Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
434 Az országgyűlés képviselőházának 25$. ülése 1937 november 16-án, kedden. vendőben lis, mindig a feltétlen 'helytállás, a kapott kötelességhez való 'hűséges ragaszkodás lesz, amely minden idaben jellemezte és jelleimiezni fogja a magyar (hadsereget, a tisztikart és a legénységet egyaránt. Az elmúlt hetekben volt nálam egy egyszerű öreg tűzharcos, aki elpanaszolta a omaga sorsát, elmondta háborús emiéikeit, tmegsebesülésiének történetét. Elbeszélésében volt egy szerény mondat, amelyből kiviláglik a magyar katona egész jellemképe. Elmondta, hogy kint állott előőrsi szolgálaton és amikor nőtt körülötte a veszedelem és hívták, hogy menjen most már hátra, csak annyit felelt: »Hogyan mehetnék hátra, amikor a paramos az volt, hogy a helyemen maradjak 1 ?« Ebben az egyetlen mondatbatn benne van a ómagyar 'katona egész jeliemiképe. Ennél a törvényjavaslatnál szeretném viszszaidézni mindazokat a felemelő vagy szomorú, tragikus vagy szép lemlékieket, amelyek a világháborúból itt állnak előttünk, hogy ezeknek az emlékeknek tüzénél vessen számot nemcsak a törvényhozás, de ezt hangsúlyozóim, az egész magyar társadalolmi: vájjon nnegteitüjnkHe mindent azokért, akik miérettünk mindent kockára tettek, életüket, egész kiesi földi világukat ott kint a harctereken. A világháború tragikusain! végződött a magyar meimzetre nézve, azonban a Ház mindkét oldaláról egyöntetűleg 'megállapították eddig felszólalt képviselőtársailmi, hogy ezért a tragikus végződésért seimmiíkép nem lehet hibáztatni a frontokon járt hadsereget. (Ügy van! Ügy van!) Lehettek hibák a vezetésiben ós voltak is, de a magyar katonatisztek és legényság egyaránt, a végsőkig, vagy ha fokozni lehet, a végsőkön túl kitartottak a haza védelmiében. (Ügy van! Ügy van!) Nem feledheti el a magyar társadalom 1 és meimzet azt sem, hogy a frontokról hazajött hadserieg nem adta át magát a felfordulás eszközéül itthoni Lehettek egyes kivételek, mint lahogyain kivételiek egy nemzet életében imiindig vannak, lehettek katonák, akik megszédültek a forradalom, lázában, de hadd clmlékeztessek arra, hogy jártak itt abban az időben például különítményes tengerészek, akik tengert soha meni láttak, voltak katonai különítmények, aimelyek meggyőződ esem és akkori tapasztalataim szerint is az uniformist úgy szerezték meg 'maguknak, hogy kirabolták a katonai 'raktárakat (Rátz Kálmán: Lógosofc!), az volt az első undformis' rajtuk, aanielylyel kijártak a vidékre rendcsinálás ürügyie alatt. Az én falumba — világosan és jól emlékszem reá — a 44-es gyalogezrednek egyes osztagai teljes fegyverzetben jöttek haza, katonai trénszekerekkel vágták át magukat egész Horvátországon, gépfegyverek is voltak náluk, azonban sem hazatérésük után, sem az összeomlás után nem adták oda magukat a felforgatás eszközeiül. A rend és közbiztonság akkor, amikor többszáz fegyver volt otthon a faluban, — gépfegyverek is — sennmikép fel nem borult, sőt arra a hírre, hogy a horvátországi zöld káder betörni készül Magyarországba, ezek a katonák hazatérésük után alig egy illettel imár védelmi vonalat 'alkottak a községet körülvevő domboldalakon. T. Ház! Az összeomlásról több képviselőtársam megemlékezett. Erről a kérdésről egészen röviden csak azért szólok, mert egyetlen értelmét találom annak, hogy ezt a kérdést idehozzuk e javaslattal kapcsolatban és ez az, hogy levonjunk minden lehető tanulságot ebből az összeomlásból, Nem tudom ezt a kérdést olyan könnyedén elintézni, mint egyik-másik képviselőtársam tette, aki egyszerűen ítéletet formált a szemben álló félről és ezzel felmentést adott saját magának, egy egyszerű ítélettel vélte ed.-, intézni ezt a nagyon nehéz történelmi kérdést. Propper igen t. képviselőtársam Tisza Istvánról állította a vita legutóbbi napján, hogy Tisza volt a destrukció első eszköze Magyarországon azzal a kijelentésével, hogy ezt a háborút elveszítettük. (Rátz Kálmán: Azt már sok minden megelőzte!) Leszek bátor rámutatni arra, hogyan állt a helyzet. Jól emlékszem az akkori időkre, de biztonság kedvéért végignéztem a képviselőházi naplókat és egyes hírlapokat, hogy emlékezetemet megerősítsem. Ezt a nevet: Tisza István ós ezt a szót »destrukció«, szerintem egy napon, de egy esztendőben sem lehet említeni. Tisza tényleg megállapította itt a Házban, hogy ezt a háborút elveszítettük, de ezt megelőzőleg már október 1-én báró Hussarek osztrák miniszterelnök az osztrák birodalmi gyűlésen elmondotta azt, hogy »még nem vagyunk teljesen megverve.« Ha nézem az akkori hírlapokat, azokban imár. egy új rovat született meg: »a béke hírei,« Ha látom azoknak az időknek emlékeit, <meg kell állapítanom, hogy amikor Tisza itt a Házban beszélt, már széltébenhosszában tárgyalták ezt a kérdést >és Tisza is osak felelt Károlyi Mihálynak, aki a háború elvesztéséről többször beszélt már Tiszát megelőzően. Tisza azt mondta, hogy elismeri Károlyi Mihály állítását, hogy ez a háború elveszett, de rögtön hozzátette, hogy nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk becsületes, hősies küzdelmet kifejteni az ország területének megvédése érdekében. Tisza férfi volt és talán csak abban hibázott (Rátz Kálmán: Hogy ezt mondta!), hogy elvétette: nemcsak férfiak előtt beszélt ebben az országban s ezt a kijelentését felhasználták a felforgatás eszközéül. Hiszen október 16-án Tisza (beszédét megelőzően Fényes László már azt imondta a Házban, hogy »a katonaság nem kivárni harcolná«. Megelőzték Tisza kijelentését olyan lázító kijelentések itthon, ^amelyeknek erejét nem növelhette semmiképpen Tiszának ez az egyszerű ténymegállapítása. Csak közbevetőleg imiondom itt ennél a kérdésnél, hogy volt akkor a képviselőházban egy egyszerű parasztember, nagyatádi Szabó István, egy négytagú párt wzére, aki a Házban a magyar kisgazda, a magyar parasztember józanságával, történelmi tisztánlátásával megállapította és követelte azt, október 20-án, hogy a lehető legsürgősébbiein meg kell alkotni és meg kell szervezni az önálló magyar hadsereget a magyar határok védelimére. Azt sem tudnám, azonban tenmi, amit néhány képviselőitársaim tett, amikor a háború elvesztéséért egyszerűen a »mögöttes országrészt« tette felelőssé. Kétségtelen, hogy voltak a háborúnak lielkiismieretlen kúfáraii, voltak a közelgő felfordulásnak naiv fantasztái és voltak aljas számítói (Kun Béla: Voltak kalmárok, üzérek!), de a nemzet zöme becsülettel, hűséggel és önfeláldozással kitartott a hadsereg mögött és a hadsereg mellett,. Hiszen, a mögöttes országrészhez tartozott a falvaik népe. Aki — minit ián — ott élt a falvafcbatn, láthatta azt a hősies erőfeszítést, amelyet a falvak népe végzett azért, hogy elláthassa a maga hadseregét,
