Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
44i Az országgyűlés képviselőházának 253, resztényietlen nincs, úgy érzem, hogy a pogányság szellemének ehhez az esküformához semmi köze nincsen és hogy ebben a vonatkozásban is megnyugtattam a t. Házat. T. Ház! A mélyen t. képviselő úr hivatkozott arra, hogy a vitézeket kényszerítették a választásnál a kormánypártra való szavazásra. Hivatkozom választási tapasztalataim gazdag tár házára (Dulin Jenő: Kenyeres-Kaufmannra is le kellett szavazniok a vitézeknek. — vitéz Kenyeres János előadó: Csak Kaufmann!), hogy amikor megalapítottuk a frontharcos pártot, akkor annak ellenére, hogy a kormány ellen foglaltunk állást, a Vitézi Rend ebben semmi kivetni valót nem talált. Azt mondotta a kormány, hogy próbáljunk más listákon elhelyezkedni. Volt fővárosi bizottsági tagtársaim tudják, hogy sehol, sem a kereszténypártnál, sem a kormánypártnál nem találtunk meghallgatásra, elindultunk tehát magunk —mindennel felvéve a harcot — és mégis bejöttünk. (Rassay Károly: Mindennel felvéve, de Kozma Jenővel megegyezve!) Amikor együtt indultunk, akkor is füg getlen, íkülön programmal és a kormánnyal szemben vettük fel a versenyt és> a Vitézi Rend akkor sem szólt bele ebbe a harcba. Nekünk is megvannak az ebbeli tapasztalataink, de nem lehet általánosítani, nem lehet azt mondani, hogy a Vitézi Rend presszionál valakit; ennek ez a párt, amannak az a párt a sziinpátikusabb, mindenki oda szavaz, ahová akar." Nekem a legerősebb ellenkortesem egy vitéz volt és a Vitézi Rend nem avatkozott bele kettőnk politikai elvi harcába. (Fábián Béla: A vitézeknek mégis Kenyeres-Kaufmannra kellett szavazniok!) Igen, t. képviselő úr, méltóztassék elhinni, hogy sem a Vitézi Rendet, sem a Frontharcos Szövetséget nem lehet sem ma, sem a jövőben leltári tárgyként kezelni. (Fábián Béla: Arról lehetne beszélni!) Az, hogy a Frontharcos Szövetség munkája, ahogyan Griger képviselőtársam említette, nehezen ment előre, annak a következménye, hogy mi magyarok a szervezkedésre nem igen hajlamos nép vagyunk, (Ellenmondások a baloldalon.) és nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Öt évig alapszabályt sem kaptunk. Mindeme nehézségek ellenére több mint százezer embert mégis összeszedtünk fegyelemben, tisztességben és hazafiságban. Azt hiszem^ hogy ha hibák volnának is annak a szövetségnek vezetésében, mint ahogy én sem vagyok ment attól, hogy mindent tökéletesen csinálok, nem rosszakaratú kritika, hanem elsősorban elismerés kell, hogy illesse azt a munkát, amelyet a vezetőség végez. Élénken emlékszem rá, hogy 35 meg 40 fokos melegben, a pannonhalmi apátság dombjai alatt, tartottunk mi frontharcosok gyűléseket rekkenő hőségben. Kérdezem, hát szüksége van egy érdemekben és becsületben megőszült úrnak, mint amilyen a mi elnökünk, arra, hogy ilyen kánikulai vasárnapon ilyen szórakozást keressen? Én azt hiszem, hogy ezért elismerés jár mindenféle érvekkel és beállítással szemben. Tekintettel arra, hogy beszédidőm lejár, csak egy-két mondatot arról, hogy miért támogattuk mi Gömbös Gyulát és pártját 1 ?^ Nem akarom ezt a problémát politikai polémiává lesüllyeszteni, hanem őszinte, tiszta szívvel és becsülettel kérdezem, hogy kit támogathattunk volna mi, ha nem Gömbös Gyulát, aki 1932 október 2-án, egynapos miniszterelnök korában, első hivatalos ténykedésének napján eljött a ülése 1937 november 16-án, kedden. frontharcos-táborozásra, a milleniumi emlékmű és a hősök emlékműve elé és ott kalaplevéve állott meg. Én voltam éppen az, aki az ünnepi beszédet tartotta és nem egészen hízelgő szavakkal kemény igazságokat mondottam a nép nevében, s a miniszterelnök úr mégis felállt és először szólított meg minket, mint magyar miniszterelnök: Bajtársak, kötelességemnek tartom a rokkant- és frontharcos-törvény megvalósítását. (Farkasfalv Farkas Géza: A hangban nem volt hiba!) Mi azóta támogattuk Gömbös Gyulát. Azt, hogy miniszterelnöki vonatkozásban jól vagy rosszul ténykedett-e, (Felkiáltások a jobboldalon.- Jól!) sem az urak, sem mi nem fogjuk eldönteni, hanem a történelem dönti el. De méltóztassanak megengedni, hogy ma, amikor ezt a frontharcos-javaslatot tárgyaljuk itt, egy-két pillanatot az ő emlékének szenteljek, és ma én mondjam azt, hogy tartom kötelességemnek kijelenteni, hogy igenis Gömbös Gyulára, mint jó és minket szerető bajtársra emlékezem vissza mindenkor, (Helyeslés a jobboldalon.) s ez volt az oka annak, hogy mi őt támogattuk és az ő programmját százszázaiékiig átvevő Darányi-kormányt is támogatjuk. (Rupert Rezsó': Gömbös fel akarta oszlatni a Frontharcos Szövetséget! — Egy hang a balodalon: Voltak egyesek, akik megelőzőleg Bethlent támogatták tíz éven keresztül!) T. Ház! Arról a generációról is szeretnék pár szót szólani, amely az iskola padjaiból került ki a háborúba, arról a generációról, amelyhez én is tartozom, amely amikor hazajött, ahelyett, hogy elismerést kapott volna, még koszorúra sem tellett akkor. Jól tudom, hogy közben történt valami, hogy közben rengeteg ember elesett, hogy az ország rendje felfordult, hogy jött Trianon, de amikor elhervadt minden szép virág és érzés, akkor itt állt ez a generáció, kicsavarták kezéből a zászlót, széttépték, széttördelték a koronáját és senki sem. énekelt akkor — Fábián képviselőtársam analógiájára mondom — a gyerekarcii hadnagyról. Egy-két szót szeretnék a gyerekareú hadnagyokról és zászlósokról beszélni, az én^ generációmról és szomorú szívvel kell megállapítanom, —• csak egy-két példát ragadok ki az idő rövidsége miatt — azt látjuk, hogy^ a főváros közigazgatásában vitézségi aranyérmet, a Műegyetemen kitüntetéses diplomát, most a békeidőben signum laudist nyert volt főhadnagyok még ma is egy-két ranggal alatta vannak azoknak, akik később kerültek a főváros szolgálatába és egyáltalában nem voltak katonák. (Zaj. — Igaz! Ügy van! balfelől.) Volt hadnagyok 10—12 évi szolgálati idővel még ma is ideiglenes, hivatalnokok, amikor más ugyanolyan korban lévők már főmérnökök. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, ennél a most betöltésre kerülő 600 fővárosi állásnál legyen gondja ezekre a mi bajtársainkra, mert nagyon is megérdemlik, hiszen máskülönben önbizalmukat vesztik. Nincs rájuk írva, miért vannak pretereálva és degradálva, csak azt látja a szemlélő, hogy ezek az idősebbek és tapasztaltabbak tovább ülnek az íróasztal mellett és mégsem mennek előre. Ezért mondtam indítványomban, hogy nem beszámítás, nem nyugdíjpótlék kell itt, hanem ranghelyesbítés, mert hiába adok én ma egy segédmérnöknek háromszor annyi időbeszámítást a nyugdíjba, attól neki és családjának ma egy
