Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

440 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1937 november 16-án, kedden. kodva és őket összeszedve adott ismét intet és lelket ennek a inemizetnefk. Ebben az időben neimi frontharcos törvényiről kellett beszedni; aktkor ínég a frontharcosokra lefíeiktíve és aktíve szükség volt Ez az idő sieim volt alkalmas a tűzharcos törvény megvalósítására. Azután jött ta konszolidáció' és> «az építés

1 korszaka, amikor igen sok tervvel álltak a koraniány elé és^ minden egye® kormányférfi «abban élte kii magát, .hogy mennél több tervvel jöjjön elő. Ezeknek a 'tenvekinak alátámasztására mind pénzre volt szükség és a nagy tervezgetésbiein — én legalább úgy látom, — valahogyan kiimaradt ia tervek közül a frontharcos javaslat. De állítom, hogy ez nem is volt káir, anert jött a magy költségvetések böjtje, jött a válság, jöttek a tőzsdei krachok és jött Károlyi Gyulai kormánya a ikéinyisizerü takarékoskodással. A takarékoskodás időszakában talán még ilyen frontharcos javaslattal sem jöhetett volna a miniszter úr, mint amilyennel ma. Jött azután Gömbös Gyula kormánya, hivatalos íprogrammjába felvéve a hadirokkant és frontharcos törvény megvalósítását. Azután jött Darányi miniszterelnök úr, «mint folytatója és s>záz százalékig átvevője ennek a programmnak s ma egy nagyon is jó pénzügyi jelentés és egy nagyon optimista pénzügyminiszteri jelentés kapcsán úgy látszik, bogy ez a javaslat végre megvalósítás előtt áll. Mélyen t. Képviselőház! Ügy érzem, hogy ezzel a javaslattal nemcsak a frontharcosokat, hanem elősorban önönmagát becsüli meg a nemzet. Bismarck 1871-ben a birodalmi gyűlésen azt mondotta, hogy a vitézséget az egyesekben nem lehet megjutalmazni, mert az közös értéke az egész íhadseregnek. Ezt ugyanannyi joggal és bátorsággal merem

1 elmondani magyar vonatkozásban, mert ez a| vitézség, amelyet mi ma itt megjutalmazunk, nem csak a frontharcosok vitézsége és megjutalmazása, hanem az egész nemzet értéke. Erről a vitézségről egy angol gondolkodó, Carlyle azt mondja, hogy az jól meggondolva nem más, mint a kvintesszenciája a anunka legmagasabb koncentrációjának, ami azt jelenti, hogy az évek jelentőségének összesűrűsödése egy órára vagy csak percekre. A háborúban töltött percek és órák hosszú évekkel érnek fel, Ebből a megállapításból indultam ki, amikor voltam bátor egy indítvánnyal a mélyen t. Ház elé jönni éppen az én generációim nevében, tehát azok nevében, akik csak a háború után jutottak abba a helyzetbe, hogy tanulmányaikat elvégezhessék. Ezek számára tehát a megszakítási idő felemelését kérem. Bár készséggel elfogadom mindazokat az indítványokat, amelyeket előttem felszólalt t. képviselőtársaim tettek, — legyenek azok a falu népe érdekében, a szabad pályán dolgozók wagy ,a köztisztviselők érdekében elhangzott indítványok — én mégis azt mondom, pro futuro erkölcsi vonatkozásban, hogy ha igaz az, amit Garlyle mond, akkor súlyt és erkölcsi alapot mindezeknek a kéréseknek és indítványoknak csak azi ad, ha végre elvben — praktikus vonatkozásban nem is merek rágondolni — kimondjuk, hogy a frontszolgálat mindenki előtt és minden kategorizálás nélkül elsősorban és kizárólag közszolgálat volt. (Dulin Jenő: Minősített közszolgálat!) Mondjuk ki, hogy közszolgálat volt, nem azért, mert a háború előtt vagy a háború után valaki ilyen vagy amolyan megszakítási idővel jutott ismét állásba vagy hagyta ott hivatalát, (hanem egyedül és kizárólag azért, ímert a hadiszolgálat háborús életkockáztatás volt a közért és vitán felül áll, hogy az állami szolgálat. Másképpen nem is tudnám ezt -a fogalmat magyarázni. Mindenesetre úgy érzem, hogy lkár bővebben magyarázni azt a logikátlan gondolkozást, amikor egyik yvonatkozásban azt mondjuk, hogy közszolgálat, másik vonatkozásban pedig különböző kautéláktól tesszük függővé, hogy vájjon a háborús szolgálat a közt szolgáló szolgálat volt-e vagy nem. Tudom, más lapra tartoznak ennek a kérdésnek anyagi konzekvenciái, ezért nem is merek praktikus vonatkozásban beszélni erről, de pro futuro egyszersmindenkorra erkölcsi vonatkozásban le szeretném itt a Ház színe előtt szögezni ennek a fogalomnak a magyarázatát, mert így megmagyaráztuk Isten és ember előtt, hogy miért kell előnyöket, támogatást, reparálást adni akár a falu, akár a város frontharcosainak. T. Ház! Igaza volt Makray igen t. képviselőtársamnak, amikor nagyszabású beszédében azt mondotta, hogy a frontszolgálat magasabbrendű szolgálat. Én ehhez hozzáteszem, hogy tényleg így van, mert a frontharcosokat nem papíros, nem pragrafus és nem zöldasztal avatja frontharcosokká, — mivel szerény véleményem szerint a bátorságot, hősiességet és önfeláldozást nem lehet órával, nappal, évekkel megszakítási idővel taxaméterszerűleg mérni, — hanem a frontharcosokat egyedül és kizárólag a bizonyos magasabbrendű szolgálat avatta és avatja ma is hősökké. Ezért kértem indítványomban, hogy minden megszorítás nélkül ismerjük ezt el és ezért akartam ezt az elvet itt a Ház színe előtt leszögezni, hogyha majd lesz rá mód, alkalom és pénzbeli fedezet, akkor ezt az elvet érvényre is juttassák. Mélyen t. Képviselőház! Ezzel a megállapítással tartoztam frontharcos bajtársaimnak, azoknak, akik szervezésében nyolc éven keresztül résztvettem, Mély tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat és a Házat, részesítse megtisztelő figyelmében azt ^ a szerény javaslatomat, amelynek indokolását most az előbbiekben voltam bátor ismertetni. Tudom, hogy ez nehéz kérdés, de éppen ezért fordulok vele a Ház osztatlan bizalmát és amire még alig volt példa: : talán szeretetét élvező miniszter úrhoz is, hogyha nem is ebben a törvényjavaslatban, 'de a végrehajtási utasításban vagy az egyénenkénti elbírálás keretén belül, szerezzen érvényt annak az elvi elgondolásnak, amelyet voltam bátor az indokolás kapcsán elmondani. Mélyeu t. Ház! Tudom, hogy a miniszter úrnak igaza van: mindent paragrafussal elintézni nem lehet, ahhoz ész és szív is kell. Ugy érzem azonban, hogy ezt a tábort, amelynek érdemeiről itt ma annyit beszélünk, aktive kell elsősorban beállítanunk a nemzeti célok szolgálatába. Nem lehet a frontharcos törvényben százalékok, numerusok kitöltő anyaga az a hősi tábor, amelyről annyi szépet mondunk és tényleg azt hiszem, hogy a kormány jóakarata, a honvédelmi miniszter úr fenkölt gondolkodása, a magyar társadalom megértése talán mégis csak tovább fogja vinni ezt a javaslatot egy-két lépéssel a tökéletesedés felé. Érdekesek az emberek. Amikor a frontra kellett menni, élénken emlékezünk erre, azt hiszem, mindnyájan, minden áldozatra hajlamosak voltak hogy