Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 253. ség és hazafiság, — párosulva és társulva Szegeden egy hatalmas magyar egyéniség hadvezéri talentumával — akkor adott kormányzót ós hadsereget ennek a nemzetnek, amikor már a megsemmisülés fenyegette. (Rassay Károly: Azért idehaza is csináltunk valamit!) Propper igen t. képviselőtársam elismeréssel nyilatkozott a munkásság háborús érdemeiről és ezzel kapcsolatban azt kéri, hogy a munkásság és a polgárság egységének a kiszélesítését munkáljuk, mert ez nagy nemzeti erőforrás. Mi ebben a legnagyobb szeretettel és .megértéssel benne vagyunfk, (Propper Sándor: Éppen most mutatta meg!) de akkor nem lehet mindjárt azzal vádolni minket, hogy gyűlöljük a (munkásságot, hogy mi ültettük a vádlottak padjára a munkásosztályt, (Propper Sándor: így van! — Ellenmondások jobb felől,, — Propper Sándor: Legalább is így volt!) s nem lehet azt, mondani, hogy a mi intézményeink impregnálva vannak inunkásgyűl ölettél (Propper Sándor: így van!), mert más kormányokat is méltóztatott vádolni. (Propper Sándor: Majd más alkalommal bizonyítani fogom!) És nem lehet azt mondani, hoigy a mi törvényeink antiszociálisak, inert akkor ez a törvény is az volna. Amikor a képviselő úr egy-egy mondatában mégis csak elismeréssel adózik a hadseregnek és arra ibivatíkoiZiik, aminek nem tudja a magyarázatát megadni, hogy csak közönséges honvédtartalékosságig vitte fel a katonaságnál, (Fábián Béla: Többen is voltak olyanok!) akkor szokott szerénységénél fogva ismét egy kissé letaksálta a maga képességeit, (inert én élénken emlékszem arra, hogy magasabb 'katonai problémákkal is méltóztatott foglalkozni a katona- és munkástanács idején, (Propper Sándor: En a katohaés munkástanácsban? Valótlant állít) Ha a képviselő úr az ellenkezőjéről fog meggyőzni, akkor azt örömmel veszem majd tudomásul. (Farkas István: Nem kell meggyőzni, mert nem volt tag! — Propper Sándor: Azt mondom, hogy tudatosan valótlant állít.) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom és felkérem, hogy ne szóljon állandóan közbe, mert így lehetetlen a házszabályoknak megfelelően tárgyalni. (Farkas István: Az előadó úr se állítson olyan hatalmas valótlanságokat.) vitéz Martsekényi Imre: En lojális vagyok, mélyen t. képviselő úr. (Propper Sándor: Dehogy lojális!) En leszek a legboldogabb, ha állításaim ellenkezőjéről meggyőz. (Fábián Béla: Ha valakiről például azt mondják, hogy lopott» akkor hogyan bizonyítsa azt, hogy nem lopott? — Zaj.) Mi is tudjuk, (hogy a háború elvesztésének nem a munkásság volt az oka, mint ahogy a képviselő úr volt szíves azt nekünk 'megmagyarázni, ellenben azt is tudjuk mélyen t. képviselő úr, hogy az összeomláselőtti időkben annyi röpiratot, annyi defetista újságcikket és annyi destruáló cikket bocsátottak Iki (Fábián Béla: Mint most!), — nem a munkások részéről, hanem azok részéről, akik akkor magukat a munkásság vezetőinek tolták fel, elégedetlenséget és gyűlölséget szítva az elcsigázott lelkekben — mint soha máskor. (Fábián Béla: Mint most.) Mélyen t. Képviselőház! Igaza van Tildy képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy Tisza István emlékére nem lehet hivatkozni és nem lehet azt állítani, hogy az ő bejelentése okozta volna az összeomlást, hiszen hosszú hóülése 1937 november 16-án, kedden. 443 napokkal előtte folyt már a destrukció, amely így is, úgy is felforduláshoz vezetett volna, akár bejelentette^ volna ezt Tisza István gróf, akár nem. (Dulin Jenő: Nem volt szerencsés bejelentés!) Én azt nem is mondom. (Rupert Rezső: Az erőviszonyok döntötték el a háborút!) Nagyon kérem tehát a szociáldemokrata párthoz tartozó igen t. képviselőtársaimat, vegyék végre revízió alá politikájukat és ne igyekezzenek mindig éket verni közibénk és a ikétkézi munkásság közé és ne méltóztassanak azt mondani, hogy minket nem szociális érzék vezet akkor, amikor ilyen törvényeket hozunk. Minden kormányról el lehetett volna ezt mondani, csak éppen a Darányi-kormányról nem, amely mióta itt van, egyik szociális intézkedést a másik után hozza és valószínűleg nem nép- és munkásgyűlöletből, hanem annak szeretetéből. (Rassay Károly: Minden kormányról el lehet mondani, csak arról nem, amely uralmon van! — Derültség a baloldalon.) T. Ház! Tekintettel arra, hogy igen rövidre | van az időm szabva, méltóztassanak megeni gedni, hogy még csak Griger Miklós igen t. képviselőtársam beszédére reflektáljak, (Fábián ! Béla: Hol van Griger? — Griger Miklós: Itt!) | tekintettel arra, hogy a képviselő úr a vitézeket iis felemlítette. Nagy hálával vagyok az ő I elismerő szavai iránt, de nem vagyok abban a i helyzetben, hogy mindenben egyetérthetnék | vele. A mélyen t. képviselő úr állításai kény| szerűének arra, hogy reflektáljak azokra. A képviselő úr elsősorban kritika tárgyává tette, hoigy a vitézi avatásnál a szertartás a j Hadúrra hivatkozik (Dulin Jenő: A miniszter úr nem tud majd válaszolni, mert mindent elmond helyette!) és olyasmit mondott, hogy j ebben bizonyos biztatás van azok felé, akik Krisztustól a pogányság felé hajolnak. (Rupert ! Rezső: Egy katolikus pap mit mondjon mást?) j Azt mondotta: lojálisán elismeri, hogy ebben nem talál semmi tendenciát. Méltóztassékmegj engedni t. képviselő úr, hogy elsősorban is^ azt ; mondjam, maga cáfolja meg önmagát, amikor j beszéde további során azt mondotta, hogy ha I az ősmagyarok ma feltámadnának, akikor nem I is tudnák, hogy kicsoda az a Hadúr, tehát nem I is lehetett pogány fogalom a Hadúr. (Rassay Károly: Ebben van valami!) Ha a Hadúr nem volt pogányisten, hogyan lehet arra hivatkozni, hogy pogányságot jelent annak említése? (Rassay Károly: De ezt a szót nem ismerték szegények! Költői képződmény!) De nem is ez történik a vitézi avatásnál. A Hadúr: a hadak ura, a hadak ura pedig az Isten. (Tildy Zoltán: Mi ez? Új teológiai fogalom?) T. képviselőtársam, ő maga is valószínűleg sokszor használta imádságban azt a kitételt, hogy »Hadak Ura, Isten«, ahogyan ezt éppen a vitézi eskü is bizonyítja (Fábián i Béla: Hány Isten van tulajdonképpen?), amire I nézve csak egy mondatot ragadok ki. A lényeg a fontos. A vitézi eskü — a hivatalos vitézi kátéból olvasom fel — így kezdődik (olvassa): »Én, X. Y., ünnepélyesen esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy igaz Isten, és mindenre, ami előttem szent, hogy az ezeréves Magyarországhoz, annak alkotmányához, a magyar nemzeti eszméhez ... mind halálig hü leszek.« (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Azt, hogy a Hadúr tényleg az Isten fogalmát jelenti, bizonyítja az eskü következő sora, amely így hangzik (olvassa): »Halljad esküszómat Hadak Ura, Isten.« Ügy érzem, ebben semmi ke, 66*
