Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 258. sőt nemcsak ai magáét, hanem imég más országokét is. Asszonyok és gyermekiek dolgoztak a földiekein, olyan kitartással és önfeláldozással, •amely hasonlítható a frontokon küzdő katonák kitartásához. T. Ház! Az összeomlásban lássuk meg a magunk hibáit is. Az összeomlásról beszélni csak úgy érdemes, h/a le tudjuk vonni a konzekvencioákat mindkét oldalon és sokkal jobban szeretném» ha lahelyiatt, hogy egymás elleni zúdítunk vádakat, önmagunk lelkiismeretébe néznénk ibele és ott kísérelnénk meg megállapítani, hogy mi miaguink — és iltt a polgári társadalomról hoszélek — ímemnyiben voltunk okai enimek az összeomlásnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azok a zűrzavaros idők a magyar polgári társadalmat öntudatlanul és szervezetlenül találták. Nem volt egy erős kéz, meim volt egy összetartó gondolat. (Buchingerf Manó: És nem volt előrelátás!) Én az ország összeomlásának valóságát akkor éríeiztem meg, amikor egy októberi napom egy kaposvári utca egyik kirakatában megláttam a diadalmas és úgynevezett vértelen forradalom jelentésiét Tisza István haláláról. Kilőtték a meim:zet élő testéből aiz akkor élő legnagyobb magyart, akinek lehettek hibái, lehettek tévedései, de akinél izzóbban ezt a fajtát, ezt ia nemzetet egész történelmünk sorám soha senki niam szerette, lafkinól fielelőisségetérzőbib ember nemi volt ebben az országban. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az összeomlás idején Tisza István felelős helyen van, ha így egy erős kéz tartja akkor kezében a nemizet gyeplőjét, italán nagy áldozatok árán, de, meglehetett volna menteni ezt a nemzetet, s minden áldozatot megért volna az összeomlás' elkerülése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Itt állt ez az ország szervezetlen polgári társadarlomimial, öntudatlaniul, erőskezű vezető nélkül és csak fájdalommal kell megállapítanunk azt, hogy bizonyos' időnek kellett eltelnie, amíg ja neimzet jövendő erőskezű vezére — iaki talán abban az időben tért ihaza kenderesi kúriájára lés talán csak akkor kezdett viaskodni a reáháruló óriási történelmi hivatással — az ország elérte állhatott. D,e visszatérek gondolatmenetemhez, Nemesiatk azt inem szabad elfelednünk, hogy a hadsereg hűséggel kitartott ia frontokon, hogy itthon nem járult hozzá a felforduláshoz, hanem azt is élénken lemlékezetébe kell vésináe az egész niamzeti társadalomnak, hogy ez ia hadsereg imiagmentette ezt a tmiaradék földdarabot a háború minden dúlásától, Azt hiszem, ezt a szempontot az eddigi felszólalások során nem hangsúlyoztak képviselőtársaim, éppeini ezért hadd «mondjam meg azt, hogy (ha ai hálatartozás lerovásáról van szó, vegyük eszünkbe mindazt a mérhetetlen értéket, ami osák azért maradt meg, (mert e hiaiaa határain belül az ellenség nem dúlhatta fial sok nagy és nemzeti értékünket. , T. Ház! Én imagát a törvényjavaslatot általános nemzeti szempontból tartom igen magy jelentőségűnek. Szerintem a nemzet legfontosabb feladatai most, ezekben a történelmi időkben, két irányban tagozódnak csupán. Az legyik óriási feladatkör a szociális egyensúly megteremtése ebben az országban, Ez alatt értek minden olyan gazdasági és politikai intézkedést, amiely ennek a szociális egyensúlynak a megteremtéséhez szükséges. Idetartozónak ^ vélem a földkérdést, a közteherviselés kérdését és általában a kenyér s a jövedelem jobih megosziilése 1937 november 16-án, kedden. 435 lásának kérdését, A imásiik nagyon fontos feliadatkör — isimétlemi, csak ezt a kettőt látom igazán fontosnak az ország életében — a nemzet honvédelmeinek a lehető legmagasabb szinten való megszervezése. Én a nemzet iminden rendelkezésre álló erejét ennek a két feladatkörinek a megoldására venném igénybe. Mert ha ezt a két óriási feladatot meg nem oldjuk, új viharok esetem imiegint nem leszünk készen és kisiklaniak kezünkből olyan lehetőségek, amelyeket évszázadok múlva sem hozhat vissza a történeleimi Egyik képviselőtársam megemlítette azt, hogy »soha többé (háborút!« Nem készülünk a háborúra, de — és ezt hangsúlyozottan mondom, innen ellenzéki oldalról is és ez a kijelentésem áldozatra való készséget is takar — fel kell készülnünk minden történelmi eshetőségre. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Mert ha most a készenlétet elmulasztjuk, sOha többé a sors nem fogja visszadni a kezünkbe. (Gr. Takách-Tolvay József: Nagyon helyes beszéd!) Ezt a törvényjavaslatot mind a két szempontból, a szociális kérdések megoldása és a honvédelem szempontjából egyaránt nagyjelentőségűnek tartom. Bár a törvényjavaslat nem ad annyit, lamennyit mindnyájan szeretnénk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A korlátokat azonban nem a kabinet egyes személyiségei, de maga az ország gazdasági és pénzügyi helyzete állítja fel. {vitéz Martsekényi Imre: Ez a helyes (beszéd!) Egyik-másik képviselőtársam valóságos rohamra ösztönözte a honvédelmi miniszter urat egyik minisztertársa ellen, pedig meg vagyok győződve arról; hogy a honvédelmi miniszter úr, akinek férfias egyéniségét mindnyájan a legnagyobb tiszteletiben tartjuk, vállalja ezért a javaslatért a teljes felelősséget, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) azért is, amit adhat és azért is, amit nem tudott »megadni. Mi a pénzügyminiszter úr szociális érzését jól ismerjük és talán különösnek tetszik az, hogy a pénzügyminiszter úr személyét én védelmezem meg, de kötelességemnek tartom ezt, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a (középen.) mert tisztában vagyok azzal, (hogy ahol a cselekedetek lehetősége megvan, ott a pénzügyminiszter úr érzései semmiképpen sem fognak hiányozni. (Meskó Rudolf: Ez így van!) Ennek tudatában hadd hangsúlyozzak egykét elvi szempontot. Legelsősorban azt, hogy keresztül kell vinnünk törvényhozási úton és a társadalmi életben, hogy aki kint volt a frontokon, semmi körülmények között se kerüljön (hátrányosabb helyzetbe, mint az, aki itthon volt, (Gr. Takách-Tolvay József: Ez a veleje!) A tisztviselőosztályra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy aki kint volt a háborúiban, az ne legyen kénytelen kevesebb szolgálati idővel és kisebb jö>vedelemimel megelégedni, mint az aki itthon volt. Azt szeretném, ha keresztül lehetne vinni, hogy a szolgálati időt összeegyeztessék a hadbavonulás idejével: ha valaki a háborúból hazatérve azonnal állásba került, a szolgálat a bevonulás idejétől számíttassék, ha pedig csak egy idő múlva került állásiba, akkor is a (háborús szolgálat egyéb közszolgálata tekintetében beszjámíttassék. Itt van egy kategória, a falu néoe, amelynek számára ez a javaslat a legkevesebbet tudja adni, megint elismerem azonban innen ellenzéki oldalról, hogy ez a kérdés az, amely a legnehezebben megoldható. A javaslat indoko65*
