Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

áá8 Àz országgyűlés képviselőházának 2b hogy csináljunk frontharcos-törvényt, (Farkas István: Volt annakidején pénz elég!) akikor megelégedtek, volna egy erkölcsi' elismeréssel. Ma már azonban, — méltóztassanak megbocsátani, én is azt mondom —, joga van a tűzharcos-tábor tagjainak azt mondani, hogy: »En, aki ott szenvedtem, ott véreztem, s azután hazajöttem, jóformán még csak erkölcsi elismerést sem kaptam sóik esztendőn keresztül«. De nem kaptak a hadirokkantak, az özvegyek és az árvák sem semmit,, vagy amit kaptak, az is a semmivel volt .egyenlő. (Egy hang a baloldalon: Alamizsnát!) Valami kis alamizsnafélét kaptak. Még hadikölesönüket sem fizették vissza azoknak, akik nagyon sokszor mindenüket, az utolsó garasukat, minden vagyonukat odaadták a háború oltárára — nem a haza oltárára, ezt ismét kijelentem, mert tagadom, hogy ez a háború a magyar nemzet érdekét szolgálta volna. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Belesodródtunk a háborúba, mint Salamon a lakodalomba és ebben a belsodródottságunkban becsülettel megálltuk a helyünket. (Ügy van! Ügy van!) Mondom ha^a tűzharcosok ezt látták volna, akkor megelégedtek volna és akkor nem mondhatnák olyan emberek, akiknek nincsen semmi bajuk, hogy még ők is kérnek valamit, mert akkor azt mondhatnák nekik, hogy azok kapták, akiknek kellett, akik feltétLenül rá voltak szorulva e szerencsétlen világégés miatt. Megmutattam tehát, hogy a késedelem folytán állott elő ez a rossz helyzet. Ismételten kijelentem: ne méltóztassék a honvédelmi miniszter úrnak azt gondolni, hogy én azt mondom, hogy a honvédelmi miniszter úr nem akar becsületesen segíteni. Nem. Maga az a 18 éves elkésés, amiről a honvédelmi miniszter úr nem tehet, okozza ezt a furcsa, fonák helyzetet és ez az, amit le akartam szögezni, meg akartam állapítani. íme, t. Ház* mutatkozik a bűn büntetése; most kénytelenek vagyunk egy olyan tűzharcos-törvényjavaslattal az ország színe elé állni, amelyben van rengeteg sok erkölcsi elismerés 18 éves késéssel, az anyagiak szempontjából pedig van éppen annyi, amennyi alkalmas arra, hogy az új generáció ellenszenvét felkeltse azért, mert vele ^szemben érvényesülnek a tűzharcosok. Ez történt és ez éppen elég ahhoz, hogy én ezzel szemben egészen határozottan és komolyan kijelentsem, hogy ezt a javaslatot nem a honvédelmi miniszter úrral szemben való bizalmatlanságból kifolyólag, hanem részben annak céltalansága, részben anyagi szempontból kevés volta és hatásaiban egyenesen rossz mivolta következtében nem tehetem magamévá. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak még röviden arra, hogy a hadviseltekkel szemben — értve ezek alatt a hadirokkantakat és minden más e kategóriába tartozókat — nem az történt, amire szükség volt és amit ma már nem is lehet megtenni, ha mindnyájan egyöntetűen akarjuk is azt, ami kell és ennek különböző magyarázatai vannak. Az első

< és a legsúlyosabb tudnivaló az, amit maga a javaslat indokolása is elismer, nevezetesen (olvassa) »... a katonai szolgálatra igénybe vett férfinépességnek _a polgári életben való újbóli elhelyezkedés© is különleges intézkedéseket kívánt meg.« Tárgyaltak az akkori hadvezetőséggel, tárgyaltak és tárgyaltak s nem szültek^ egy kis egeret sem, hanem egyszerűen hosszú tanakodás köS. ülése 1937 november 16-án, kedden. vetkezményeként megcsinálták a hatósági •munkaközvetítőt, amelynek az autonómiáját, éppen a gyakorlati értékét, azutáni az ellenforradalmi időkben igyekeztek elvenni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és lett belőle egy háztartási alkalmazotti, mint önök szokták mondani: egy cselédközvetítő-intézmény és semmi egyéb. A javaslat indokolása is megállapítja, hogy bizony kellő időben Össze kellett volna fogni a hadvezetőséggel és meg kellett volna csinálni a katonák intézményes, okszerű hazatérését. Ezt elmulasztottuk, ezzel szemben azonban! nem méltóztatnak elmulasztani — előttem szólott Martsekényi Imre t. képviselőtársam sem mulasztotta el ebben az ünnepélyes hangulatban — a felbujtókról beszélni. (Ügy, van! a szélsőbalodalon.) Ez, tisztelettel legyen mondva, egy vak beköpés, hogy ne használjak erősebb kifejezést. (vitéz Martsekényi Imre: Nem lehet így elintézni!) Ez a felbujtás már a múlt szamársága, ez dajkamese, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) Ez a háború négy és félesztendeig tartott, elfogyott a pénz, az ennivaló, a nadrágj a kapca és a többi, szembe kerültünk Amerikával, (Farkas István: Jöttek a tankok!), egy úgyszólván érintetlen őrült _ nagy hadsereggel, egy rettenetes nagy hadifelszereléssel és egy még nagyobb pénzeszacskóval, és el kellett buknunk, muszáj volt elbuknunk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bátz Kálmán: Nem volt muszáj! — Farkas István: A szövetséges társak is cserbenhagytak!) Az egész világgal szemben mi nem tudtuk ezt a háborút folytatni. (Rátz Kálmán: Győzhettünk volna! A tények is mutatták!) Álljon fel a képviselőtársam és hozzon már elő konkrét bizonyítékokat, vak dumával ne méltóztassék megelégedni. Könnyű azt mondani, hogy a felbujtók szétzüllesztették a hadsereget. Nem igaz, szétzüllött a hadsereg magától a szerencsétlenség következtében. Gyengébbeknek bizonyultunk és elvesztettük a háborút. Hol vannak .a konkrét bizonyítékok? (Rátz Kálmán: Majd beszélek róla!) Beszéltek a Népszaváról és ia) szociáldemokratapártról. (Rátz Kálmán ismét közbeszól.) Ha a képviselő úr majd beszélni fog, úgy megkontrázom, hogy két mondatot sem tud elmondani. Tessék engem beszélni hagyni. En már régen csináílüm itt ezt a komédiát, méltóztassék zavartalanul meghallgatni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a parlament tárgyalási módját illető kife.iezéseit jobban megválogatni. Reisinger Ferenc: Isten mentsen, hogy vétsek a parlamentáris rend ellen, én vagyok a parlamentarizmus legcsökönyösebb híve. (Mozgás a középen.) Hallottam a Népszavát, a szociáldemokratapártot és a zsidóságot emlegetni. Ez mind olyan levegőbe való frázispuffogtatás

% mondhatom, hogy a legtöbbször rágalmazás, tendenciózus kortesbeszéd, kortesfogás. Egy Népszavacikket kérek, amely bizonyítja, hogy a Népszava egyetlen cikke alkalmas f volt a destrucióra, a hadsereg szétzüllesztésére. Ha egy ilyen cikket látok, befogom a számat, hallgatni fogok. 15 év múlt el azóta, hogy képviselő vagyok, rengeteg sokszor hallottam ezt a vak beszédet, de egyetlen ilyen cikket idézni még nem hallottam, ehhez még nem volt szerencsém. Miután a

( harctéren tisztjeimmel együtt olvastam a Népszavát, közben becsülettel harcoltunk és verekedtünk, tudom, hogy nem is jelent meg ilyen cikk, mert ha meg-