Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. ták 'bizonyítani, hogy a szociális giondolkozás "f^K °eztaiypri.vilégiiim.? A törvényjavaslat előbb említett pozitív bizonyító erejénél tehát sokkal nagyobb ez a negatív bizonyító erő: a szakmai szervezkedés tűzzel és vassal üldözött önvédelmi lehetőség" volt a mezőgazdaságiban es ez meg- is. látszik a filléres béreiken, a munkaidőn, a munkafeltételeken. Szeretném tudni, hogy ennek az elhagyatottságnak indokolása vajjom miképpen szövegeződik meg- azoknál, akik elvitatják tőlünk a 'szociálpolitikai érdemeket? Ez a színmagyar lakosság a történelmi nevű színmagyar (birtokosok földjén élt és ezeknek sorsával fele annyit nem

1 törődnek, mint az ipari dolgozóik sorsával. Pedig az ipari kapitalizmus nagyrészben idegenek munkája, idegenek teremtették meg magyar földön, sőt mondhatjuk, hogy idegen fajuak, akik vezérkarukba legfeljebb kirakatnak és kijárónak ültettek oda néhány díszkeresztényt — hogy így mondjam — és mégis jelentősen többet nyújtottak, mint a nagybirtok. Es hogy többre nem kényszerítette őket — az ipari kapitalizmust — amiunkásszervezkedés ereje, azt éppen az állam akadályozta meg azért, hogy a falu népe felé ne legyen csábító az ipari munkás munkaibére, munkafeltétele, hogy el ne vigyék az olcsó napszámost a faluról. Amerikába kivándorolhatott a magyar munkás a mezőgazdaságból, de a közeli városok ipari munkafeltételeit, amelyek hasonlíthatatlanul különbek voltak, mint a mezőgazdaságié, nem engedték még magasabbra nőni, mert akkor a szociális diszparitás a kétfajta munkásréteg között még lázítóbb erejű lett volna. Az állam tehát igenis beavatkozott ebbe a harcba, amely az ipari kapitalizmus és az ipari munkás között folyt, azért, hogy ezt a harcot elerőtlenítse, hogy lekösse azt az erőt, amely a kapitalizmustól nem alamizsnát, hanem tisztességes munkafeltételeket követelt, de amely soha anynyit nem követelt, amennyit a gazdasági élet nem tudott volna elviselni, viszont a kapitalizmus ezt mindig elviselhetetlennek jelentette ki. Ma tehát van már szociálpolitikára való hajlandóság azért, mert a munkásmozgalom harcainak az utóbbi 50 évben hármas tartalmuk volt: a választójog, a föld- és a szociálpolitika és mert ezeket a követeléseket lehetett eltaposni, elhallgattatni, torzán és hamisan megvalósítani, csak éppen eltemetni nem. Az a világhullám, amelyre most hivatkoznak, a világháború után igenis a szocialista munkáspártok követelése következtében élesedett ki annak a marxi gondolatnak alapján, (vitéz Várady László: Krisztusi gondolatnak alapján, nem marxi!) hogy amilyen mértékben fejlődik a tőke, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus is és szükségleteinek és igényeinek elismerését követeli. A szociálpolitika indokául természetesen mi az emberi méltóság megvédését állítjuk fel. -A szociálpolitikába kényszerülten beleegyező ipari kapitalizmus legfeljebb az animális lét biztosítását, a vállalkozásban szükséges munkaerők regenerálását tekinti indokul és az állam részéről való beavatkozást a munkáltató és a munkavállaló közti érdekellentétbe legfeljebb olyan mértékben hajlandó elismerni, amilyen mértékben az erők szabad játékának és az áraknak szabad kialakulását nem befolyásolja, mert a kapitalizmus a maga lényéhez tartozónak vallja ezeket a körülményekét és különösen az utóbbi időben mélységesen hallgat arról, hogy mai stádiumában mind az erők szabad ülése 1937 június 30-án, szerdán. 77 játéka, mind pedig az árak szabad kialakulásának lehetősége már réges-régen megszűnt, nem azért, mert a munkásság önvédelmi törekvései és az állam beavatkozása következtében ezt megszorították, hanem önmaguk által teremtett monopóliumok, szabályozások és megegyezések útján. Néhány héttel ezelőtt • beszéltem az állami beavatkozásnak egy másik kiváltó motívumáról, amely a fasiszta államokban érvényesül: az az állami szociálpolitika, amely az állam gazdasági beavatkozásának és politikai tényeinek létéről és jellegéről akarja a figyelmet elterelni azzal, hogy szociálpolitikát csinál és reklamíroz, hogy az öntudatlan ember ennek fejében megadja neki a felmentést a gazdasági és politikai rabságbavetésért. Minálunk azt mondja az állam, hogy a szociálpolitika a nemesebbik indokból fakad. Többször bizonyítottuk ennek ellenkezőjét, azt, hogy minden szociálpolitikai alkotásuk a valódi szociálpolitikai igények elkenését jelenti csupán és most ennél a törvényjavaslatnál is megállapíthatjuk, hogy egy hajszállal sem kaptunk többet, mint azelőtt. A javaslat tárgyalásánál először egy külsőséggel kell leszámolni, azzal tudniillik, hogy miért tárgyalja a közvélemény ezt a javaslatot magánalkalmazotti javaslatként. Egyszerűen azért, mert a munkássággal való vonatkozásban ez a törvényjavaslat úgyszólván semmi újat nem ad, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalod dalon.) legnagyobb részében a .már meglévő helyzetet rögzíti le, (vitéz Várady László: Törvényes alapon!) már meglévő , rendeleteket ment át törvény formájába, (vitéz Várady László: Alkotmányos államiban a törvény a fontos!) Ügy van, de akkor mi van a 33-as bizottsággal, (vitéz Várady László: Ha szükséges!) mert ezek a 33-as bizottság rendeleteiből születtek meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ruppert Rezső: Néha elszólják magukat! Nekik egyébként a rendel at a fontos!) Ha tehát a munkássággal való vonatkozásiban isemimi újat nem hoz, csak miagánalkalmazotti vonatkozásban, akkor megállapíthatjuk, hogy a 'munkásság csak formákban kap mást, mint amit eddig a rendeletekkel való szabályozás által kapott. Sok vita volt a keretrendezés: lényege, ténye felett. En azt tartom, hogy ,,a Iker átrendezés önmagában nem pusztán külsőség, fontos oka van annak, amiért csak keretfelhatalimazást kér a kormány, hogy azzal a maga tetszése szexint bánhasson el. (vitéz Várady László: Nem! Hogy az élethez alakítsa!) Helyesebbnek tartanám minden kérdésiben a teljes taxatív felsorolást, de meg

1 tudnék barátkozni a keretszabályozással is, ha ennek megfelelő előfeltételeit biztosítanák számomra és számunkra. Az előfeltétel az általános titkos és tiszta választójog, a demokratikus gyülekezési és egyesülési szabadság, szólásszabadság, mert ha a parlament maga és a belőle kisugárzó akarat biztosítékot nyújt arra, hogy ezeket á kereteket a dolgozók érdekeinek figyelembevételével töltik meg tártai oniimal, akkor ez biztosíték volna számomra anra nézve, hogy a kerettel visszaélni nem lehet. Ha a parlamentnek, egy ilyen, az általános titkos választójogból alakuló parlamentnek a hangulata és az érdekelt munkásközvélemény irányító ereje érvényesülhetne a rendeletet szövegező minisztérium előtt s a minisztérium nem kigondoló, hanem végrehajtó szerve lenne az igényeknek, akkor meg tudnám adni azt a felhatalmazást, 12*