Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

108 Az országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1937 június 30-án, szerdán., amiket elmondandó vagyok, ott van maga az igazság, amely igazságot a Darányi-kormány is képviselt eddig, amikor a t. miniszterelnök úr pár héttel ezelőtt kijelentette itt a képviselőházban, hogy noha az erdőbirokosok érdekeit mindenképpen tiszteletben óhajtja tartani, mégis nem fogja tűrni azt, hogy a fogyasztók kárára lehetetlen és megfizethetetlen árak álljanak elő. Beszédem folyamán bizonyítani fogom, hogy én sem vagyok az erdőbirtokosok ellen, azonban azt is bizonyítani fogom, hogy a mai faárak, amelyek sujtólag nehezednek az egész fogyasztóköizöntségre, tovább fenn nem tarthatók, hacsak a kormány nem akar olyan látszatban feltűnni, hogy tőle a kisemberek érdekéről folyton üdvös nyilatkozatokat hallunk bent a Házban, azonban a tűzifaforgalom szabályozásánál ezek a nyilatkozatok a valóságban teljesedésbe nem mennek. T. Képviselőházi Ëppen ma, június 30-án járt le koncesszió, amelyet pár esztendővel ezelőtt adott a kormány az erdőbirtokosok és a fakereskedők úgynevezett Faf orgalmi Részvénytársaságának, Már a múlt év őszén kijelentette a miniszterelnök úr, hogy ezt a koreessziót meghosszabbítani semmi körülmények között sem fogja. Azóta tárgyalások foly taík s jobbról és balról környékezték a kormányt azok az erőtényezők, amelyek jelentkeztek négy-öt esztendővel ezelőtt, amikor én ellenük — már 1932 februárjában — előszöir in terpelláltam a Házban a tűzifaforgalom kér desében. Azok az erőtér, yezők most is jelentkeztek és kinyújtották csápjaikat a kormány felé. mondván, hogyan történhetik így, vagy úgy a tűzifaforgalom szabályozása, nékik továbbra is le kell aratniok azt a busás hasznot, vagy legalább is részesedniük kell annak a busás haszonnak learatásában, amelyben már évekkel ezelőtt részük volt a régi kormányrendszer jóvoltából, illetve annak nem helyes asszisztálása mellett. Nyolc hónap múlt el, mióta ennek a kérdésnek elintézése beígértetett és ma is ott állunk, hogy a kormány maga sem tudja, mit csináljon, mert igaz ugyan, hogy a 33-as bizottság* délutáni ülése elé, amint tudom, olyan javaslattal fog a t. kereskedelemügyi miniszter úr jönni, amely a tűzifaárakat maximálni akarja, kérdem azonban, hol vannak a készletek, amelyekre vonatkozóan ez a maximálás csakugyan megtörténhetik? (Egy hang a középen: Az erdőben!) Mert noha a készleteik súlyos fadorongokat jelentenek sokezér vagonszámra, mégis ezek a készletek elbújtak, bujócskajátékot játszanak, (Propper Sándor: Már az erdők is elbújnak ? — Zaj.) illetve tőkehatalmas cégek visszaélnek azzal, hogy a kormány — belátom — teljes jóhiszeműséggel, de felülve azoknak, akik a kulisszák mögött minden áron üzletelni akarnak a fogyasztóközönség rovására, mindig prolongációt adott a tárgyalások továbbfolytatására. Ezek a nagy cégek, amelyek közé tartozik a régi időkből ismert Tiberius-cég, amelynek egyik beltagja Vágó Rezső, azután Hőnigék, t Schanzerék, Winterék, Lugerék, összevásárolták a tűzifát és ha most jön a termelőktől való igénybevétel, esetleg nem lehet a készleteket előhívni, nem állván ezek a Fagazdasági Tanács rendelkezésére, mert már magánkezekben vannak. Ha *á t. miniszter úr bólint és ez azt jelenti, hogy ezeket a készleteket elő tudja hozni és "ezeket ;a nagy cégeket .kötelességük teljesítésére tudja szorítani, hogy az illő haszon természetes megtartása mellett a fogyasztók részére olyan áron adják a tűzifát, amely megfelel a mai nehéz nehéz megélhetési viszonyoknak, megfelel az ^erdőbirtokosok tisztes költségeinek, a köz vetítéssel járó költségeknek, a kiskereskedői haszonnak is, mondom, ha ezt keresztül tudja vinni a miniszter úr, akkor rendben van, de ha nem tudja keresztülvinni, már most ajánlom at. miniszter úr szíves figyelmébe, hogy ne álljon meg az első lépésnél, hanem a papíron bejelentett összes készleteknek legalább 60%-át illő áron, maximális áron rekvirálja el. Az első pillanatra furának tetszik, hogy ezt a szót használóim, hiszen háborús' rossz emlék fűződik hozzá, de ha akkor közszükséglet volt, hogy kenyérrrel láthassuk el a hadsereget és az iittmaradottakat, s azok érdekében, akik nem voltak termelők, rekvirálták az agrártársadalom terményei, akkor most, amikor már mind a fővárosban, mind a vidéken . számolni kell azzal, hogy 6—7 pengős mázsánkénti tűzifaárak lesznek, — amelyek az uzsorával egyet jelentenek, holott ma nem... mindenki tud egyszerre egy mázsa fát venni, hanem 10—20 kilónkint veszik a fát a szegény emberek, akik a, drágaság! folyamattól mástéren is sújtva vannak, — igenis hozzá kell nyúlnunk a rekvirálás eszközéhez, hogy azután a szabadforgalmat is megadván a t. miniszter úr és megszüntetvén a szállítási igazolványok lehetetlen rendszerét ;is, kellő mennyiségű belföldi fa jöjjön elő. (Gr. Festetics' Domonkos: Teljesen -felesleges volt ez a Faértékesítő!) Nagyon jól van kérem, én is azt mondom! (Gr. Festetics Domonkos: Esterházy Móric grófot henne kellett volna hagyni!) Rátérek azonban arra, hogy van egy új szerv a régi helyett, az úgynevezett Silvána, s úgy tudom, ezt fogják megbízni a faüzlet lebonyolításával. (Gr. Festetics Domonkos: Miért nincs benne Esterházy Móric? Öt ottan teljesen kikapcsolták! Miért?) Elnök : Festetics képviselő urat kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Kun Béla: T. képviselőtársam legyen nyugodt, a végén egyet fogunk érteni. (Gr- Festetics Domonkos: Hogyne, egészen biztos!) A fakérdést már öt esztendővel ezelőtt hoztam a képviselőház elé, éppen .az erdőbirtokosok érdekében, amikor is ebben a kérdésben Esterházy Móric gr. képviselőtársammal interpelláltunk, de akkor Rottmann Dezső szőrös keze belenyúlt a kérdésbe és azután éveken keresztül az úgynevezett Rottmann-konzorcium tagjai tartották kezükben a fakereskedelmet — monopólium alakjában — a magyar erdőbirtokosok rovására, román fát túlnagy mértékben és mennyiségben importálva. Viszont ha nem elegendő a maximálás, akkor tessék'a rekviráláshoz hozzányúlni Ne tessék megállni az első lépésnél Ha a t. miniszter úr nem ad végleges választ, de ki fogja jelenteni, hogyha | kellő mennyiségű árut nem tud piacra hozni maximálás által, akkor tovább is fog menni '• a szigorú intézkedések terén, akkor már előre ; jelzem, hogy időleges válaszát is tudomásul fogom venni Egyébként pedig minden személyi rokonszenvem dacára sem vehetem válaszát i tudomásul. ;.""• T. Ház! Nézzük," hogyan is áll a dolog. ; Méltóztassanak megengedni, hogy kissé bele-