Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. a szennyvizek tisztítás után is zárt csatornában vezeténdők. Pestszentlőrinc elöljáróságának — még- köz­ség korában — és az érdekelt háztulajdonosok­nak többszöri sürgetésére végre a m. kir. föld­mívelésügyi miniszter, mint harmadfokú víz­jogi hatóság, 54.762/1932. X. számú véghatáro­zat'ával megállapította, hogy az állami lakó­telep szennyvíztisztító berendezése csak 1500 lélekre készült, holott a telep lakossága ma 9000 lélek. Megállapította továbbá a miniszté­rium, hogy ez a kisméretű, szennyvíztisztító be­rendezés is tönkrement, illetve nincs jókarban és emiatt a lakótelep szennyvizei előtisztítás nélkül kerülnek a nyitott árokba, ott poshad­nak és büzlenek. Végül megállapította a bel­ügyminiszteri határozat azit is, hogy ezeknek a szennyvizeknek lakott területek között nyitott árokban való vezetése nem engedhető meg és kötelezte az állami lakótelep felügyeleti ható­ságát arra, hogy a szennyvizek levezetésére Pestszentlőrinc egész területén zárt csatormát létesítsen. Ennek a rendelkezésnek az állami lakótelep felügyeleti hatósága a inai napig nem tett eleget. A pestszentlőrinci állami lakótelep felügye­li hatósága a belügyminisztérium. A végzést kibocsátó hatóság a földmívelésügyi miniszté­rium. Már most, amint látjuk, két miniszté­rium áll itt egymással szemben. Az egyik ren­delkezik, iá másik pedig nem hajtja végre a rendelkezést és ennek az egész város közönsége ós közegészségügye vallja a kárát. (Kéthly Anna: Melyik a jobbkéz és melyik a balkéz?) A nyitott árokba vezetett szennyvizek be­iszapolják az árkot és mint hivatalosan meg­állapították, az árok rézsűi beomlanak s így következik be azután az, hogy nagyobb esőzé­sek után az árok alkalmatlanná váük a város vizeinek levezetésére. Ha ellenben az állami lakótelep megépítené a zárt csatornát, amint arra a földmívelésügyi miniszter úr kötelezte, a vizek levezetésének nem lenne többé semmi akadálya. A közelmúlt napokban, a legutóbbi felhő­szakadás alkalmával, víz alá jutott kis házak tulajdonosai segítségért fordultak a m. kir. belügyminiszter úrhoz és a belügyminiszter úr részéről dr. Palásthy miniszteri osztályta­nácsos helyszíni vizsgálatot is tartott. A vizs­gálatnak eredménye az lett, hogy a várost és az egyes háztulajdonosokat kötelezték a víz­levezető árok ama részének burkolására, amely az állami lakótelep előtt van, kötelezték to­vábbá az egyes kis háztulajdonosokat telkeik­nek feltöltésére. Mindez a költség azonban kárbavész, ha az állami lakótelep az elrendelt zárt csatornát nem építi meg, helyesebben, ha az állami lakótelep a zárt csatornát megépíti, a lemélyített fenékmélységű zárt csatorna le fogja vezetni nemcsak a lakótelep szennyvizeit, hanem a város mélyebben fekvő csapadék­vizeit is és feleslegessé teszi azt, hogy a város kis háztulajdonosait költségekkel terheljék meg. T. Képviselőház! Látjuk tehát, hogy az állam, illetve az állami lakótelep felügyeleti hatósága s tulajdonosa, a belügyminisztérium, nem hajtja végre a földmívelésügyi miniszté­rium vizsgálata alapján megállapított és el­rendelt kötelezettségét. Ellenben ha azokat a kicsi háztulajdonosokat — és itt nem nagy bérházakról van szó, ezeken a kis lakóitelepe­ken, hanem munkásokról, alkalmazottakról, kistisztviselőkről — ezzel a költséggel megtér KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 június 30-án, szerdán. 107 helik, akkor exisztenciájukban veszélyeztetik őket. És nem is használnak vele az ügynek, mert, amint a minisztériumi szakértői véle­mény mondja, ezzel a dolgon nem volna st» gítve, hiszen az árvízveszedelein továbbra is fennállana. Feltétlenül szükség van tehát arra, hogy a lakótelep felügyeleti hatósága, tulaj­donosa megépítse azokat a csatornaszerkezete­ket, amelyeket a hivatalos vizsgálat szükséges­nek tartott. T. Ház! Általában — amint mondottam — sem a megye, sem az állam nem gondol ezekre a nagy hiányokra. Például a legutóbbi nagy felhőszakadás alkalmával Pestszenterzsébeten 30 ház dőlt össze, 30 kicsi fészek, 30 kisember lakóhelye, lakóháza és az államnak nincs gesz­tusa, s a megyének nincs semmi szava. Maga a város próbál valamiképpen segíteni a dol­gon, de — amint mondottam — anyagi eszkö­zei szűkösek ahhoz, hogy kellő megoldásokat, csatornaépítéseket és hasonlókat hajtson végre. Ha pedig van egy hely, van egy konkrét eset, ahol az állam egyik szerve az állam má­sik szervét kötelezi arra, hogy valamilyen egészségügyi intézményt létesítsen, akkor ezt ne húzzák el és ez alól ne bújjanak ki, hanem a t. minisztérium tegyen eleget annak a köte­lezettségének, amelyet a másik minisztérium, a másik miniszter rótt reá és építse meg azt a csatornát, amely azután ezt a népes megyei várost mentesítené egyrészt az állandó köz­egészségügyi veszedelmektől, másrészt attól, hogy minden alkalommal, minden felhőszaka­dás vagy minden tavaszi hóolvadás alkalmával egész telepek kerüljenek víz alá. Én mély tisztelettel kérem a belügyminisz­ter urat, legyen szíves ebben a, kérdésben sür­gősen intézkedni és válaszában Pestszenterzsé­bet megyei város közönségét, különösen annak a mélyebben fekvő telepnek lakosait megnyug­tatni abban a tekintetben, hogy nem fog tovább késlekedni és a szükséges és elrendelt csatorna­építkezéseket végre fogja hajtani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Kun Béla képviselő úr interpellációja kö­vetkezik. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpellá­ció az összkormányhoz. 1. Aránylagosnak tartja-e a t. kormány a tavalyi és az azóta ugrásszerűen folyton emel­kedő tűzifaárakat a termelési költségekkel, a tisztes közvetítői haszonnal s a terhektől egyéb­ként is túlsujtott kisexisztenciáknak, mint fo­gyasztó rétegnek vásárlóképességével vonatko­zásban ? 2. Ha nem, akkor miképpen, mily eszközök­kel akarja és tudja a t. kormány a tűzifadrágí­tást — ami immár uzsorának is nevezhető — letörni, a kisfogyasztók jogos érdekét megvé­delmezni, a kulisszák mögötti falánk üzletelést megakadályozni és a nagy nyilvánosságot meg­nyugtató rendet teremteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Hogy igen ke­vesen vagyunk az ülésteremben, — pedig a tűzifadrágítás kérdése kell, hogy érdekeljen mindnyájunkat, sot az egész ország közönségét — az előttem nem számít, mert hiszen azokban, 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom