megnézzük az 1861-től 1910-ig terjedő főrendiházi annáleseket, akkor megállapítjuk, hogy ezek közül negyvenen egyáltalán nem vettek részt a főrendiház működésében és sohasem szólaltak fel; 34 Eszterházytagja volt a régi főrendiháznak, akik közül 29-en, 26 Széchenyi-tagja közül 18-.am, 21 Ba'tthyány-tagja közül pedig 17-en nem vettek részt a főrendiház működésében az általam jelzett időben. Ez kétségtelenül több okra vezethető vissza és nyilván azért volt így, — én legalább így tudnám értelmezni ezt a megállapítást — mert abban az időben a képviselőház jelentősége sokkal nagyobb volt, a politikai túlsúly a képviselőházra tolódott át és így azután előállott az a helyzet, hogy régi történelmi családjaink kiválóbbjai — 'kiválóságai — a képviselőházban óhajtották érvényesíteni tudásukat és befolyásukat (Mojzes János: Ez a helyes!) és mint képviselők szerepeltek. Ennek tényleges igazságát meg tudjuk állapítani akkor, ha megnézzük, hogy ezen családok közül hányan voltak a képviselőház tagjai, akik bizony igen kiváló tevékenységet fejtettek ki. T. Ház! Már az 1885: VII. te. kodifikatorius megalkotása és a törvénycikk parlamenti tárgyalása előtt felmerült gondolat, hogy tulajdonképpen mi is a főrendiház hivatása. Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben Andrássy (lyuk grófnak egy mondatát idézzem, aki 1884-ben azt mondotta, hogy ő a főrendiház hivatását úgy fogja fel, mint egy politikai juryét, amelynek feladata tárgyilag ítélni azon törvényjavaslatok felett, amelyek a másik Ház előkészítésével terjesztettek fel hozzá. Ugyancsak Andrássy Gyula megállapítja azt, hogy ehhez tulajdonképpen három tulajdonság szükséges: a józan ész, a hazafiság és a függetlenség. Én azt hiszem, t. Ház, hogy ennek a megálla'pításnak igen nagy erkölcsi tartalma, súlya és hogy ne mondjam, igazsága van. A függetlenség alatt természetesen nemcsak t anyagi függetlenséget kell érteni. De igenis függetlenséget a múló, az ingadozó néphangulatoktól, az egyes osztályszempontoktól, a, párt- és jelszópolitikától. Éppen azért már ebben, az időben felmerült az a megoldás, amely azután lényegileg az 1926:XXIT. tc.-ben nyert kifejezést és amelyet talán abban a mondatban szögezhetek le, hogy: a felsőház támaszkodjék az egész nemzetre. Ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy ugyancsak idézzem Tisza Istvánnak egy, a Budapesti Szemlében megjelent, azt hiszem, az agráriuskérdésről írott tanulmányából a következő mondatot. (Olvassa): »Valóban ingadozó trón, gyenge nemzet és gyarló szabadság lenne az, amely nem az egész népben, de annak egy kisszámú osztályában nyerné támaszait A felsőházban tulajdonképpen a nemzet értelmiségének színe-java kell hogy együtt legyen, a tudásnak, a megfontoltságnak, a tekintélynek és az előbb körvonalozott függetlenségnek alapján. A nemzetet elhamarkodott lépéstől védje meg a felsőház ós fejlődésében a jogfolytonosságot képviselje. Ha ilyen módon értelmezzük a jogfolytonosság kérdését, akkor meg kell állapítanom, hogy a helyesen felfogott jogfolytonosságban benne van — ahogyan azt tegnap Rassay Ká, ülése 1987 november 19-én, pénteken, roly t. képviselőtársam is említette —- az életfolytonosság. Ennek a nemzetnek életfolytonosságát kell hogy jelentse mindig a jogfolytonosság fis. A jogfolytonosíSiágnak ez az értelmezése nem új dolog, hiszen az egész magyar alkotmány jogfolytonossága a rugalmasság folytán lényegileig az élet folytonosságait jelenti. Mindezeknek a szempontoknak megfelel és az alkotmány fejlődésével, az alkotmány rugalmassága val összhangban van az 1926 : XXII. tc.-ihen lefektetett felsőházi reform'. Éppen azért a mai felsőházat mai összetételénél fogva nagyon alkalmasnak tartom arra, hogy elsősorban, magyar nemzeti politikát űzzön, előmozdítsa a nép széles rétegeiből alakult képviselőház ilyenirányú törekvését, de egyszersmind természetesen ellensúlyozza az esetleg elsietett, a nemzet politikai, gazdasági és társadalmi egységét veszélyeztető túlradikális törekvéseket. Ha tehát az általam előadottaknak megfelelően működő kétkamarás, rendszerrel állunk szemben, akkor egy ilyenirányú működés kizárja Siéyés abbéi ama tmoindásániaik helyességét, amely szerint a törvény a nép akarata, a népnek pedig nem lehet egyidőben, ugyanazon időben két különböző akarata, ezért a törvényhozó testület, amely a népet képviseli, csak egy lehet, mert vagy egy véleményen vaii a felsőház az alsóházzal, és akkor felesleges, vagy ellenkezik vele, és akkor bűnt követ el. Azt hiszem, hogy az előadottakkal ennek az álláspontnak helyességét bátor voltam megcáfolni. A vita során felmerült az az eszme, hogy a felsőház tulajdonképpen fék-e vagy nem fék. Ezzel kapcsolatban különösen sokat hallottunk a fék szerepéről a titkos választójogi javaslattal szemben. Ha méltóztatnak megengedni, akkor a magam álláspontját abban szögezem le, hogy hivatkozom a felsőháznak általam előadott hivatására, hivatkozom arra, hogy. a felsőháznak nagyjelentőségű olyan hivatása van, amely nem t fék jellegű, merf a felsőháznak igenis, hivatása a magyar nemzeti politika fenntartása, annak előmozdítása, annak megszilárdítása, hivatása a nép széles rétegei egészséges törekvéseinek támogatása. Ezen felül természetesen hivatása az esetleges túlságos és a nemzet érdekével ellentétes törekvéseknek, nem tudom, azt a szót használjam-e, hogy megakadályozása, talán mondhatnám, hogy lassítása, ez a szó talán inkább megfelel, mert hiszen esetleg beérlelődik az a kérdés, amely az alsóházban talán egy kissé még túlnyersen jutott felszínre. Ebben az utóbbi vonatkozásban r a felsőház hivatásánál fogva kétségtelenül fék, hogy azonban speciálisan a felsőház és különösen ez a felsőházi reformjavaslat, amelyet most tárgyalunk, fék legyei' a titkos választójoggal kapcsolatban, ennek SL'A álláspontnak helyességében a magam részéről nem osztozom. Mert a titkos választójoggal kapcsolatban is az a felfogásom, hogy fék a felsőház annyiban, amennyiben fék hivatásánál fogva az összes nemzeti kérdésekben. (Farkas István: Hol a hajtóerő? Csak fék kell, hajtóerő nem kell? Mit kell fékezni?) Az alkotmányreformok keretében több kérdés merült fel és több kérdés megoldása tüzetett egymásután napirendre. Én azt gondolom, hogy lényegileg ez az összekapcsolás indoka, amely egybekapcsolja az egymásután következő alkotmányjogi reformokat, tehát egybekapcsolja a kormányzói jogkor reformját,
