Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1937 november 16-án, kedden. 455 vény és 8 kormányrendelet tanúskodik arról, hogy hadviselet jeinkről közben sem feledkeztünk meg. Ha ez meg is könnyíti az örökség felszámolását, világos, hogy ennél nem állhatunk meg. A feladat hálátlan voltát pedig azért éreztem elviselhetőnek, mert tűzharcosainkért minden áldozatot érdemes vállalni és a javaslat őszintén beismert hiányai mellett is számítottam a magyar törvényhozásnak arra a megértésére, amelyet honvédelmi kérdésekben eddig minden oldalon megnyilvánulni láttamA törvényjavaslatnak erkölcsi' és anyagi vonatkozásai vannak. Felesleges mondanom, hogy a súly az erkölcsieken van. Nem olcsó mentség gyanánt, mert anyagiakat adni nehezebb, hanem mert a mai elanyagiasodott, mindenben anyagi ellenértéket kívánó különféle eszmeáramlatok között vergődő világban a ma gyár tűzharcos-eszme olyan erkölcsi tőke számunkra, amit okvetlenül át kell mentenünk, mint nemzeti értéket a jövőbe, (ügy van! TJgy van!) A magyar tűzharcos anyagi előnyök reménye nélkül indult még az egyenlőtlen küzdelembe is és a neki adott elismerésnek és megbecsülésnek nemcsak a múltba visszatekintő, de a jövőbemutató, buzdító erkölcsi példának kell lenni a mai magyar ifjúság számára is. Csak így vehetjük biztosra azt, hogy ha kell, a nemzet fiatalja és öregje egyformán legény lesz a gáton, A törvényjavaslat anyagi vonatkozásai nem jelentenek tehát sem alamizsnát, sem anyagi ellenszolgáltatást ; a tűzharcos eszméért. Ezért ezt a felszólalások alapján is már a törvényjavaslat címének megváltoztatásával is kifejezésre fogom hozni. (Helyeslés.) Az igazi magyar tűzharcos ezt az ellenszolgáltatást sem a múltban nem követelte, sem a jelenben nem követeli. Ez a felfogásom sem akar könnyű mentség lenni a törvényjavaslat hiányai ért Viszont azonban be kell látnunk, hogy ma jobban, mint bármikor igyekeznünk kell ebbe a törvényjavaslatba, az előzőek kiegészítéseképpen, belevinni annyi megsegítést szociális vonatkozásban, elsősorban a honvédelem tömegeit alkotó kisemberek felé, amenynyit lehet. Meggyőződlésem, hogy csak egészséges szociális berendezésű társadalmon épülhet fel egészséges honvédelem, (Élénk helyeslést és taps a jobb- és a baloldalon.) Az anyagi vonatkozású részek ezenkívül csak azt a célt szolgálják, hogy enyhítsenek azokon az anyagi természetű hátrányokon, amelyeket a tűzharcosok tagadhatatlanul elszenvedtek. Mi szabott ennek határt 1 ? Előre kell bocsátanom, hogy a képviselő urak egy része itt olyan messzemenő pénzügyi fejtegetésekbe bocsátkozott, amelyek túlfeszítik a törvényjavaslat keretét és a költségvetés ál ta lános vitájába tartoznak. így erre, ebben a vo natkozásban nem vagyok hivatva kitérni, de ugyanezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy a törvényjavaslat minden anyagi vonal kozású intézkedéséért egyedül én viselem a felelősséget. Ami az anyagi megsegítésnek, elsősorban is természetes határt szabott, az az államháztartás teljesítőképessége volt. Nemcsak azért, mert éppen szociális vonatkozásban nagy és sokoldalú feladatok teljesítése előtt áll az államháztartás, nemcsak abból a szempontból, hogy ma mit teljesíthetünk, hanem sokkal inkább azért, mert ez a kötelezettség a jövőre folytatólagosan vállalt kötelezettség, araiért akkor is helyt kell állanunk, ha helyzetünk rosszabbodik. A kihalás sajnálatos ténye ezen sokáig — és kívánjuk derék tűzharcosainknak, hogy igen sokáig — nem fog változtatni. Határt szabott az anyagi gondoskodásnak az is, hogy lia a múltból a jövőbe pillantunk, a mai magyar fiatalságra is meleg szívvel kell gondolnunk és annak számára is helyet kell biztosítanunk a mai társadalomban, úgy, amint azt a honvédelem keretében ismételten megtenni igyekeztünk. Munkaalkalom teremtése és munkáranevelés a honvédelem érdeke is. Az idősebb tűzharcosok és a mai fiatalság támogatását tehát összhangba kell hozni. Az ifjúságnak azonban nem szabad elfelejtenie, hogy a tűzharcosok a megpróbáltatás hosszú és nehéz éveiben már bőségesen bebizonyítot ták érdemességüket, amiért nekik a mai magyar ifjúság részéről megbecsülés, tisztelet és megértés jár, (Élénk helyeslés.) mert nélkülük ma még odáig se jutottak Volna el, artiol vannak. Végül semmiféle anyagi vonatkozású kérdésnél nem szabad megfeledkezni arról,^ hogy a mai európai helyzetben, amelyet mérvadó diplomaták vagy államférfiak jóformán hetenként súlyosnak és vészterhesnek mondanak, nekünk nemcsak a múlttal szemben kell kötelezettségeinknek eleget tennünk, hanem súlyos felelősség terheli az egész törvényhozást az egész nemzettel szemben, hogy elemi önvédelmünkről idejekorán gondoskodjunk. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezt nem tennők, akkor ma előnyt juttatva széles rétegeknek, holnap nem lesz azt mivel megvédeni. Ezeken a határokon belül kellett módot találunk a tűzharcosok érdemeinek anyagi vonatkozású elismerésére. Mindenképpen elkerülni igyekeztem azonban azt, hogy a törvényjavaslatban az érdemeket aprópénzre váltsam, mert ez a magyar tűzharcos eszmével, az önzetlen kötél ességtel jesítéssel összef érhetlennek tartottam. (Helyeslés.) El akartam azonban kerülni azt is, hogy szerteágazó, osak hosszadalmas úton és kétséges eredménnyel elérhető kívánságok még jobban elodázzák a törvényjavaslat létrejöttét. Ezért foglaltam el à különböző jogos kívánságokkal és módosításokkal szemben azt az álláspontot, hogy a részletkérdéseket a végrehajtási utasításban, kormányrendeletekkel és miniszteri ^rendeletekkel intézzük majd el, (Helyeslés a közepén.) aminek gyakorlati lehetőségét máris látom eddigi tárgyalásaim során- Éppen így el akartam kerülni még a látszatát is annak, mintha a tűzharcosok egyes csoportjait vagy azok_ különböző társadalmi rétegeit a törvényjavaslat egymás rovására előnyben részesítené. T. Ház! Itt térek át egyes kívánságok vagy igények tárgyalására, mégpedig azokra, amelyek a törvényjavaslattal közvetlen összefüggésben vannak és a vita során általános érdekűnek bizonyultak. Ha egyes részletkérdésekre nem térek ki összefoglalásom során^ ez nem jelenti azt, mintha azokkal éppenúgy nem foglalkoztam volna, ezeket azonban nem tartom általános érdekűeknek. vagy lényegbevágóaknak. Alig szükséges hangsúlyoznom, hogy mint honvédelmi miniszternek ez érdekek képviseleténél elsősorban a hadsereg zömét alkotó falusi lakosságra kell gondolnom. (Elénk helyeslés és taps.) Tájékozatlanság vagy mulasztás volna azonban megfeledkeznem arról, hogy 1 már az egyik legelső és tulajdonképpen min-
