Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Az országgyűlés képviselőházának 23 valamilyen rendszerbe, a szellemi munka el­lenben egyéni, azt nem lehet ennyire skatu­lyázni, ennyire uniformizálni. Elismerem, hogy kellenek szabályok a szellemi munkák tekintetében is, de azoknak elasztikusai)bak­nak, tágabbkör űeknek, változékonyabbaknak kell lenniök, mint a testi munkára vonatkozó szabályoknak. Ez a javaslat is szabályozhatta volna tehát külön a testi munkát, külön a szel­lemi munkát, ezeknek a viszonyait, azonban — ismétlem — külön, ás mindegyik munka ter­mészetének megfelelően. De azt mondani, hogy akár testi munka, akár szellemi munka, ez mehetett abban a korszakban és abban az idő­ben, amikor a testi munkások szakszervezetei mellett megalakultak a fejmunkások szakszer­vezetei, de egy nemzeti demokratikus irányzat­ban, amelyet én szeretnék érvényesülve látni, soha nem fogadhatom el. A másik elvi álláspontom, amely miatt ezt a javaslatot isemmi szín alatt nem fogad­hatom el, az a rendelkezés, amely a 2. § első pontjában foglaltatik, amely kiveszi a törvény hatálya alól a mezőgazdasági munkásságot és a mezőgazdasággal kapcsolatos minden alkal­mazottat. A miniszter úr tegnap azt mondta, hogy nem lehet őket ide ebben a törvényjavaslatba bevonni, az indokolás pedig azt mondja, (Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: Dehogy! Nem minden vonatkozásban!) hogy a mező­gazdasági munkaviszonyok nagyon különbö­zők és nagyon különlegesek. Ha összehasonlít­juk^ például az ^ ügyvédjelöltek munkakörét a kötő-szövőmunkások munkakörével és viszo­nyaival, akkor látjuk, hogy nagy különbség van köztük, és ez a kettő mégis belefér ebbe a javaslatba. Viszont, ha összehasonlítjuk pél­dául egy mezőgazdasági szeszgyári gépész viszonyait^ egy ipari szeszgyári gépész viszo­nyaival, látjuk, hogy semmi különbség nincs a kettő között, és az még sincs benne a javas­latban. Nem lehet tehát azt mondani, hogy olyan különbözők a mezőgazdasági viszonyok, hogy azokat ne lehetne ebbe a törvényjavaslatba belevonni, annál kevésbbé, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak 3. Vában van egy olyan in­tézkedés, amely azt mondja, hogy a különleges munkaviszonyokhoz és munkahelyzetekhez ké­pest megfelelő szabályozásokat lehet létesíteni. tehát a mezőgazdasági alkalmazottak különle. ges viszonyaira ennek a törvényjavaslatnak alapján éppen úgy lehetett volna különleges szabályokat létrehozni, mint ahogyan külön szabályokat kell hozni az ügyvédjelöltekre, az újságírókra, a kőművesmunkásokra vagy a többiekre nézve. A magyar föld, a magyar nemzet tragédiá­jának látom, hogy ebből a törvényjavaslatból a mezőgazdasági alkalmazottak kimaradtak. Itt állandóan hangoztatjuk, hogy agrárország va­gyunk, agrártermelésünk az ország alapja. Ennek logikus következménye az volna, hogy az agrárdolgozók érdekében alkossuk meg eze­ket a jogszabályokat. A kormány ellenben a törvényjavaslatban nem így gondolkodik, ha­nem azt mondja, hogy agrárország vagyunk, tehát nem csinálom meg a mezőgazdasági mun­kásokra nézve ezt a szabályozást, kiveszem őket ez alól a szabályozás alól. Ennek az országgyűlésnek tartama alatt nemcsak én, hanem igen sok t, képviselőtársam is a legsötétebb színekkel ecsetelte már azt a helyzetet, amelyben a mezőgazdasági alkalma­'. ülése 1987 június 25-én, pénteken. 53 zottak vannak. Nem akarom recitálni ezeket a dolgokat, nem akarok hangulatot kelteni, de rá kell mutatnom arra, hogy amikor a mező­gazdasági cseléd hajnali két órától este tíz óráig, pirkadástól-szürkületig, látástól-vakulá­sig egyhuzamban tizenhat órát dolgozik mun­kabér- és időszabályozás, valamint szabadság nélkül, ez óriási ellentét másik munkástársával szemben, aki nyolc órát dolgozik az állványon ós munkabér-, szabadság- és munkaidővédelem­ben részesül. Ilyen szélsőségeket azonos társa­dalmi osztályok között nem lehet fenntartani, mert ez felborulásra fog vezetni. Nem tudom megérteni, hogy Tóth János, aki Röszegepis­koiton vagy bármely községben mezőgazdasági munkás, ott semmiféle jogvédelemben nem ré­szesül sem idő, sem munkabér, sem szabadság tekintetében. (Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter: Munkabérét megállapítják hivatalo­san!) De hogyan állapítják megt 3500 község közül 800 községre nézve állapítottak meg olyan munkabért, amely 1 pengő 20 fillért, 1 pengő 30 fillért tesz ki. Ennyi az a kereset, amely szá­mukra biztosítva van. Itt volna ebben a törvényjavaslatban az alkalom arra, hogy kötelező rendelkezés tör­ténjék arra vonatkozóan, hogy nemcsak foko­zatosan, majd évtizedek multán, mire öreg zsi­dók leszünk, állapítsuk meg az összes községek­ben (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Te öreg zsidó leszel 1 — Derültség.) az összes mun­kások ^munkabérét, hanem törvény alapján ágy, mint az ipari foglalkozásúaké! Szüksé­ges volna, hogy a kormánynak törvény alap­ján meg legyen a joga arra, hogy kötelezően elrendelje ezeknek a munkabéreknek megálla­pítását. Ha ez a Tóth János, aki ma 16 órát dolgozik, holnap felül a vonatra, bemegy Nyíregyházára és odaáll az állványra, akkor már 8 órás munkaidőben és minimális mun­kabérben részesül. Teljesen lehetetlen dolog ilyen különbséget fenntartani ugyanazok kö­zött a társadalmi rétegek közöitt, oiert Tóth János Reszegepiskolton is ugyanaz a dolgozó magyar és ugyanaz a munkás, mint amikor Nyíregyházán dolgozik. Ezek az óriási ellenté­tek tehát csak szakadásra és esetleg a politi­kai szélsőségek kitermelésére vezetnek. Ilyen körülmények között hiába mondjuk azt, hogy vissza a faluba, hiába akarjuk azt mojidani, hogy a nemzetnek a gerince a mezőgazdasági munkás, és hiába akarjuk megakadályozni a városokba való özönlést, a vidékről szöknek aa emberek, mert nines életlehetőségük, és ha még volna is életlehetőségük, azt sem „bizto­sítja részükre semmi néven nevezendő tör­vény. T. Képviselőház! Méltóztassanak emlékezni arra, hogy ezelőtt 10 vagy 12 esztendővel el­hangzott az az állítás, hogy a paraszt nem érett a titkos választójogra. Az elmúlt 10—12 esztendő alatt azi egész politikai életet ez, a gondolat irányította, ebből keletkezett az úr­gyűlölet, és ebből fejlődtek ki az országban azok a különféle irányzatok is, amelyeket so­kan nem szívesen látnak. Most ugyanaz tör­ténik itt, most ugyanazt mondja ez a tör­vényjavaslat, hogy a paraszt nem érett meg a maga munkaviszonyának a jogi szabályozá­sára, mert a javaslat kiveszi őt egy általános rendelkezés alól, amely az egész országban minden munkaviszonyra vonatkozik, kizáró­lag pont csak azt a mezőgazdasági alkalma­zottat veszi ki a javaslat ez alól a rendelkezés alól. Méltóztassanak megjegyezni, hogy ennek a kivételnek, ennelc az eljárásnak ugyanaz a 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom