Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

78 Az országgyűlés képviselőházának %39 amely egy elasztikus rendezéshez szükséges. De ma a munkaügyi minisztériuin csak a munkáltatókkal van száras összeköttetésiben, a munkavállalók meglbízói felé nem a kiegyenlítő államnak, hanem a felsőbbségnek a hangján tátrgyal. Kevesen vauinak ama a munkaügyi >miniisztériuinhaai Pap Dezsők, lakik sokszor imagánszorgaloaniból készítették olyan tervezeteket íróasztaluk számára, amelyeknek egyrészére ma hüszkén hivatkozMak akkor, lia mi mulasztásokat reklamálunk. Sajnos, a szociális j önfejlesztés

1 ma nagyon keveseknek a stúdiuma az 'állami ibüróikban. A kerettörvénynek van indokoltsága, iákkor is, ha ' az egész parlament és: az egész apparátus elismeri gyengébb félnek a munkáltatót 'és ezt a szellemet érvényesíti a gyakorlatban. A rendőrség például egy elutasító végzésiben azt mondja: nem tartom; indokoltnak, hogy munkaviszály kérdésében értekezletet tartsanak és a munkavállalókat a viszály állásáról informálják. A ibékésmegyei alispán nem tartja szükségesnek a helyi textilcsoportot, mert a (munkásnők a isiaakimáiban csak ideiglenesen vannak alkalmazva és férjhezmenéisük után állítólag otthon maradnak. (Priopper Sándor: Es az alispán gondoskodik a férjhezadásiukról!) A munkaügyi bíráskodásiban egyre inlkálbib elhatalmasodik az a gyakorlat, hogy a munkaadót 'tekintik gazdaságilag gyengébb félnek. Kern tudom, hogy ez fentről való utasítás-e, vagy pedig a korszellem megérzése csupán, de azzal a különös indokolással történik, hogy a munkavállalók igényeinek elutasítása egyetlen személynek ártana, míg a munkáltató megterheltetése több munkavállaló munkahelyét veszélyezteti. Vidéken egyhelyütt a szolgabíró kiutasítja a szakszervezeti titkárt és az indokolásban per »csavargó« beszél róla. A másik szolgabíró előállíttat egy szakszervezeti titkárt és megakadályozza, hogy a tagokkal érintkezzék. Egy harmadik megtiltja, hogy a rendelettel kapcsolatos öszszejövetelre a szakszervezeten kívül álló munkavállalók is eljöjjenek. Igaz, hogy ezzel csak a szakszervezetnek használt, mert, akik addig nem voltak tagjai, ennek az intézkedésnek következtében beléptek a szakszervezetbe, hogy az értekezleten részt vehessenek. A keret-törvény további hiányosságait előttem szólott szocialista képviselőtársaim már vázolták. Nekem külön is hangsúlyoznom kell, hogy a tartalom megállapításánál hiányzik az ellenőrzés. A munkavállalók érdekképviselete aligha juthat szóhoz ebben a kérdésben. Nem tudjuk ellenőrizni azt, hogy olyan tiszta és kétértelműség nélkül való fogalmazása legyen ezeknek a rendeleteknek,, hogy az a bírót is kötelezze, hiszen a bírót nem az indokolás és nem a kísérő^ muzsika kötelezi, hanem az igazságszolgáltatás alapja az ő számára tisztán csak az, ami exprès s is verbis benne van a rendeletben. A bíró a sorsközösségről szóló legszebb mondat alapján sem ítélhet meg egy fillér követelést sem. Ha tehát ez a rendeleti szabályozás nem lesz világos, akkor a mi számunkra még annyit sem ér, mint amennyit a jelenlegi körülmények között esetleg ért. De még a tartalom megállapítása előtt is egészen világosan áll előttünk, hogy mi az, ami nincsen benne és mi az, ami az alapfelhatalmazás korlátozottsága folytán^ egyáltalában nem is kerülhet bele. így például a munülése 1937 június 30-án, szerdán. ka-nélküli segély, amely felmentené a munkavállaló tartaléksereget attól, hogy bérlenyomó, testvérgyilkos szerepet vállaljon, nincsen benne és nem is szándékoznak a munkanélküli segélyt megcsinálni. Nem abból az indokból, amit olyan hangosan hirdetnek, hogy a munka nélkül kapott juttatás demoralizálja az embert... (vitéz Várady László: Igen, ez így van!) Képviselő úr, én rengeteg embert ismerek ebben az országban, aki még soha hideg vízbe nem tette a kezét és aki mégis ingyen kapja más vére és verejtéke árát. Ha ez nem demoralizál, akkor hogyan mondhatja azt, hogy azt a munkást, aki önhibáján kívül kiesik a munkából, ez a néhány fillér demoralizálja. (Vitéz Várady László: Elfajul! Végeredményben minden állam visszafejlesztette!) Egyetlen állam sem fejlesztette vissza! (Propper Sándor: Ez az álláspont olcsó!) Ha a képviselő úr elolvasta volna a Munkaügyi Hivatal legutolsó jelentését, s abban az igazgató megállapítását a mucikanélküli segélyről, akkor ilyent nem állítana. Nem is azért nincsen nálunk munkanélküli segély, mert az demoralizálja a munkavállalót, hanem egyszerűen azért, mert a munkanélküli segély fizetése megköti a munkanélküli tartaléksereget, mint elsőrangú bérszabályozó tényezőt, megköti azt a lehetőséget, hogy a hátmögött, a kapu előtt álló munkanélküli tartaléksereg állandó fenyegetés legyen a munkában állók felé: ha te nem dolgozol annyiért, mint amenynyiért én akarom, akkor a tartaléksereget még olcsóbban fogom munkába állítani. Nincsen benne a javaslatban a nyugdíjkérdés rendezése sem. Nincsen benne az iparfelügyelet rendezése sem, hogy az iparfelügyelők felmentessenek azoktól az adminisztrációs munkáktól amelyek elveszik az idejüket attól, hogy valóban az iparfelügyelet kérdésével törődjenek. Nincsen benne a családi bérrendszer, a biztos munkahelynek és biztos keresetnek, mint elsőrangú esaládvédő tényezőnek a szabályozása. De kihagytak belőle kategóriákat^ is. A mezőgazdasági és egyéb munkáskategóriák mellett hadd említsem meg például a háztartási munkásnőket is. Tudom, hogy ezzel mosolyt fogok aratni, mert ki gondol arra, hogy a háztartási munkásnő munkabérét és munkaidejét rendezni lehetne? Pedig külföldön rendezték; tucatszám van példa arra, hogy igenis lehet rendezni, lehet erre nézve szabályokat felállítani, nem megoldhatatlan kérdés, hogy ez a formailag talán nem, de lényegileg törvényen kívül álló munkásnőréteg is megkaphassa a maga törvényes jogait. Ez a réteg szabad prédája minden idegbajos munkáltatónak; sem szabályozott munkaidejük, sem munkabérük nincs. Ha szembeállítom, hogy ez a törvényjavaslat milyen kérdésiek rendezésére ad felhatalmazást és milyen kérdéseket hagy egyáltalán figyelmen kívül, akkor már ez a szembeállítás önmagában is jelzi ennek a törvényjavaslatnak erejét és jelentőségét. Három főkérdést tárgyal a javaslat. A munkaidő tartama dolgában már az előttem szólók elmondták nagyrészt a mi megállapításainkat. Aminek benne kell lennie, az hiányzik a törvényjavaslatból és ezzel bizonytalanná teszi az egész törvény végrehajtását. A_ munkáltatói befolyás, a gazdasági erők kérdése az, hogy a munkáltató mennyit enged majd bele-