Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-238
72 Az országgyűlés képviselőházának 238. ülése 1937 június 25-én, pénteken. tétlen mezőgazdasági munkaberek megjavítását. Csak emberséget kérünk, semmi mást. Nem akarok hivatkozni arra, milyen leveleket Írogatnak haza a Németországba kiküldött mezőgazdasági munkásaink. Uraim, ha ezen nem segítünk, ebből csak katasztrófa lehet Ezt mondja Chorin és elfelejti, hogy a tőke mohósága, a kartel kinövései és a mezőgazdasági munkások hihetetlen helyzete izgatják a kedélyeket. Ezen a helyzeten sürgősen kell segíteni. (Gallasz Ágost Rudolf: A tények izgatnak!) Kívánom, hogy ezek a Chorin-féle megállapítások ne váljanak valóra. Amikor mi ezeket sürgetjük, Fabinyi igen t pénzügyminiszter úr azt mondja mérlegkimunkálási javaslatomra, hogy ez az adózási rendszer, amelyet most ő követ, törvényes s neki nincsen törvényes módja arra, hogy ezen segítsen. Megállapítom tehát, hogy óriási jövedelmek maradnak állandóan megadózatlanul és ezt főleg a múltra vonatkozólag mondom. Honnan vesznek erre fedezetet? Onnan vesznek, ahol a jövedelem könyvelésileg éppen megfogható. A 24 milliót elsősorban éppen a magánalkalmazottak kereseti adójából, a horribilis köztisztviselői adókból és mindazokból a tisztes vagyonokból, amelyek nem bujkálnak, amelyeket állandóan fel lehet találni. Ezek tehát becsülettel adóznak. A miniszter úr megállapítja, hogy a patronizáió vállalatoknak, a bankoknak adnak egyes _ gyárak óriási kamatokat, amikor tehát a miniszter úr ezt tudja és nem segít ezen. akkor tisztelettel kérdem: miért szólalunk fel mi itt egyáltalában? Hiszen tudott dolgokat, ismert hibákat illetékes helyen nem javítanak ki, egyszerűen megállapítván, hogy ezek törvényes keretek között nyomorítják az ország szegény rétegeit. Ez a Chorin-féle megállapítás. Most itt van Teleszky János, — 'szintén nagy pénzügyi kapacitás — aki most sürgeti a hadikölcsönjegyzők kárpótlását. (Meskó Rudolf: Ez igaz! — Mozgás.) Ezt annak idején kellett volna megcsinálni. Megállapítja azt is, hogy a pénz belső vásárló erejének alkalmazkodnia kell a külföldi pengő értékléséhez, tehát ezek az igen t. urak, miután már fejük felett ég a ház : miután már ennek a parlamentnek minden oldalán kinyílt a szemünk, amikor már követeljük a való mérlegmunkálatokat, követeljük a helyes adózást, akkor ők is jönnek mármosl azzal, hogy tessék a való pengőértékelésre visszatérni. Én csak azt sajnálom, hogy ezefc az urak, akik annak idején mindé kérdéseknek nagy művészei voltak, miért nem ébredtek már fel akkor is. Végezetül itt van Fellner igen t. képviselő, társam esete. Én nem hivatkozom az ő sajtóperében többre, mint arra, hogy amikor Balatonfüreden megállapítják, hogy: »Fellner Pál ée társai illegitim módon milliókat vágnak zsebre, a szeszkartel évente milliókat keres a magyar gazda bőrén«, akkor legalábbis különösnek tartom azt, hogy ugyanez az érdekelt úr azt mondja, hogy majd a Tábla meg fogja változtatni ezt az ítéletet, amikor ezt már megállapították szavahihető tanuk vallomása alapján. (Malasits Géza: Ö már előre tudja!) Legalább is a törvényhozónak állandóan a legeslegnagyobb tisztelettel kell a bíróságról nyilatkoznia. Ez a harmadik számú külön álláspont, amely egymással szöges ellentétben van. A profit terén bizonyára találkoznak. Akkor jön a sajtó. Ügy látszik, a szövetkezeteknek van egy hivatalos lapja, a Bosta. (Andaházi-Kasnya Béla: Micsoda szemét lap az!) Tisztelettel kérdem, hogy micsoda újságokra adnak engedélyt (Malasits Géza: Mi az, hogy engedélyt? Pénzt is adnak a lapkiadáshoz!) olyan uj ságra, amelyikben az első lapon arra hivatkozik, azzal dicsekszik valaki, hogy Wünscher "árral állandóan utazza az országot, és velem kapcsolatban az én előző foglalkozásomat — magántisztviselő voltam — a leggyalázatosabb szavakkal illeti. (Andaházi-Kasnya Béla: Én nem merném leírni!) A Hangyának is magántisztviselők az alkalmazottai, ha tehát a Hangyának a hivatalos lapjában jelennek meg ezek, akkor kérdezem, vájjon szolgálja-e ezt a békés atmoszférát, amely valamennyiünkneK annyira hőn óhajtott vágya? (Andaházi-Kasnya Béla: A Hangya ne foglalkozzék szennylap-kiadással!) Az ilyen lapokat és azokat, akik ilyen lapokat finanszíroznak, valóban pellengérre kellene állítani. Én Wünscher finom úri egyéniségétől távollevőnek tartom azt, hogy ő irányította volna ezeket a gyalázatos dolgokat, (Andaházi-Kasnya Béla: Akkor az ilyen hitványokkal ne álljon szóba!) amelyek az ilyen szemét újságban megjelennek. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. (Malasits Géza! Hulladék! -— Derültség.) Czirják Antal: T. Ház! Amíg ez az újság nem rektifikál, amíg az ország legkonstruktívabb pártjáról és annak tagjairól úgy ír, mint itt akárhányunkról is nyilatkozik, addig semilyen súlyos megállapítás nem elég jellemzésére. íme tehát, az ötödik egymással szembenálló álláspont. Vagy talán a nyilasmozgalomnak a hivatalos lapja? Nem, t. Ház, ezeket a mozgalmakat nekünk le kell szerelnünk azzal, hogy valóban szeretettel összefogunk, mert a szélsőbalnak, a baloldalnak, vagy akármelyik pártnak olyan árnyalata, amely azt mondja, — amint mondta az egyik legutolsó gyűlésén — hogy »itt a mi időnk« ós hogy »kollégák vagy polgártársak fel a gátra«, mondom, az ilyen nem a mai napokra való. Minden problémát csak szeretettel tudunk megoldani. Én ezt a most említett felhívást szeretném ugyanoda juttatni, ahová valónak én éreztem: a komikumnak az országába. Én sohasem hallottam mást, csak a szeretettől egészen meleg beszédeket példának okáért Kéthly Anna igen t. képviselőtársunktól, (Zaj a baloldalon.) de ha ugyanakkor egy másik képviselőtársam azt mondja az utazóknak, hogy fel a gátra, akkor én csak azt mondom, hogy ez nem is annyira uszítás volt, mint inkább komikum. Méltóztassanak az utazókat a gáton elképzelni. (Derültség.) Ha az rendes utazó, akkor először is megkérdezi, ugyebár, hogy mit lehet ott keresni és hol lehet ott dekkolni. (Élénk derültség.) Én szeretném, ha nem ezek a kiszólások lennének a vezérszólam, amelyek a gyűlésen ott nagy tetszéssel találkoztak, hanem a valódi, a szociális szeretet, egy olyan törvényjavaslat tárgyalásánál és megbeszélésénél, amely szeretetet kétségtelenül ki kell olvasnunk — a legnagyobb rosszakarat mellett is — ebből a törvényjavaslatból.
