Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

Az országgyűlés képviselőházának 253. Két látszólag lényegtelen, szerintem azon­ban lényegbevágó kérdés volt még a vita so­rán, amivel foglalkoizinunk kell. Az egyik atűz.­hiaircosok (kórházi kedvezménye, a másik pedig a tűzharcois-otthoínok kérdése. A kórházi kedvez­ményt kiterjeszti egy folyó évi 'belügyminisz­teri rendelet, amely az ápolási és .szállítási költségeket átalány terhére számolja el, abban az esetben, ha a fizetésre kötelezett legfeljebb ezer pengő értékű -ingatlan tulajdonosa és ke­resete a napszámot nem haladja meg. Ennek további kiterjesztését javasoltam, de ez vég­eredményében ismét az államra háramlott volna vissza, így egyelőre javaslatomra a mi~ ndszitertanáes 50.000 pengő póthitelt szavazott meg azért, hogy a tűzharcosokat ebből előny­ben tudjuk részesíteni. A katonai kórházi ápolás gondolatát költ­ségvetési sízempomitból vizsgálat tárgyává fo­gom tenni. Lényegében azonban úgy ezt a kér­dést, az általános kórházi kezelés kérdéséti, mint a f tűzharcos-otthonok létesítésének kérdé;­siôt az jérdekképviseleteken keresztül önsegély e­zés útján és a társadalom széleskörű bevonásá­val vélem maid megoldani. A vasúti kedvezmények kérdését illetőleg az eddigi kedvezménynek a törvényjavaslat­ban foglalt kiterjesztését úgy kell értelmezni, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr évente bizonyos számú egy utazásra jogosító szabad­jegyet bocsát rendelkezésre, amelyeiket konkréi intézkedéssel eleve méltányosan és könnyen hozzáférhetővé teszünk, a kérdés további mél­tányos rendezését pedig folyamatba tettük. Az aranyvitézségi érmesek számára viszont a ke­reskedelemügyi miniszter úr megadta a féláru jegyek váltására való jogosultságot, ezenkívül évente két —- egy-egy utazásra jogosító — sza­badjegyet biztosít. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a legkülönbözőbb oldalról. így legutóbb a bizott­sági tárgyalás és a parlament vitájának során is felbukkant mint fedezeti lehetőség a hadi­váltság és a hadmentességi adó kérdése. Itt utalnom kell arra, hogy a hadiváltságot, mint egyszerű adót, az 1921, évi XIII. te. bevezette, de a végrehajtási utasításban annyi módosítá­son ment keresztül, hogy végül is bonyolult­sága miatt végrehajthatatlanná vált ez az in­tézkedés. Ettől függetlenül 1924-ben hivatali elődöm a hadmentességi adót kívánta behozni, illetékes oldalról azonban a végrehajtás körül­ményessége miatt ehhez hozzájárulást kapni nem lehetett. Tulajdonképpen ezt kívánta pó­tolni a rokkantellátási adóról szóló 1925. évi XLVIII. te. A hadmentességi adó kérdésével az előkészítés alatt álló új véderőtörvény so­rán fogunk foglalkozni. A tűzharcos egyenruha szerény kérdése nem tartozik a törvényjavaslatba, hanem a törvény alapján majd elkészülő alapszabá­lyokba. Nem is térnék ki erre, ha a vita során ez a kérdés nem tért volna egy kissé a politika mezejére. Tisztázzuk tehát a fogalmakat. (Hall­juk! Halljuk!) Tényleges állományú katonának sem egyenruhában, sem polgári ruhában a po­litika megnyilvánulásaiban semmiféle módon résztvennie nem lehet. (Helyeslés és taps a bal­oldalon.) A magam részéről semmi kétséget senkivel szemben nem hagytam eziránt. Ennek eddig nagyon határozottan érvényt szereztem és fogok is feltétlenül szerezni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ezt az álláspontot érvénye­sítem akkor is, ha csak a politika látszatát is keltené fel valamely cselekedet. (Helyeslés.) De éppen ezért innen is vissza kell utasítanom ülése 1937 november 16-án, kedden. 459 azt a vádat, amelyet egy tényleges tiszttel szemben az egyik napilap felszínre vetett és amely beigazolást ebben az értelemben nem nyert, mert a legszigorúbb vizsgálat lefolyta­tása után kétségtelenül megállapítottuk, hogy a vád alaptalan. Megállapítottuk, hogy egy csendőrtiszt korábbi szolgálati tevékenysége közben jutott abba a helyzetbe, hogy politikai hátterű ügyben bizonyos megállapításokat volt kénytelen eszközölni, ott azonban egyéni poli­tizálásról szó nem volt. A jövőben a magam ré­széről még az ilyen lehetőségnek is okvetlenül elejét fogom venni, (Helyeslés a baloldalon.) annyival is inkább, mert különben minden ilyen közlemény csak arra jó, hogy feleslege­sen izgassa a közvéleményt, ami a mai amúgy is érzékeny hangulatban nemcsak nem kívána­tos, hanem 'egyenesen ártalmas is. A nyugállományú és szolgálatonkívüli yi­szonybeli egyéneket, elsősorban tiszteket^ ^ál­lampolgári jogaik és ikötlességeik teljesítésé­iben a gyakorlatban semmikép nem korlátozom, kivéve, hogy azt egyenruhában nem tehetik és feltéve, hogy magatartásuk a tiszti állásról alkotott fogalommal nem jut, összeütközésbe. (Rassay Károly: Az alkotmányra letett eskü­vel!) E felett féltő gonddal őrködöm siha va­laki ez ellen vét és ez tudomásomra jut, ak­kor ezt meg fogom torolni. Ebben a gondolat­menetben cselekedett — nagyon helyesen — az a nyugállományú tiszt, aki egy vidéki egye­sülés elnökségéről lemondott azért, mert egy alkalommal az egyesület működésének^ módját nem tartotta elnöki tisztségével és a tűzharcos eszmével összeegyeztethetőnek. (Csoór Lajos: Itt volt a politika!) Végül a tűzharcos egyenruhánál okvetlenül megóvni kívánom annak a mindennapi poli­tika fölé emelkedő honvédelmi jellegét, vi­szont semmi kifogásom sincs természetesen az ellen,, ha az egyenruhát ünnepélyes alkal­makkor hordják. (Helyeslés.) Ez azonban az érdekképviselet alapszabályaiba és nem a törvénybe tartozik. (Helyeslés.) A jelentős és a törvényjavaslattal szoro­sabb kapcsolatba hozható kérdések után a rész­letesebb és a távolabbeső kívánságokkal ma nem foglalkozom, bár azok között ^több hatá­rozottan életrevaló és -méltánylást érdemlő kí­vánságot láttam, amit feltétlenül érdemes a gyakorlatban érvényesíteni. T. Ház' Most még arról kell szólnom, hogy ígérgetések helyet a jövőben milyen úton vélem a tűzharcosok ügyét előbbre vinni. (Hall­juk! Halljuk!) Az első és legszilárdabb út a törvény és annak végrehajtása-^ (Helyeslés.) Itt megismét­lem azt. amit egy évvel ezelőtt egy. a hadi­gondozási törvénnyel kapcsolatos interpellá­cióra adott válaszomban voltam bátor mon­dani, hogy nem 1 a törvény betűjében, hanem a végrehajtás szellemében van a törvény ereje. (Zaj és mozgás balfelöl. — Halljuk! Halljuk!) Ebből a célból már a honvédelmi minisztériu­mot úgy szervezem meg, hogy a hadviseltek ügyeit a központban egy kézben egyesítsem. (Cziriák Antal: Nagyon helyes!) Lefelé a le­hető legegyszerűbb úton. elsősorban a katonai, azután a polgári közigazgatás felhasználásá­val, valamint a gazdasági és ipar felügyelők bevonásával érvényesítem a honvédelmi mi­niszter irányító és felügyeleti jogát. (Helyes­lés.) Remélem, hogy ebben megértésre fogok találni. Ahol netalán nem találnék erre, ott meg fogom értetni magamat. (Helyeslés és 68*

Next

/
Oldalképek
Tartalom