Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

458 Az országgyűlés képviselőházának 253, még egyes képviselő urak bizonyos méltányosságot. Itt meg kell említenem, hogy a hadifogságban töltött idő általánosságban a hadiszolgálati időbe teljes egészében beszámít, a tűzharcos-minősültségnél pedig nem hátrány, mert ina az illető hadifogságba jutása előtt még a Károly-csapatkeresztre való igényjogosultságát nem szerezte meg, visszajutása után pedig erre már alkalma nem volt, a Károlycsapatkeresztet odaítéljük. (Helyeslés.) Ugyanígy van ez a sebesülteknél is ha a három hónapi arevonalszolgálat betöltése előtt sebesültek meg és erre a szolgálatra alkalmatlanná váltak. Ez vonatkozik — a tűzharcosokra vonatkozó azonos feltételek keretében — az orvosokra is. Sok szó esett a hadigondozottakról és ezt egyik legfontosabb kérdésünknek tartom ezeknek a részletkérdéseknek sorában. Itt különböztetést kell tennünk a között, hogy mit nyújt a törvény és hogy a törvényt hogyan hajtjuk végre. Mindkét vonatkozásban már ismételten nyilatkoztam. A törvény hiányossága az, hogy a harmadik járadékosztálynál és a hadiözvegyeknél a járadék jóval a világviszonylat alatt van, a negyedik járadékosztálynál pedig— amint ezt éppen a t. Házban már magam is voltam bátor így kifejezni —csak jelképes, bár meg kell jegyeznem, hogy a törvény szavai szerint ez az utóbbi, — tehát a negyedik járadékosztályba tartozó — »eredeti munkakörét f nehezítetten» ugyan, de el tudja látni.« Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert nem lehet külföldi viszonylatban egyszerűen a járadékot összehasonlítani, anélkül, hogy a járadékosztályokra vonatkozó törvényes megállapítást ismernők. A negyedik járadékosztályba tartozó, tehát — ismétlem .—- osak jelképes segítségben^ részesül, éppen azért, mert eredeti munkakörét nehezítetten, de lényegében el tudja látni. A végrehajtás során két irányban igyekeztem a lefolyt évben segíteni. A segítés egyik része az volt, hogy szigorúan rászorítottam az erre hivatott szerveket a hadigondozottat ügyeinek gyors és méltányos elintézésére, a hadigondozott minősültség változó odaítélésénél pedig a törvény keretén belül az emberiességet állítottam előtérbe. (Helyeslés.) A segítés másik része az volt, hogy a keletkezett megtakarításokat egészükben, a múlt költségvetési évben 400.000 pengő értékben, a legjobban rászorultak között, tehát éppen az itt említett járadékosztályba tartozó hadiözvegyek és hadiárvák között pénz-, szerszám- és ruhasegély alakjában osztottam szét. Itt teszem szóvá, hogy a hadiözvegyefc végkielégítésének járadékká való átváltoztatását nem tudtam elérni, mert ez a hasonló igények egész tömegét támasztaná fel. Ami pedig a hadiözvegyi járulék és a legkisebb havi jövedelem közötti Összefüggést illeti, egy méltányosabb szabályozást ugyan folyamatba tettem, de az eddig még eredményre nem vezetett. Teljesen téves beállítás volna tehát egyes kiragadott esetekkel a törvény vagy a végrehajtás hiányosságát akarni igazolni, vagy bebizonyítani, különösen akkor, ha ezek az egyes megállapítások a tényállásban is tévesek, mint amilyen eset volt az egyik a Ház előtt nagyon élénk színekben vázolt eset, amelyről , megállapítottam, hogy az illetőnek — a megtévesztések egész sorát elkövetve — a hadirokkantsághoz semmi köze sincs. Az errevonatkozó iratokba az érdekelt képviselő úrnak teljes betekintést fogok nyújtani. A másik ügyet ülése 1937 november 16-án, kedden. pedig teljesen a törvény alapján intézzük el s még meg fogom látni, hogy egyéni körülményeket méltányolva, módom van-e segíteni. Ilyen egyes felhozott esetekel szemben a helyzet általában az, hogy a törvény végrehajtásánál a legmesszebbmenő belátással kezelünk minden ügyet. A törvényhozók nem kívánhatják tőlem, hogy törvényt szegjek meg és nem kívánhatják, hogy az igény jogosultaik rovására nem igényjogosultakat részesítsek előnyben. (Úgy van! Ügy van!) Különben is a leghivatottabb elismerést az elmúlt év során nemcsak a Hadirokkantak Nemzeti Szövetségétől és a különböző pártállású egyes képviselő uraktól, de maguktól a hadigondozottaktól közvetlenül is Ikaptam. Ma — a pénzügyminiszter úrral még a jelenlegi vita alatt is folytatott tárgyalásaim ellenére — ezen a kereten túlmenni nem tudok. A jövőben azonban, a folyó költségvetési évtől kezdve, úgy, amint a képviselő urak azt kívánták, a jelenlegi hitelkeretet rögzítjük. (Helyeslés.) Az így keletkező megtakarítást egyelőre a legjobban rászorult csoportok segélyezésére fordítjuk s ha ez az összeg a megfelelő magasságot eléri, a hadiözvegyek, hadiárvák és a legalsó járadék osztályok járadékának emelésére fogjuk felhasználni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig további tárgyalásaim során a pénzügyi előfeltételek meglesznek, ugyanezeken a törvény novelláris változtatásával fogunk segíteni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A vitézségi érempótdíjak folyósításának kiterjesztésével magam már a folyó évi költségvetés tárgyalásánál foglalkoztam. Ebben az esetben is világos azonban, hogy a háborúba indult nagyhatalom helyett most egy kis államinak: kell kötélezeittiséigeket teljesítenie, már pedig ma még 90.000 igény jogosult van ezein a téren s ha csak havi 3—4 pengős pótdíjait adnánk, -— amit azután utólag mint keveset volnánk kénytelenek megállapítani — ez akkor is évi 3 *5—4 imiliió pengő többkiadást jelentene. Ezzel - szemben ki kell emelnem, hogy a vitézségi éremtulajdonosolkniaik a legtöbb intézkedés külön helyet 'biztosít a különféle kedvezményekben. Szóba került a ihadikölcsíönk öt vények ügye. A hadik öles önkot vények méltányos felszámolása, mint részletkérdés, a tűzharcosoknál nem oldható meg. Ez az általános pénzügyi politikánk keretébe tartozik és így — bár behatóan foglalkoztunk a tűzharcos hadikölcs Ön jegyzők hadik öles önéinek átértékelésével, az adóba való beszámításával vagy a hadikölesönsegély kiterjesztésével — arra ma nem tudnánk pénzügyi fedezetet találni ennek az egy csoportnak -a keretén belül. De a tűzharcosok érdiekéit ebben aiz irányban, ha arra alkalom fog nyílni, nagyon határozottan fogom képviselni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Horváth Zoltán: Minél előbb!) Az Oti. és Mabi. öregségi és rokkantsági biztosítás kérdésében a ^törvényjavaslat 11. §-át azért nem tudóim kiterjeszteni, mert ezek az intézmények 1929. után kezdték meg ebben a formában a működésüket, tehát a jogi alap hiányzik hozzá. Az utólagos átszámolás különben iís a végrehajtás bain alig leküzdhető nehézségekkel járna. Ezzel szemben a mezőgazdasági öregségi biztosítás küszöbönálló rendezésénél különös gondom leszi arra, hogy a tűzharcosok korhatárát illetőleg elhangzott kívánságokiait ßs a többi kívánságokat méltányos alapon érvényesítsem. (Helyeslés a jobboldalon.)