Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

Az országgyűlés képviselőházának 253. jelent volna egy ilyen cikk a Népszavában, az akkori hadvezetőség nem engedte volna ki a frontra a Népszavát. Igaz-e ez honvédelmi miniszter úr, vagy nemf Mert ha kiengedte volna a frontra, akkor azt mondanám, hej, de furcsa egy hadvezetőség volt az, amely olyan lapot engedett ki a frontra a katonák kezébe, amely szétzüllesztette a hadsereget, igaz-e ez, ha pedig igaz, akkor nincs semmiféle logika és tárgyilagosság képviselőtársam beszédében, egyszerű, kortesbeszéd, korteskiszólás. (Propper Sándor: Abból élnek! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azonban jelentek meg cikkek a Népszavában, amelyekre emlékszem, jelentek meg nyilatkozatok ,a szocialista vezetőktől, amelyek azt állították, hogy a szociáldemokrata pártállású katona a legjobb katonák közé tartozik a harctéren. Egyszerű logikai magyarázata van a dolognak: a szociáldemokrata munkás itthon megszokta a pártfegyelmet, megszokta azt, hogy egy gondolatért együttes erővel, 'egyesülve kell a tűzbe ugrani, (viitéz Martsekémyi Imre: 'Hogyan lehetett azt megállapítani, hogy kik voltak szociáldemokraták?) Ha iá t. képviselő úr, amint tiszt, künn volt a harctéren, ezt igazolnia kell, vagy pedig nem tárgyilagos. A szociáldemokrata katona a maga itthon megtanult pártfegyelme következtében mindenütt elsőrendű, kitfíínő katona volt. (Buchinger Manó: Meg is dicsérték.) Azután kérdezem, lehetett volna-e csak egy félévig is folytatni azt a háborút, ha nem lett volna megfelelő ipari munkásság. Méltóztassék megkérdezni a m. kir. diósgyőri vas- és acélgyár vezérigazgatóját, aki katonaember, s aki tudja azt*, hogy mit jelent muníciót gyártani, hogy ma is nem a legkitűnőbb munkás-e a szociáldemokrata munkás. Mert akárhogyan méltóztatnak az ellen protestálni, ahhoz igenis, intelligencia kell, hogy bizonyos eszméket, bizonyos célokat megértsen valaki. Hiszen a szocializmus sokkal komplikáltabb eszme — az itteni felszólalásokból is hallottam, hogy úgynevezett intelligens urak, nadrágos urak, honatyák, azt sem tudják, hogy mi fán terem a szocializmus (Mozgás és zaj a jobboldalon. Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — semhogy^ egy kevésbbé iskolázott munkással meg tudja értetni az ember, mert annak megértéséhez feltétlenül értelmiség szükséges. Es ez az értelmiség egyúttal azt is jelenti, hogy szakmájában, tehát például a muníciógyártásban sokkal okosabb, .sokkal képzettebb, sokkal intelligensebb, mint azok a huligánok, akik még csak a keresztény pár ti szakszervezetekhez sem tartoznak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaloM.) Ezek ellen a tények ellen nem lehet csak úgy egyszerűen a levegőbe puffogtatni, ezeket frázisokkal megdönteni, mert ezek igazságok, tények. Es méltóztassanak most már ebben az általam is teremtett ünnepélyes hangulatban megfogadni» hogy nem

1 rágalmazzák többé könnyelműen azt a tábort, amelynek .becsületes odaállása nélkül most már ia technika újabb fejlettsége következtében 24 óráig sem méltóztatnának tudni háborút folytatni. (Igás! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Beszédem második pontjaképen hangsúlyozottan figyelmeztetem a honvédelmi miniszter urat és kérem, vizsgálja meg ezt a kér; dést is: a szociáldemokrata és az ehhez tartozó munkástábort nem lehet úgy kezelni, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. lU.se 1937 november 16-án, kedden. 449 nem vagyok, munkásellenes, csak éppen Proppert, Buchingert, Reisingert, a vezéreket útálom. Ezt a kérdést nem lehet így eldönteni, mert Proppert, Buchingert és Keismgert hoszs'zas becsületes múlt után a munkásság önként állította oda, ahol állanak. Minket nem a csendőrszuronyok, nem egyéb más eszközök, pénz, stb. juttatott ide, ahol vagyunk. Ha van valaki, akkor egy autodidakta kárpitoslegénynek, könyvkötőnek és asztalosnak, akik idekerültünk, igazán vele kellett élni a munkásközösséggel és ez a veleélés, ez a becsületes múlt, ez az értük való harcolás tette lehetővé számunkra, hogy idekerültünk, ahol állunk és ez az, 'amiért nem lehet csak a vezért leütni. Ha a vezért le méltóztatnak ütni, felugrik a. tábor és megmondja, hogy jót méltóztattak-e csinálni. Nem lehet a munkássággal összenőtt, vele egy szakmából, egy testből és vérből való vezért csak úgy mindenféle indítóok nélkül lepiszkolni, megrágalmazni vagy eltűntetni a föld színéről, méltóztassék ezt megérteni, gondolkozni rajta és végre hitelt adni ennek. T. Ház! Azt mondta nekem Magyarország egyik legilletékesebb szakembere, hogy a Ganz-gyárra sokat ráfizetünk, de mégis neki ez a legkedvesebb. Megkérdeztem, hogy ha olyan sokat méltóztatnak az urak ráfizetni, miért kedves ez, hiszen ez ellentétben áll a kapitalista felfogással. Az lehet — mondta — de a Ganz-gyár csinálja azokat a dolgokat, amelyekkel ennek az országnak hírt, nevet és becsületet tudunk ^szerezni. Többek^ között ilyen az Arpád-sínautó, amely az egész világon levert minden ellenfelet, amely az egész világon nagy eredménnyel fut. Végül azt mondta az öreg úr, hogy: »Képviselő úr, ezeket a gyönyörűségeket csak egyfélekép lehetett megteremteni, a magyar munkással, mert vegye tudomásul a képviselő úr, hogy a földgömbön nincs olyan intelligens munkás, mint a magyar. Ez a mérnökkel együtt gondolkozik és amit a mérnök nem tud lerajzolni, szóval elmondani, ez az intelligens magyar • munkás kiérzi a mérnök észjárásából, keze járásából és rajz, élőszóbeli magyarázat nélkül hozzáadja ahhoz a tengelyhez, vagy elveszi abból a ten-gelyből, amit a mérnök akar. Ez az, képviselő úr, amit a föld egyetlen nemzetének munkásnépe nem tudna utánozni, ezt csak a magyar tudja, mert annyi művésziélék lakozik ebben a munkásságban.« Elragadtatással hallgattam ezt az öreg urat, ezt a pénzembert, ezt a kapitalistát és itt átadtam ömöknek ebben a pillanatban azt a hatalmas, nagy elismerést, amelyet ennek az úrnak szájából kapott a magyar munkás. Nagyon szeretném, ha méltóztatnék azt, ami ennek a javaslatnak a tárgyalásánál elhangzott, tényleg komolyan átültetni az életbe. Szeretném, ha megváltoznék az álláspont ezzel a gyönyörű néppel szemben, amelyről elmondhatjuk, hogy az Úristen jókedvében teremtette, amelynél azonban többet a földgömb egyetlen népe sem szenvedett, mégpedig legtöbbször a saját veaetőrétegeitől. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell változnia ennek az álláspontnak ezzel a néppel szemben, a frontharcos-javaslatban éppenúgy, mint minden más kérdésben, mert ezt a népet az Isten jó kedvében teremtette, tele van művészi érzéssel, tele van intelligenciával, meglepő műveltséggel. Ha összehasonlítom a nagynak hirdetett francia nemzet parasztját a magyar paraszttal, kétségtelenül a magyar paraszt javára üt ki az eredmény. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez 67