Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-245
Az országgyűlés képviselőházának 2J>5. i járnak, (vitéz Benárd Ágost: Es nem kell világnézeti harcot folytatni!) p Egy kétségtelen igazság tvan, az, hogy az egész országban a közlekedés mai biztonsága mellett mindenkinek, aki kocsin, akár gépkocsin, akár ló fogatú járművön vagy gyalogosan megy vagy kerékpáron halad, egy kis aláfestéssel veszélyeztetve van az élete. (Farkas István: Aláfestéssel!) Ezt különösen ki kell emelni akkor, ha kimegyünk Budapest fővárosából az országútra, (Farkas István: Engem még egy gyalogos sem akart elgázolni soha az életben!) valósággal elképzelhetetlen az ia fegyelmezetlenség, ahogy azokon a gyönyörű új utakon a lófogatú kocsik haladnak. Elképzelhetetlen, hogy mennyire össze-vissza vannak felakasztva a jelzőlámpák. A leggyakorlottabb szemű, a legöregebb sofőr vagy úrvezető, — mindegy, hogy ki fogja a volánt, ha ért hozzá és vállalkozik arra — nem tudja megítélni, különösen már az ilyen időkben, hogy milyen távolságban van az a kocsi, mozog-e az a kocsi, áll-e vagy megy-e az a kocsi. (Zaj a haloldalon.) En tudom, hiszen én is vállalikoztain erre. T. Ház! En azt látom, hogy ez a javaslat feltétlenül szükséges (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezzel kapcsolatosan engedje meg az igen t. belügyminiszter úr, hogy felhívjam a figyelmét arra is, hogy valami módon segíteni kellene a helyzeten azzal a tülkölést eltiltó rendelettel is. Bizonyára volt alkalma magának a belügyminiszter úrnak is Budapesten este menni a kocsijával és r igen sokszor tapasztalhatta azt, hogy az utolsó pillanatban az Isten ujja vagy a sofőr abszolút lélekjelenléte, menti meg az embert a gázolástól, ha nem engedik meg, hogy tülköljön az utcán, ha előtte megáll vagy kibukkan valaki a tilos, úgynevezett csendes területen. En ezt a kérdést is feltétlenül megoldandó kérdésnek tartom és éppen ezért voltam bátor ezzel a javaslattal kapcsolatosan felemlíteni. A fegyelmezést nem lehet azzal megoldani, igen t. előttem szólott képviselőtársam, hogy majd ha pénze lesz a magyar fővárosnak vagy a magyar államnak arra. hogy földalatti és földfeletti vasutakat csináltasson, akkorra majd megíegyelmeződik a közönség. Ez a fegyelmezés nagyon okos dolog, mert az emberre, miután végesek vagyunk, — befejezem •'— a fegyelmezés a zsebén keresztül igen erős hatást gyakorol. Igen fontos tehát és ez régi, ősi büntetőjogi elv. hogy abban a pillanatban, amint a bűnt, a hibát elkövette az illető, meg is bírságoltassék. A magam részéről a javaslatot örömmel köszöntöm, üdvözlöm, feltétlenül szükségesnek tartom és kizártnak tartom még a lehetőségét is ónnak, amit a túloldalról igen t. képviselőtársam említett, hogy csak a szegény embereket fogják bírságolni. (Farkas István: Csak a gyalogjárók ellen megy!) Ellenkezőleg, a kerékpárosoktól kezdve végig mindenkit, aki véteni fog a közlekedési rend ellen, meg fognak bírságolni. A javaslatot örömmel fogadom el általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául(Egy hang a szélsőbaloldalon: A rendőr nem meri az urat bántani!) , i -\ • Elnök: Kíván még valaki szólni? (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A javaslathoz csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy ha ez a javaslat mint förvény életbelép, szivesilése 1937 október 29-én, pénteken. 205 kedjék miniszter úr a rendőrtiszteket és csendőrtiszteket kioktatni arra nézve, hogy Magyarországon a törvény előtt mindenki egyenlő. {Zaj a jobboldalon.) Ha ez a javaslat akár Franciaországban, akár Angliában, akár Beligumban életbelép, senkinek ettől tartanivalója nincs, mert tudja, hogy ha vétett a törvény vagy rendelet ellen, igazságosan megbüntetik, (vitéz Benárd Ágoston: Itt is úgy van! Hogy lehet ilyet mondani? — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Benárd Ágost: Nem vagyunk alábbvalók semmiféle más nemzetnél! — Nagy zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. — Szily Márton: Semmivel sem különb valaki azért, mert a nyugaton született!) Mi azonban úri ország vagyunk és természetes, hogy az a rendőr és csendőr bizonyos szolgai alárendeltségben érzi magát az úrral szemben (vitéz Benárd Ágost: Fegyelmezett, nem szolga!) és amit meg mer tenni a paraszttal szemben, azt az úrral szemben nem fogja megtenni. Ezért nem vagyok bizalommal ez iránt a javaslat iránt, noha intencióit helyeseknek tartom. Nem vagyok bizalommal azért, mert még nem érkezett el az ideje annak, hogy a rendőrnek annyi jogot adjunk, hogy minden további nélkül megbüntessen valakit. Ez semmi egyéb nem lesz, mint súlyos teher a falusi lakosságra, amelyet ahelyett, hogy oktatnának arra, hogy az úton hogyan kell menni, arra tanítanak, hogy a zsidók, amikor kimentek Egyiptomból, mennyit vittek el magukkal a fáraók kincseiből. A helyett, hogy az életre oktatnák a falusi lakosságot, hagyják vadócnak felnőni és akkor természetesen nem tudja, hogy az országúton hogyan kell közlekedni és kacskaringósan közlekedik. Ezeket az embereket büntetésekkel nem fogják elrettenteni, csak a dacot fogják bennük még jobban kifejleszteni és az emberek akkor inkább dacból fognak az útrendészeti szabályok ellen véteni. Itt a városban a szegény biciklistákat akarják megbüntetni, akik a gazdasági kényszer nyomása alatt kénytelenek 50^-80 kilós terheket cipelni a vállukon. (Szily Márton: Nem akarják, ha rendesen mennek!) Tessék elképzelni: pont reggel 7 órakor szabad Budapesten a süteményt kihordani. Álljanak az urak ilyenkor egy pékműhely mellé, figyeljék meg, hogy 7 óra után 5 perccel, mint az őrültek, szaladnak azok a szerencsétlen kihordok azért, hogy előbb legyenek a szatócsnál a zsemlyével, mert. ha előbb vannak ott öt perccel, tőlük vesez* ha a másik van ott előbb 5 perccel, akkor attól vesz, A gazdasági kényszer szorítja tehát ezeket a szerencsétlen embereket arra, hogy minden rendészeti és útbiztonsági tilalom ellenére mint az őrültek száguldjanak. Aizután nem gondolnák az urak arra, hogy ha az a szegény soffőr a legcsekélyebb hibát követi el, már a betétlapját kérik, ezzel szemben, ha egy egész pirosra vagy kékre lakkozott autó vezetője csinál hibát, beérik egy szerény figyelmeztetéssel ? (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Ez nem egészen így van! — Elnök csenget) Éppen elég gyakorlatom van r ebben a kérdésben, tehát nem a levegőből és nem elméletből beszélek, (Zaj. — vitéz Benárd Ágost közbeszól.) En tehát ezt a javaslatot korainak tartom, mindenekelőtt azért, mert sem a rendőrség, sem a csendőrség nem lép fel ma még egyformán I azokkal alz emberekkel szemben, akikkel szembe
